2010. december 6., reggel negyed 6. Magamtól ébredek, jól aludtam. Felkelek, Ricsi már nincs mellettem. Persze, már a gép előtt ül... Meglát, visszazavar az ágyba, hogy korán van még, egy kicsit feküdjek vissza. Megteszem.
20 perc múlva megjelenik az ágyam mellett maga a Mikulás. Jó reggelt kíván, majd kis dobozt vesz elő. Kiveszi belőle a gyűrűt, előhalássza a takaró alól a kezemet, majd félig az ujjamra húzza a csillogó karikát. Megkérdezi, lennék-e a felesége. Már hogy mennék hozzá a mikuláshoz, mikor van már pasim? Lehúzza a szakállát, hogy ismerjem fel. "Így már" persze igent mondok.
A gyűrű nehezen megy fel, mert reggel lévén az ujjam meg van dagadva. Vigyorgunk. Aztán megcsókoljuk egymást. Még sosem csókoltam meg a mikulást... Tudatosul, hogy akkor most már menyasszony vagyok és ő a vőlegényem. Boldog vagyok. Nagyon szeretem Őt!
A gyűrű nehezen megy fel, mert reggel lévén az ujjam meg van dagadva. Vigyorgunk. Aztán megcsókoljuk egymást. Még sosem csókoltam meg a mikulást... Tudatosul, hogy akkor most már menyasszony vagyok és ő a vőlegényem. Boldog vagyok. Nagyon szeretem Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése