Egy nap eltéréssel töltötték a lányok a fenti jeles napokat a múlt héten, bokros teendőim, azonban nem tették lehetővé, hogy annak idején tegyek erről említést. Jöjjön hát most azért egy kis összefoglaló a lányokról:
Dorka 42 hónapja a legnagyobb lányunk, ovis nagylány. Magassága kereken 100cm, súlya 18,5 kg, éjszakára még mindig kap a biztonság kedvéért pelust, nem tudjuk, mi okoz időnként bepisilést, de megtörténik, így a biztonság kedvéért még van neki, a nappali szobatisztaság töretlen, nagyon ügyes és önálló ezen a téren. Amúgy is sokmindent megcsinált egyedül, az ovi óta pedig teljesen természetesek azok a dolgok, hogy egyedül most kezet, arcot, fogat, törölközik, egyedül eszik és iszik, többnyire tisztán, ám pár csepp ez-az a ruháján általában árulkodik arról, hogy mi volt az ebéd az óvodában. Alvása szerencsére rendeződött, akkor ébred csak éjjel, ha pl nagyon köhög vagy dugul az orra és nem kap levegőt, de ezzel mindenki így van. A nappali alvást nagyon igényli még, azt is egyedül oldja meg itthon, legalábbis már nem kell mellécsücsülni, míg elalszik, hanem szépen befekszik az ágyába és alszik magától, az ovi ezen is nagyon sokat dobott. Olyannyira igényli az alvást, hogy észrevehető, milyen fáradt hétköznap délutánonként, nagyon kevés neki az óvodában alvással töltött kb. max másfél óra, rettentően igénybeveszi a nap, a történések és már többször előfordult, hogy hazaérkezés után kb fél órával elaludt itthon is és egyszer másfél órát is durmolt a kanapén, ennek ellenére kilenckor már aludt újra. Hétvégén nem ritka a három órás délutáni alvás sem. Örülök neki, mert szerintem ez a jó egy ennyi idős gyereknél, van ideje és lehetősége a kis agyának feldolgozni a délelőtti történéseket.
Ügyesen táncol, hamiskásan, de annál nagyobb kedvvel énekel, amit nagyon szeretek, nálunk ez nagyon fontos valahogy. Roppant memóriája van, a huszonhat fős csoportból elsők között jegyzi meg és mondja vissza az újonnan tanult dalokat, versikékek, mondókákat és itthon is ügyesen előadja őket mindenki nagy örömére. Borcsika nagy rajongója, ezek az előadások mindig táncra perdítik és tapsolásra késztetik Őt is :) Nagyon okos kislány, borzasztóan érdeklődő és olyan kérdéseket tesz fel néha, ami nem mondom, hogy kifog rajtunk, csak azt gondolnám alapjában, hogy még korai lenne neki az adott témáról beszélni, ám nem hagyja annyiban. Elmondjuk hát úgy, hogy értse, lódítani, nem szoktunk, de figyelünk, hogy milyen szavakat és kifejezéseket használunk, hisz mindent szó szerint értenek és megijeszteni sem szeretnénk. A legfrissebb ilyen most a hétvégi kanizsai temetőlátogatás volt, ahol egész végig a Dédipapáról kérdezgetett és a halálról. Ahogy próbáltam megfogalmazni a kérdéseire adandó válaszokat, úgy éreztem szóról szóra a rám nehezedő felelősséget, hogy kielégítsem a kíváncsiságát, ám mégse rettenjen meg az igazságtól...
Gyönyörű, fürtös szőke haja már a háta közepéig ér, amikor hajmosás után egyenesre kifésülöm... Kedvenc színe a rózsaszín és sokmindenről megvan a véleménye ruhák tekintetében, ám szerencsére nem kriminális egyenlőre és mindig meg tudom győzni, hogy általam kikészített ruhadarab miért is lesz tökéletes számára az adott pillanatban. Nagyon szereti a csajos dolgokat, a szoknyákat, pláne a pörgőseket, Minnie továbbra is a favorit minden tekintetben, pedig érdekes módon azt néz legkevesebbet a tv-ben. Az ovi óta volt pár olyan hiszti, ami korábban sosem, agresszív és buta stílusban nyomta nagyon, nagyon látom rajta ilyenkor, hogy egyrészt a fáradtság miatt ilyen, másrészt pedig ugye az oviban viselkedni kell, a gőzt meg valahol ki kell engedni és hát hol, ha nem itthon? Úgyhogy ilyenkor mi kapjuk meg a magunkét, de túlesünk rajta. Olyan nagylány már... Érezhető az önállósága, a okossága, Bori mellett különösen látszik, hogy Ő már a nagytestvér, akit már nem kell annyira és úgy, hanem megy egyedül is sokminden. Aztán ez néha átbillen és kezd túl sokat képzelni magáról, amolyan kiskamaszos stílusban nyomja, de ezt azért igyekszünk csírájában elfolytani.
Borcsikánk immáron tizenöt hónapos, mondanám, hogy a szülinapja óta döbbenetesen rohan az idő, de ez nem igaz, mert mióta megszületett, azóta rohan. Ahogy most már Bori is, megállása ugyanis semmi nincs, kilométereket gyalogol naponta a lakásban, szinte képtelen "csak úgy" leülni és mondjuk okosan egy könyvet végiglapozni, áttanulmányozás céljából megnézegetni, rágás szempontjából viszont annál inkább. Mindent tönkretesz, igazi rontom-bontom, különös tekintettel a könyvekre, a telefontöltők zsinórjára. Továbbra is harapdál minket szívszeretetből a meglevő nyolc fogával (jobb alsó kisörlő nagyon készülőben), tényleg nagyon nagy fájdalmakat tud okozni, ám még az sem tántorítja el, hogy már előfordult, hogy rálegyintettem a szájára, csak vigyorog. Folyton mosolygós, igazi kis boldog, kiegyensúlyozottnak tűnő kislány, óriási huncutcág. Egyik pillanatban összeráncolja a szemöldökét, csücsörít és borzasztóan mérges arcot vág, hogy a másik pillanatban elnevethesse magát és megnevettethesse a környezetét. Nem nagyon láttam még cukibb gyereket a világon, mondom ezt úgy, hogy nekem van egy másikam is, ám Ő más karakter.
Magassága ismeretlen, súlya 9,6 kg, 80-as ruhákat és 4-4+-os pelust visel, márkafüggő ez utóbbi. Haja egyre hosszabb, elől már a szemébe lóg, csatolom is és kis pálmafát is lehet a feje tetejére varázsolni. Hátul szépen kunkorodik, színe továbbra is gyönyörű bronzbarna.
Huligán a végtelenségig, eleven, örökmozgós és tényleg nincs megállása egy pillanatra sem. Enni szinte csakis állva, az etetőszékben az első négy-öt falatig marad meg ülve, aztán kibújva a biztonsági övekből feláll és onnan magyaráz, mutogat, könyveket szed le a pultról és azokkal szórakozik, idegtépő minden egyes étkezés. 70%-ban még mindig anyatejes, bár mondhatni, hogy mindent szépen eszik már, rizs husival az egyik kedvenc, a másik a főzelékek szerencsére, ám az ezekből elfogyasztott mennyiség mégsem annyi, mint amit szopizással vesz magához. Nappal is elalváshoz szopik, este szintén, éjjel pedig ajjajj de hányszor... Napközbeni kedvenc a kifli vagy bármilyen pékáru, amit kézbe foghat és elrágcsálhatja. Így istenien be tudok vásárolni pl a Lidl-ben, mert hamar kap egy kis bagettcsücsköt, aztán csak az utánpótlásról kell gondoskodnom, a tekergésről, nyafogásról nem. Alvása továbbra is katasztrófa, nyilván a szeptember eleje óta kisebb-nagyobb, ám folyamatos betegségek sem javítanak a jelenségen, plusz nem lehet kellemes, ahogy egy nagy őrlőfog próbál áttörni az ínyén. A 15 hós oltás egyenlőre csúszik, mert nagyon csúnyán elkapta a kórság, úgyhogy nem akartam terhelni a kis szervezetét élővírusokkal.
Beszéde kimerül az "Anya", "Apa", "vava" és most már a "röf-röf" szavakban, emellett egész nap saját kis nyelvén hadovál, ám mondhatni szinte mindent megért. Kéréseknek szívesen tesz eleget, ügyesen be-és kipakol mindent mindenhová, elhozza, odaviszi azt és annak, akinek kérjük, nagyjából ismeri és megmutatja a főbb testrészeit, mossa a lábát, pocakját, öltözésnél nagyon ügyesen segít, dugja kezét-lábát, ahova kell, sokszor kérés nélkül is már. Mondhatni mindig jókedvű, nagyon szereti a zenét, ha a tv-n meglátja a youtube logóját, már lelkesen mutogat, aztán amint Apa bekapcsolja a Bori mesék (Barátnőm,Bori) valamelyikét, extázisban táncolni kezd és tapsol :). Dorka előadóművészetének is örömmel adózik, amint kis ritmust érez az előadásban, már forogni kezd nagy vigyorok közepette. Édes baba, a legédesebb számunkra, bár nagyon nehéz is Vele, irtó sok kilométert rak a lábaimba az utána futkosás miatt... És azon túl, hogy most nem egészséges, mert beteg (a család minden tagjával egyetemben), azért mégis az, egy igazi huncut, eleven, édesdrága kislány..
