Ha megígértem, úgy is lesz! Tortát sütök Ricsi szülinapjára, méghozzá sárgabarackos túrótortát!
Már 29-én délután megsütöttem a tésztát és ráraktam a túrókrémet, hogy a nagy nap reggelén már csak a gyümölcs felhelyezése és a tortazselé csorgatása maradjon. Gondoltam, hogy mire megérkeznek a vendégek (Nagykati, Lévai család), addigra minden patent legyen! Aztán 30-án reggel az utómunkálatok után gyors takarításba fogtam (túl sok dolgom nem volt, hiszen ünnepek előtt alapos voltam, de azért mégis), majd vártam, hogy történjen valami. De nem történt. Ricsit reggel megköszöntöttem, majd ő gyorsan el is ment a céghez (végig, az utolsó munkanaptól neki kellett kijárni a kazánt megrakni... no comment inkább), majd mikor hazajött, közölte aranyom, hogy senki nem jön vendégségbe, Katinak nem túl jó a dereka. Így hát kettecskén töltöttük Nyuszi szülinapját, koccintottunk egyet, majd a délután vásárolt gyertyákat meggyújtva megköszöntöttem őt újra, most már a tortával:
Dícsérhetném magam, méltathatnám felülmúlhatatlan cukrásztehetségemet, de szerénységem nem engedi. Legyen elég annyi, hogy egyszerűen gyönyörű lett, az íze pedig még a külcsínynél is pazarabb!
Január elsején, amikor kis családja megérkezett végül köszöntés céljából, sajnos csak egyéb rágcsával tudtunk szolgálni, a torta ugyanis elfogyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése