2010. december 30., csütörtök

A 36 éves Richárd nevű vőlegényem

Ha megígértem, úgy is lesz! Tortát sütök Ricsi szülinapjára, méghozzá sárgabarackos túrótortát!

Már 29-én délután megsütöttem a tésztát és ráraktam a túrókrémet, hogy a nagy nap reggelén már csak a gyümölcs felhelyezése és a tortazselé csorgatása maradjon. Gondoltam, hogy mire megérkeznek a vendégek (Nagykati, Lévai család), addigra minden patent legyen! Aztán 30-án reggel az utómunkálatok után gyors takarításba fogtam (túl sok dolgom nem volt, hiszen ünnepek előtt alapos voltam, de azért mégis), majd vártam, hogy történjen valami. De nem történt. Ricsit reggel megköszöntöttem, majd ő gyorsan el is ment a céghez (végig, az utolsó munkanaptól neki kellett kijárni a kazánt megrakni... no comment inkább), majd mikor hazajött, közölte aranyom, hogy senki nem jön vendégségbe, Katinak nem túl jó a dereka. Így hát kettecskén töltöttük Nyuszi szülinapját, koccintottunk egyet, majd a délután vásárolt gyertyákat meggyújtva megköszöntöttem őt újra, most már a tortával:

Dícsérhetném magam, méltathatnám felülmúlhatatlan cukrásztehetségemet, de szerénységem nem engedi. Legyen elég annyi, hogy egyszerűen gyönyörű lett, az íze pedig még a külcsínynél is pazarabb!Mosoly

Január elsején, amikor kis családja megérkezett végül köszöntés céljából, sajnos csak egyéb rágcsával tudtunk szolgálni, a torta ugyanis elfogyott...Kacsintó

 

2010. december 29., szerda

Karácsony

Karácsony előtti kedden rábeszéltem magam és elmentem Törökbálintra a Corába, hogy újra szemügyre vegyem a műfenyőt, amit már korábban kinéztem. Korábban taszított még a műfenyő gondolata is, de most olyan szépeket láttam, hogy elgondolkodtam. A fa 17ezer. Ha veszünk egy élőt, kb. 8ezer. Mondhatjuk, hogy a harmadik évben már ingyen van fánk. Rövid tanakodás után megvettem életünk első, 180cm magas műfenyőjét, ami utólag rendkívül jó választásnak bizonyult! Vettem pár új díszt is (ezüstöket, kékeket), és egy csúcsdíszt is, amit később itthon nem bírtunk ráerőszakolni a fa tetejére. Ezért lementem a kedvenc kis virágosunkhoz és roppant kreatívan egy csokortartó csillag alakú valamiből összeeszkábáltunk a virágoslánnyal egy díszt. Mondhatom, jól sikerült és az biztos, hogy teljesen egyedi. Ricsivel már 21-én fel is állítottuk a fát, hogy lássuk, nem vmi vacak-e, aztán szép lassan, szinte minden nap került rá valami új dísz. Szenteste délután került rá azért a legtöbb dolog, és mikor végeztünk, nem is bírtam betelni a látvánnyal. Szerintem még sosem volt ilyen szép fánk! És a legjobb az egészben, hogy most már minden évben ilyen lesz! Klassz! Formás, épp megfelelően magas, környezetbarát és nem utolsó sorban nem hullik! Karácsony után az ember csak elcsomagolja és jövőre újra előveszi. Életem egyik legjobb döntése volt, legalábbis most így gondolom.

Szenteste Nagykati jött hozzánk (felrúgva az eddigi hagyományokat, köszönhetően annak is, hogy Lévai család a saját otthonában töltötte az estét), sütöttünk Ricsivel paradicsomos csirkét, készítettünk hozzá görögsalátát és sütöttem muffint is. Nagyon jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk és szerencsére Nagykati sem futott hamar haza. Kaptunk egy csomó dolgot: Ricsi egy pulcsit, közösen egy ágyneműszettet(7 részes!), én egy helyes retikült, gyöngy fülbevalót és egy fürdősós készletet.

Amikor anyósjelöltem hazament, mi is megajándékoztuk egymást, természetesen hűek maradtunk ahhoz, hogy nem veszünk egymásnak semmit! Így kaptam én egy Árkádos utalványt Ricsitől, ő pedig egy órát, amit már rég kinézett magának. Ezt persze karácsonyra és szülinapjára együttesen kapta, tekintve az értékét, így jobban el tudta fogadni. Szerencsére nagyon örült neki!

Karácsony első napján hozzá voltunk hivatalosak ebédre, Katiék is megérkeztek. Mint Andreas születése óta mindig, szinte csak róla szólt az egész együttlét, de ez természetes is. Megint nagyon cuki volt! Kapott egy csomó játékot, de először leginkább a csomagolópapír érdekelte. Aztán a labdás ketrec azért felkeltette az érdeklődését!

Túl sokáig  nem maradtunk, mert délután már indultunk Kanizsára.

Összességében mondhatom, hogy nagyon kellemes közel 3 napot töltöttünk otthon. Jó volt a hangulat, sokat beszélgettünk, mindenki nagyon aranyos volt. Csillunak már nagyon aranyos pocakja van! Örülök, hogy személyesen is láthattam és meg is foghattam! Boldognak látszik, remélem, hogy tényleg az is, van is miért! Csak aggódom miatta, hogy túl sokat stresszel a munkája miatt és nehogy ez bármelyikük kárára váljék. Adriennéktől kapott két táska babaruhát, nagy volt ám az öröm! Egyébként tényleg nagyon jó kis cuccokat hoztak, el is hiszem, hogy örül neki! Mindketten kaptunk anyutól egy-egy nagyon klassz, szép és puha köntöst, mondván, hogy mindkettőnek szüksége lesz rá a közeljövőben (mindketten kórházba készülünk, ki-ki a maga dolga miatt).

27-én reggel Csillu, Jani és Anyu elindultak Pestre, mert Jani dolgozni ment, Csillunak terhesgondozóba kellett menni, Anyu meg ráért. Apu nem tartott velük, mert mennie kellett vadászatra. Mi Ricsivel elmentünk a mamához és nála töltöttük a napot. Sütöttünk pogácsát és csináltunk dödöllét is, amit korábban kértem tőle. Segítettem is!

 

 

Aztán 28-án Anyu és Csillu eljöttek hozzánk Győrbe. Megnézték a fánkat, megették a világbajnok káposztalevesemet, amit még 23-án főztem, de mint tudjuk - mint annyi mindenen - az idő csak szépít rajta! Aztán elmentünk Kiskatiékhoz a belvárosba, ahol nagyon aranyos módon vendégül láttak bennünket. Így ők is meg tudták nézni TB-t (TündérBóbita), aki nagyon jó formában volt. Tetszett Anyuéknak is nagyon. Aztán vettünk Csillunak is a Tesco-ban két derékmelegítőt, hazajöttünk, Csillu aludt még egy kicsit, aztán hazamentek. Olyan jó lenne, ha egy kicsit többet lehetnének nálunk...

Szumma: viszonylag csendben, békében és nyugalomban teltek az ünnepek.

2010. december 21., kedd

Biztonsági lépések Bödecs doktornál

A Kaáli-ban hallott infók után nem bírtam ki, hogy ne egyeztessek a nődokimmal. Úgy gondoltam, nézetek vele egy ultrahangot, hogy volt-e tüszőrepedésem illetve megbeszélem vele már most az esetleges laparoszkópia lehetőségét. Ricsinek elmondtam, mire készülök, aki elég fura arcot vágott a hallottakra. Kérdeztem tőle, hogy szerinte túllihegem-e a dolgokat, mire azt mondta, szerinte igen. Annyi baj legyen, az én lelkemnek így jobb és pont.

Mivel a doktor csak kedden rendelt, így kénytelen voltam a 19. napon elmenni hozzá. Bár a Kaáli-ban 20-22. napról volt szó, nem volt más választásom. Az ultrahangon már most is látszott, hogy megtörtént a peteérés, még valami folyadékot is mutatott, ami a tüszőből szivárgott ki és hogy ez nagyon klassz. Rátérvén a laparoszkópiára Bödecs doktor közölte, hogy nagyon jó, hogy már most szólok, mert januárra már így is tele van a csornai kórház műtétekkel, de ha január első hetében elmegyek hozzá a kórházba, vesznek tőlem vért, beszélek anesztessel és nézünk időpontot.

Amikor hazaértem és elmeséltem a történteket Ricsinek, ő is meglepődött és már nem gondolta, hogy túllihegek bármit...

Újra meg kellett bizonyosodjam róla, hogy megint okos és előrelátó voltam.

Újabb lépést tettünk tehát: január eleje-Csorna-vérvétel, időpont laparra.

2010. december 13., hétfő

Az első konzultáció a Kaáli-ban

Délután 1-re volt időpontunk. A főnővér hamar behívott bennünket a konzultációs szobába, ahol dossziét nyitott nekünk és rögzítette az összes adatunkat. Kikérdezett bennünket ától-cettig, átvette az összes eddigi leletünk és eredményünk fénymásolatát és a regisztrált élettársi dokumentum eredetijét (még jó, hogy az eredetit is elvittem, pedig a telefonban előzőleg azt mondták, hogy elég a másolat is, de azért gondoltam - biztos ami biztos - elrakom). Ezt követően "kis türelmet" kért (elvileg Boga doktor fél 2-től fogadott volna bennünket), mondván, hogy van egy kis csúszás. 3/4 3-kor szólítottak, mehetünk a doktor úrhoz.

Dr. Boga Péter nagyon szimpatikus, halk szavú orvos, a szakmája egyik legjobbja a hírek szerint. Örülünk neki. Reméljük, nagy segítségünkre lesz. Miután ő is átnézte a leleteinket, közölte, hogy mivel azok tökéletesen rendben vannak, ez a tipikus "Ismeretlen eredetű meddőség". Klassz. Mivel Bödecs doktor (a nődokim) nem nézte, hogy a tüszőm valóban megrepedt-e, ezért kellene majd egy 20. napi ultrahang, amivel ezt lehet igazolni és egy ahhoz kapcsolódó vérvétel is, melyből a progeszteronszint egyértelművé tesz mindent (közben saját gondolat: Minek, mikor a hőm szépen felmegy és fent is marad + előző progiszintem jó.). Ricsinek kellene egy újabb spermavizsgálat, de most olyan, hogy az akkor tőlem levett vérből kivont "x" enzimmel összevegyítve láthassanak eredményt. Gondoltam is, hogy frankó, most a 11.napon vagyok, jövő héten ezek meg is lesznek. Túróst! Mivel Boga doktor szabira megy, ezért nem lehet, csak a jövő hónapban megcsinálni. Szóval január. Na mindegy, úgyis jók lesznek az eredmények. Egy hónapon már nem múlik semmi, csak kezdjék utána a lombikot! Na persze, ahogy én azt képzeltem!

A Doktor folytatta: "Ha ezek a vizsgálatok negatívak lesznek, akkor még ott van a hasüregi tükrözés, a laparoszkópia. Nem volt Önnek ilyen, ugye?" Persze, hogy nem bakker, azért csináltattam ultrahangos átjárhatóságit 50ezerért, hogy ezt elkerüljem! Azt mondták, mindegy melyiket csináltatom, én meg nem akartam magamat "feleslegesen" megműttetni! Nos, mivel ismeretlen okokból nem esek teherbe, minden eshetőséget, így az endometriózist is ki kell zárni. Ezt pedig csak laparoszkópiával lehet. Egyszóval úgy tűnik, nem úszom meg. Boga doktor jó szívvel ajánlotta a műtét lebonyolítására Bödecs dokimat, szerinte ő nagyon jó ebben és Csornán jók a feltételek. Ez jó esetben is február. Újabb hónap. Aztán ha szerencsénk van, nincs endometriózisom, de ezt már csak úgyis márciusban tudjuk megbeszélni és ekkor, és csakis ekkor mondhatja azt, hogy irány a lombik. Az meg a legoptimistább becslés szerint is csak április.

Ám még mindig ott van az, hogy bármelyik vizsgálat rossz eredményt hoz. Bár én úgy érzem, hogy nem, de lássuk, mi van, ha mégis. Az orvosok számára ez lenne a jobb hír, ugyanis akkor tudnák, hogy mit kell kezelni, így meg csak a kizárások vannak. Ha találnának vmi problémát, akkor annak a kezelése is több hónapot vehet igénybe. Így az április lehet, hogy nem is április, hanem mondjuk augusztus! Vagy ki tudja!

Miután ezt lefuttattam pár pillanat alatt az agyamban, le kellett menjek egy emlő- és hüvelyi ultrahang vizsgálatra, ahol 11.naphoz illően szép, 8mm-es nyálkahártyát és 15mm-es domináns tüszőt látott az orvos. Öltözés, akkormindenvilágos, találkozunkjanuárban. Ennyi. Kopp.

Tanulság: élvezzük a karácsonyi készülődést és ne foglalkozzunk oly földi hiúságokkal, mint "Szülőkakarunklenni"! Ellenkező esetben élek a gyanúperrel, hogy be fogok golyózni!!! Mindig csak húzzák az időmet és ezt nem bírom elviselni!!!!! Sajnos elég türelmetlen tudok lenni. Megszoktam már, hogy ha valamit eltervezek, akkor azt addig űzöm, amíg el nem érem illetve meg nem oldom. Minden követ megmozgatok, hogy a leggyorsabban a legjobb megoldást megtalálva megszerezzem az áhitat tárgyát. De most ?! Hiába feszülök meg, semmi sem múlik rajtam, mindent rajtam kívülálló tényezők határoznak meg. És az idő! A legnagyobb ellenségem. Nekem is és Ricsinek is. Jó lenne, ha mielőbb visszamehetne a kezelésre, mert az utóbbi pár napban megint egyre nehezebben forgolódik. Annyira tehetetlen vagyok!!! És a tehetetlenségnél számomra - akinek szinte nincs megoldhatatlan probléma -  nincs nagyobb csapás! Ricsi bíztat, hogy lehet, egyik vizsgálatra sem lesz szükség, mert mire odakerülnénk, már terhes leszek. Úgy bírom, hogy van humora!

Nehezen tudok higgadt maradni. Ez most nem az, hogy "Jaj, de nagyon rágörcsöltem, jajdeszeretnék kisbabát!" Ez most a "Mérmostmészszabira, asszedmindenkiráér b@szod?"! Még egyszer nem akarom senkitől hallani, hogy "Ne idegeskedj, mert tudod, hogy az a legrosszabb.."! Ezt csak az mondja, akinek ad1: már van gyereke, ad2: már terhes, ad3: neki úgyis mindegy. Nos, rám egyik sem igaz, úgyhogy annyit dühöngök, amennyit csak akarok!!!!!!!! Az sem segít túlzottan, hogy most szerdától már szabin vagyok, a kocsim a szervízben péntek estig. Itthon gubbadok a hülyeségeimmel. Foglaljam el magam, persze! De nem akarom! Szívem szerint kifutnék a világból!

Magam és mindenki megnyugtatására közlöm, hogy nem annyira vészes ám a helyzet!

Azért asszem rám férne most valami erős....Kacsintó

2010. december 11., szombat

"Az Eljegyzés Hete"

A keddi napot a vőlegényem a menyasszonya nélkül, én pedig a vőlegényem nélkül töltöttem, miután másfél napra Gárdonyba kellett menjek a cég karácsonyi értekezletére. Onnan hazaérkezvén szerda este azonban megkaptam a legszebb eljegyzési virágcsokrot. Gyönyörű és jószagú azóta is!

Csütörtökre is jutott jó dolog, akkor csak egyszerűen szerettük egymást. Pénteken délután, mikor hazaértem, valami furcsa, ám jó érzés tört rám, amit először még magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy micsoda. Aztán kicsit leültem, elgondolkodtam, hagytam ülepedni ezt a különös rohamot. Azért volt olyan fura, mert még nem éreztem ilyet.És akkor rájöttem, mi ez. Talán el tudom mondani.

Eddig csak a szűk családommal kapcsolatban éreztem, hogy ők mindig hozzám tartoznak, míg élnek s míg én élek, történjen bár jó vagy rossz. Mások jönnek-mennek az ember életében és minden olyan tiszavirág-életűnek tűnik. Most azonban rám szakadt a felismerés, hogy most már Ricsi is az előbbi körbe tartozik. És nem a gyűrű miatt. Valami megváltozott bennem. Valami nagyon jó dolog történik. Olyan, amilyen talán még soha nem történt velem. És hatalmába kerít a végtelenség érzés, hogy ez már így marad.

Azt hiszem, megtaláltam...

Ja, és hivatkozva épelméjűségemre, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nem vagyok nyálgép! Kacsintó

 

Eljegyzés - II. felvonás


Előbbiek folyományaként a napot már jegygyűrűvel az ujjamon csináltam végig. Miután mindketten hazaértünk a munkából, újdonsült vőlegényem elvitt vacsorázni. A Belgába mentünk, mivel az elmúlt hetekben belvárosi forraltboros túráink alkalmával több ízben is sóváran néztem be az étterembe és hangot is adtam abbéli igényemnek, miszerint erős ingerenciát érzek egy ott elköltött vacsorát illetően. Hát megkaptam. De még hogy!
Volt már szerencsém a Belgában enni, akkor Csilluékkal voltunk egy győri látogatásuk alkalmával. Akkor is nagyon jó volt, de a hétfő esti vacsi mindent vitt. Először is szerintem a legjobb pincért sikerült kifognunk (kitűzője szerint Viktor- jegyezzük meg őt, hátha máskor is szerencsénk lesz hozzá, nem mellesleg foglaljuk imába a nevét). A kedves, rendkívül figyelmes, ám mégsem tolakodó fiatalember az este folyamán mindig akkor érkezett, amikor kellett, segített a választásban, leste minden kívánságunkat. Ricsi egy roppant bőséges háromhúsos tálat kért tojásos nokedlivel, melyet serpenyőben szervíroztak, én pedig egy erdei gombával töltött csirkemellet ettem tejszínes rizottóval. Az étel elköltése közben azon morfondíroztunk, hogy vajon a szakácsnak van-e vérrokonsági kapcsolata Gordon Ramsay-vel, annyira pazar volt mind az étek, mind pedig a tálalás. Amikor Viktor jött, hogy elvigye a tányérokat, meg is kérdeztem ezt tőle, mire ő csak nevetve közölte, hogy nem tud ilyesmiről, de nagyon köszöni a dicséretet a séf nevében és ígérte, átadja neki.
Mivel majdnem kidurrantunk, a szíves desszertre való invitálást elutasítottuk, ám ekkor közölte a kedvespincér, hogy válasszunk nyugodtam, és ő majd hozza 20 perc múlva, ha kicsit már ülepítettünk. Hát jó. Akkor Ricsinek meggyes-mákos palacsinta csokiöntettel, nekem grízpunding gyümölcsökkel. Ám mivel kellően határozatlan bírok lenne, elkezdtem filózni és később mégis a belga almatorta mellett tettem le a voksomat, amit pincérünk bőszen helyeselt. Mivel elmerültünk söreinkben (Belgához illően természetesen barna Leffe) és a beszélgetésben, az idő múlását nem is vettük észre, de szerintem pont 20 perc múlva megjelent Viktor, karján a desszertekkel: palacsinta és grízpuding. Szegénykémet sikerült annyira megkavarnom, hogy nem elfelejtette az almatortás választásomat? Mikor megláttam a grízpudingot, közöltem, hogy jobb is, hogy ezt hozta, mert annyira guszta volt és olyan gyönyörűséges a tálalás, hogy nem cseréltem volna el semmi pénzért. Ám ő sűrű elnézések közepette elviharzott és hozott nekem egy almatorta szeletet grátisz. Hát nem cuki? Mondtam, hogy erre igazán nincs szükség, ám ő ragaszkodott hozzá. Én meg nem hazudtoltam meg önmagamat - betoltam mindkét édességet. Franc. Ekkorát szívni!Mosoly Ricsinek nagyon ízlett a rétes, finom volt a torta is, ám a puding mindent vitt, maga volt a tökély.
Ha egy szóval kellene leírni a Belgában töltött esténket, akkor azt mondanám, hogy Tökéletes. Nagy T-vel. És Fantasztikus, nagy F-el. Bár ez már két szó, de ennél nagyobb baj ne történjen velünk. És ami a legszebb az egészben, hogy senki nem tudta, milyen apropóból mentünk, nem tudták, hogy ez életünk egyik legfontosabb estéje, mégis úgy bántak velünk. És ezért örök hála.
Hazabattyogtunk, és szó szerint az ágyba zuhantunk, mozdulni sem bírtunk. Rég nem volt ilyen kellemes esténk, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Még mindig boldog voltam. És nagyon jóllakott.
Az este hátralévő része a lélegzetvételért való küzdelemben telt, másra nem maradt már energiánk, ezért megbeszéltük, hogy ezt a hetet kinevezzük az "Eljegyzés hetének". Apránként csepegtetjük egymásnak a jót a hét folyamán, így tovább tart a varázs...

2010. december 6., hétfő

Az eljegyzés reggele

2010. december 6., reggel negyed 6. Magamtól ébredek, jól aludtam. Felkelek, Ricsi már nincs mellettem. Persze, már a gép előtt ül... Meglát, visszazavar az ágyba, hogy korán van még, egy kicsit feküdjek vissza. Megteszem.
20 perc múlva megjelenik az ágyam mellett maga a Mikulás. Jó reggelt kíván, majd kis dobozt vesz elő. Kiveszi belőle a gyűrűt, előhalássza a takaró alól a kezemet, majd félig az ujjamra húzza a csillogó karikát. Megkérdezi, lennék-e a felesége. Már hogy mennék hozzá a mikuláshoz, mikor van már pasim? Lehúzza a szakállát, hogy ismerjem fel. "Így már" persze igent mondok.Mosoly A gyűrű nehezen megy fel, mert reggel lévén az ujjam meg van dagadva. Vigyorgunk. Aztán megcsókoljuk egymást. Még sosem csókoltam meg a mikulást... Tudatosul, hogy akkor most már menyasszony vagyok és ő a vőlegényem. Boldog vagyok. Nagyon szeretem Őt!Mosoly

2010. december 5., vasárnap

Mikulás

"Szerinted mennyibe kerül egy csomag vatta?" Erre a kérdésre nem nagyon számítottam a péntek délutáni sziesztám közepette. Ricsi ugyanis újdonsült nagybácsiként kitalálta, hogy Andreasnak mindenképpen találkoznia kell vasárnap a mikulással.
Először egy elég kezdetleges ötlettel állt elő. Elővett egy piros esőkabátot, felvette és azon morfondírozott, hogyan lehetne szakállat készíteni a csináld magad mozgalom keretében. Nekem bonyolultnak tűnt. Én az előttem álló feladatokat általában úgy oldom meg, hogy beírom a gugliba. Mikulásruhaponthu. Vagy valami hasonló. Először csak vigyorgott, de mint mindig, rá kellett jönnie, hogy nekem van igazam. Pláne azután, hogy a net szerint lehet gúnyát kapni a Tesco-ban.
Péntek este 7 óra. Állunk a lepusztított polc előtt az említett bevásárlóközpontban. Nagy a szomorúság.
Szombat reggel Ricsit elvittem suliba, aztán újra megrohantam a Tesco-t, hátha. És megint ki gondolkodott jól? Hát persze... A lényeg: 999Ft-ért komplett mikuöltönyt vásároltam kabáttal, nadrággal, sapkával és gumis vattaszakállal! Nagyon örültem.Mosoly
A parádéra vasárnap délután kerítettünk sort Katiéknál. Ricsi beöltözött, bár féltünk, hogy tündérbóbita Andreas esetleg megijed a szakálltól. Szerencsére nem ez történt. Valószínűleg sokat segített, hogy István végig a karjában fogta a kicsit és halkan kommentálta neki a történéseket. A Mikulás mindenkinek hozott valami apróságot, hogy mutassa, mennyire figyelmes és barátságos, a legtöbb ajándékot azonban természetesen Andreas kapta. Olyannyira nem félt Ricsimikulástól, hogy még azt is hagyta, hogy a Szakállas a karjába vegye. Összességében nagyon kedves kis esténk volt...Mosoly
Néhány dokument a történésekről:
RicsiMikulásAndreas és a Mikulás

2010. december 2., csütörtök

Regisztrálva

9 órára kaptunk időpontot a közjegyzőhöz. Reggel Ricsi még elment a dolgozóba pár dolgot elintézni, aztán 8 előtt hazaért. Addigra én már felvettem a menyasszonyi ruhámat (farmer, fekete ing), kis smink, kis lakk, ende. Ő is csini volt, farmer, ing, borotvált arc. Iratok, pénz zsebben, indulás.
Kicsit korábban érkeztünk, úgyhogy a folyosón várakoztunk. Háromnegyed kilencig többször is elhangzott mindkét oldalról a "Jólmeggondoltad? Biztos?", aztán Ricsi egy régi kedves ismerőse beinvitált bennünket. Közölte, hogy ő fog "összeadni" minket. Személyi, lakcímkártya lead, tárgyalóasztalnál helyet foglal, várakozik. Aztán jött Szabi, az ismerős ügyvédsrác, és elmondta a dolgok lényegét. Öröklés: nincs, jogok: vannak, közös vagyon: van, gyerek azonnal élettárs nevére: van, és nekünk ez a fő. Meg kellett adni a születendő utód vezetéknevét is, ezt is rögzíteni kell ugyanis. Aztán kinyomtat, mi átolvas, aláír, 3 példány közjegyzői okiratot átvesz. Kezetfog, mosolyog, viszlát. 23 perc kis privát beszélgetéssel. Se pezsgő, se köszöntő, se bájvigyor, se fénykép. Pedig ha tudtam volna, hogy Ti jöttök - mondja Szabi-, akkor rendezünk valamit! De semmi. Nos, nem erről álmodik az ember kislány kora óta, az tutkó, de nem is ez volt most a cél. A lényeg a gyors papírszerzés és ez teljesítve! És ami a leglényegebb: 2010. december 2. 9óra 23perctől fogva Regisztrált élettársi kapcsolatban élünk egymással! Ez jogásznyelven: érzelmi és gazdasági közösséget alkotunk. Hm. Hát, sokminden voltam már, de regisztrált élettárs még nem. Nem változik semmi, de azért tök jó érzés és büszke vagyok! Mosoly
Mókázás után hazajöttünk, mindenki felvette a dolgozós ruháját, beültünk ki-ki a saját autójába és elindultunk dolgozni. 9:45-kor már az autópályán haladtam Budapest felé. Persze az autóba szállás előtt azért jól megölelgettük egymást! MosolyMerazér tök jó! Mosoly

2010. december 1., szerda

Eddig történt...

2006. júliusa óta alkotunk egy párt, azóta sok jó és kevésbé jó pillanatunk volt együtt. Eleinte ingázós randijaink voltak, mivel én Budapesten, Ricsi Győrben élt. Őszintén szólva, az elején még csak-csak viselhető volt ez az állapot, de hosszú távon már nem lehetett sokáig húzni. Így Győrbe költöztem ehhez a csudálatos férfihoz, akivel most már lassan 3 éve élek együtt.
Esetleges későbbiekre a szereposztás:
Családom: Anyu, Apu, Mama Nagykanizsán, húgom(Csilla) a férjével(Jani) és pocakjában az (valszleg) unokahúgommal Pesten élnek.
Ricsi családja (győri családom): Anyukája(Nagykati) itt lakik Győrben (persze, hisz együtt dolgoznak), nővére(Kati), sógora(István) és unokaöccse(Andreas) Bécs mellett Schwadorf-on.
Ricsi (36leszdecemberben) egy lakatosipari kft-nél dolgozik itt Győrben, mely az anyukája ügyvezetése alatt működik, én (33múltamaugusztusban) pedig területi képviselő vagyok egy vegyipari cégnél. Faanyagvédőszerrel foglalkozom, jó csajos munka, járom a tüzépeket, a festék nagykereskedőket és a fatelepeket. Bár előzőleg targoncapalackkal tettem ugyanezt, úgyhogy... Két éve dolgozom itt és szeretem csinálni, amit csinálok. Egyfajta kötetlenséget, de nagy önállóságot is kívánó kenyér. Asszem eddig helytálltam.
Nyuszim (Ricsi) a saját cégénél állítása szerint "csomagoló"-ként dolgozik, de ez persze vicc. Így próbálja csak magát letenni. Egyébiránt mondhatjuk, hogy szinte mindennel foglalkozik, ami egy cég életében csak előfordulhat. És nem csak foglalkozik vele, meg is tudja oldani a feladatokat. A kettő ugye nem ugyanaz... Mindemellett egy óriási kocka. Bolondja a számítógépnek, elvégzett egy hálózatizé-rendszergazdaizé tanfolyamot is és most elkezdett egy másikat, ami ennek a bővítménye. Nagyon okos, nagyon tudja és nagyon érdekli is. És ez az, amiért haragszom rá, de nagyon! Fel sem fogja ugyanis, hogy a világon azon ritka szerencsés emberek közé tartozhatna, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Továbbá valószínűleg jobb megélhetést is biztosítana számára ez a szakma. Sokat mondogatom neki, hogy keressen magának rendszergazda vagy bármilyen számteches állást, de eddig még nem jártam sikerrel. De ami késik, nem múlik! Mosoly
Munka kb. ennyi. Egyéb ismertetőjelünk, hogy mindketten hikomatok vagyunk, Nyuszi Bechterew-kóros (krónikus izületi gyulladásos betegség), én pedig Colitis ulcerosa-s (krónikus vastagbélgyulladás). Mindkettő autoimmun betegség, mindkettő karbantartható, de nem gyógyítható. Én gyógyszert szedek, Ricsi spec. infúziós kezelést kap kéthavonta Pesten az Orfiban. Azért jól vagyunk és álljuk a sarat!Mosoly
Idén januárig kb. szokványosan teltek a napjaink-munka, munka, munka, kis pihenés, nyaranta egy hét Balatonfüred (ez Ricsi liblingje) - bár az első közös nyaralásunk alkalmával egy csodaszép hetet töltöttünk Egerben és környékén, ami felejthetetlen volt -, aztán munka, munka, karácsony, munka. Ám január végén megérkezett valaki, aki felforgatta a győri családom életét. Ő Andreas, a tündérbóbita.
Andreas
Általában azt gondolom, hogy egy nőben előbb érik meg a gondolat, hogy szeretne gyereket, mint egy férfiban. És nincs is ezzel baj. Ez nálunk is így volt, sőt. Bennem már pár éve egyre erősebb volt a vágy, hogy anya szeretnék lenni, társat viszont nem igazán találtam a gondolatomhoz. Ha korábban szóba került köztünk Ricsivel a gyerektéma, ő ügyesen kilavírozott belőle, vagy elütötte valamivel, nem igazán akart róla beszélni. Nem mert felelősséget vállalni. És ez így volt jó. Ha nem érezte, hát nem érezte. Andreas születése azonban úgy gondolom, hogy mérföldkő volt az életében. Nem telt bele sok idő, amikor előállt, hogy"Nekem is kell egy Ilyen!", hogy nem megy többet kezelésre (hogy ürüljön a gyógyszer a szervezetéből), és májusban neki szeretne állni a babaprojektnek.
Örültem és féltem egyszerre. Örültem, mert már nagyon szerettem volna babát, de féltem, hogyan fogja bírni az infúzió nélkül (volt már "szerencsém" látni, milyen az, amikor pár héttel később ment csak és hogy fájt mindene). Azt is tudtam, hogy Nagykati nem fog rajongani az ötletért, mert ő is nagyon aggódik a kisfia egészsége miatt. Azt mondta, ne aggódjak, jó lesz minden. És jó is lett. Legalábbis egészségileg. A pesti doktornőtől Ricsi kapott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, amit szedhet. Egész jól viseli a dolgokat, őszintén szólva meglepően jól, aminek nagyon örülök. Bennem viszont egyre nagyobb volt a várakozás.
Csillu és Jani áprilisban tartották az esküvőjüket. Tanúként csinosnak kellett legyek, úgyhogy lóhalálában ledobtam pár kilót, hogy szép legyek a képeken. Ez (így utólag) biztos nem tett jót az amúgy is zavarodott hormonjaimnak.
Ők tehát a Csilla és Jani illetve mi, az esküvőn:
Csilluval
Eljött a május!! Végre nekiállhatunk! Gondoltam, hogy a fogigyógyszer már kiürült úgyis(jan. óta nem szedtem), szóval minden oké, talán már most össze is jön! Persze! Ahogy elképzeltem! Aztán júniusban sem... Elkezdtem gondolkodni és olvasni. Rájöttem, hogy az összevisszaciklus nem túl jó jel és ilyen meg olyan módszerek szükségesek a jobb eredmény elérése érdekében. Hát jó. Akkor ovuteszt vásárlás és irány köv. hónapban a doki.
Júliusban elmentünk egy pesti magánklinikára kivizsgálásra a gyors ügyintézés reményében. Summa: Ricsi eredményei jók, enyémek szintén (bár nem az igazi, de még egy két hónap és rendeződik a ciklusom), próbálkozzunk még egy kicsit, ha nem sikerül, mindenképp fagyasztassunk spermát. Ricsi nem igazán akarja, "frissből" akarja megoldani. Rajtam ne múljon! Mosoly
Augusztusban a Balcsin töltöttünk egy hetet, a legjobbkor, peteérés idején. A sok pihenés és finom falatok elfogyasztása mellett hangsúlyt fektettünk a "feladatmegoldásra" is, ám a várt eredmény megint elmaradt.
Szeptemberben az újabb orvoslátogatás hónapja, most már petevezeték-átjárhatóságira mentünk Pestre. Záró: minden ok, átjárható, szépen növekvő tüsző, inszemináció javasolt. Klassz. Csakhogy náluk ez 65ezer. Köszi, nem. Inkább a győri nőgyógyászom 25ért.
November elején legnagyobb meglepetésemre Ricsi elvitt egy pesti ötvöshöz, hogy elkészíttessük nála a karikagyűrűinket (azért mentünk hozzá, mert ő dolgozik titánnal is, ami Nyuszi nagy szíve vágya volt). Nagyon meg voltam hatódva. Elkészültek, el is hoztuk, de még nem kaptam meg. Azt mondta, hogy ennek meg kell adni a módját. Már nagyon várom, hogy felhúzza az ujjamra! Addig is:
Most december 1. van, túl vagyunk 2 sikertelen inszemináción a 3. eredményét holnaputánra várjuk. Az orvos szerint beszélnem kellene már a Kaáli-val és be kellene jelentkeznem a lombik-programmra. Fázom tőle. De ha csak így megy, akkor így megy. Ricsi intézi a közjegyzőt, hogy megcsináltassuk a bejegyzett élettársi kapcsolatot, mert kérik az intézetben.
Most beszéltem a Kaáli-val, dec. 13-ra kaptunk időpontot. Gyorsabb, mint vártam! Sietve intéztük a közjegyzőt is, holnap reggel 9-re mehetünk is! Mennek itt a dolgok, kérem!