Csütörtökre is jutott jó dolog, akkor csak egyszerűen szerettük egymást. Pénteken délután, mikor hazaértem, valami furcsa, ám jó érzés tört rám, amit először még magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy micsoda. Aztán kicsit leültem, elgondolkodtam, hagytam ülepedni ezt a különös rohamot. Azért volt olyan fura, mert még nem éreztem ilyet.És akkor rájöttem, mi ez. Talán el tudom mondani.
Eddig csak a szűk családommal kapcsolatban éreztem, hogy ők mindig hozzám tartoznak, míg élnek s míg én élek, történjen bár jó vagy rossz. Mások jönnek-mennek az ember életében és minden olyan tiszavirág-életűnek tűnik. Most azonban rám szakadt a felismerés, hogy most már Ricsi is az előbbi körbe tartozik. És nem a gyűrű miatt. Valami megváltozott bennem. Valami nagyon jó dolog történik. Olyan, amilyen talán még soha nem történt velem. És hatalmába kerít a végtelenség érzés, hogy ez már így marad.
Azt hiszem, megtaláltam...
Ja, és hivatkozva épelméjűségemre, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nem vagyok nyálgép! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése