Esetleges későbbiekre a szereposztás:
Családom: Anyu, Apu, Mama Nagykanizsán, húgom(Csilla) a férjével(Jani) és pocakjában az (valszleg) unokahúgommal Pesten élnek.
Ricsi családja (győri családom): Anyukája(Nagykati) itt lakik Győrben (persze, hisz együtt dolgoznak), nővére(Kati), sógora(István) és unokaöccse(Andreas) Bécs mellett Schwadorf-on.
Ricsi (36leszdecemberben) egy lakatosipari kft-nél dolgozik itt Győrben, mely az anyukája ügyvezetése alatt működik, én (33múltamaugusztusban) pedig területi képviselő vagyok egy vegyipari cégnél. Faanyagvédőszerrel foglalkozom, jó csajos munka, járom a tüzépeket, a festék nagykereskedőket és a fatelepeket. Bár előzőleg targoncapalackkal tettem ugyanezt, úgyhogy... Két éve dolgozom itt és szeretem csinálni, amit csinálok. Egyfajta kötetlenséget, de nagy önállóságot is kívánó kenyér. Asszem eddig helytálltam.
Nyuszim (Ricsi) a saját cégénél állítása szerint "csomagoló"-ként dolgozik, de ez persze vicc. Így próbálja csak magát letenni. Egyébiránt mondhatjuk, hogy szinte mindennel foglalkozik, ami egy cég életében csak előfordulhat. És nem csak foglalkozik vele, meg is tudja oldani a feladatokat. A kettő ugye nem ugyanaz... Mindemellett egy óriási kocka. Bolondja a számítógépnek, elvégzett egy hálózatizé-rendszergazdaizé tanfolyamot is és most elkezdett egy másikat, ami ennek a bővítménye. Nagyon okos, nagyon tudja és nagyon érdekli is. És ez az, amiért haragszom rá, de nagyon! Fel sem fogja ugyanis, hogy a világon azon ritka szerencsés emberek közé tartozhatna, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Továbbá valószínűleg jobb megélhetést is biztosítana számára ez a szakma. Sokat mondogatom neki, hogy keressen magának rendszergazda vagy bármilyen számteches állást, de eddig még nem jártam sikerrel. De ami késik, nem múlik! 
Munka kb. ennyi. Egyéb ismertetőjelünk, hogy mindketten hikomatok vagyunk, Nyuszi Bechterew-kóros (krónikus izületi gyulladásos betegség), én pedig Colitis ulcerosa-s (krónikus vastagbélgyulladás). Mindkettő autoimmun betegség, mindkettő karbantartható, de nem gyógyítható. Én gyógyszert szedek, Ricsi spec. infúziós kezelést kap kéthavonta Pesten az Orfiban. Azért jól vagyunk és álljuk a sarat!
Idén januárig kb. szokványosan teltek a napjaink-munka, munka, munka, kis pihenés, nyaranta egy hét Balatonfüred (ez Ricsi liblingje) - bár az első közös nyaralásunk alkalmával egy csodaszép hetet töltöttünk Egerben és környékén, ami felejthetetlen volt -, aztán munka, munka, karácsony, munka. Ám január végén megérkezett valaki, aki felforgatta a győri családom életét. Ő Andreas, a tündérbóbita.
Általában azt gondolom, hogy egy nőben előbb érik meg a gondolat, hogy szeretne gyereket, mint egy férfiban. És nincs is ezzel baj. Ez nálunk is így volt, sőt. Bennem már pár éve egyre erősebb volt a vágy, hogy anya szeretnék lenni, társat viszont nem igazán találtam a gondolatomhoz. Ha korábban szóba került köztünk Ricsivel a gyerektéma, ő ügyesen kilavírozott belőle, vagy elütötte valamivel, nem igazán akart róla beszélni. Nem mert felelősséget vállalni. És ez így volt jó. Ha nem érezte, hát nem érezte. Andreas születése azonban úgy gondolom, hogy mérföldkő volt az életében. Nem telt bele sok idő, amikor előállt, hogy"Nekem is kell egy Ilyen!", hogy nem megy többet kezelésre (hogy ürüljön a gyógyszer a szervezetéből), és májusban neki szeretne állni a babaprojektnek.
Örültem és féltem egyszerre. Örültem, mert már nagyon szerettem volna babát, de féltem, hogyan fogja bírni az infúzió nélkül (volt már "szerencsém" látni, milyen az, amikor pár héttel később ment csak és hogy fájt mindene). Azt is tudtam, hogy Nagykati nem fog rajongani az ötletért, mert ő is nagyon aggódik a kisfia egészsége miatt. Azt mondta, ne aggódjak, jó lesz minden. És jó is lett. Legalábbis egészségileg. A pesti doktornőtől Ricsi kapott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, amit szedhet. Egész jól viseli a dolgokat, őszintén szólva meglepően jól, aminek nagyon örülök. Bennem viszont egyre nagyobb volt a várakozás.
Csillu és Jani áprilisban tartották az esküvőjüket. Tanúként csinosnak kellett legyek, úgyhogy lóhalálában ledobtam pár kilót, hogy szép legyek a képeken. Ez (így utólag) biztos nem tett jót az amúgy is zavarodott hormonjaimnak.
Ők tehát a Csilla és Jani illetve mi, az esküvőn:
Eljött a május!! Végre nekiállhatunk! Gondoltam, hogy a fogigyógyszer már kiürült úgyis(jan. óta nem szedtem), szóval minden oké, talán már most össze is jön! Persze! Ahogy elképzeltem! Aztán júniusban sem... Elkezdtem gondolkodni és olvasni. Rájöttem, hogy az összevisszaciklus nem túl jó jel és ilyen meg olyan módszerek szükségesek a jobb eredmény elérése érdekében. Hát jó. Akkor ovuteszt vásárlás és irány köv. hónapban a doki.
Júliusban elmentünk egy pesti magánklinikára kivizsgálásra a gyors ügyintézés reményében. Summa: Ricsi eredményei jók, enyémek szintén (bár nem az igazi, de még egy két hónap és rendeződik a ciklusom), próbálkozzunk még egy kicsit, ha nem sikerül, mindenképp fagyasztassunk spermát. Ricsi nem igazán akarja, "frissből" akarja megoldani. Rajtam ne múljon!
Augusztusban a Balcsin töltöttünk egy hetet, a legjobbkor, peteérés idején. A sok pihenés és finom falatok elfogyasztása mellett hangsúlyt fektettünk a "feladatmegoldásra" is, ám a várt eredmény megint elmaradt.
Szeptemberben az újabb orvoslátogatás hónapja, most már petevezeték-átjárhatóságira mentünk Pestre. Záró: minden ok, átjárható, szépen növekvő tüsző, inszemináció javasolt. Klassz. Csakhogy náluk ez 65ezer. Köszi, nem. Inkább a győri nőgyógyászom 25ért.
November elején legnagyobb meglepetésemre Ricsi elvitt egy pesti ötvöshöz, hogy elkészíttessük nála a karikagyűrűinket (azért mentünk hozzá, mert ő dolgozik titánnal is, ami Nyuszi nagy szíve vágya volt). Nagyon meg voltam hatódva. Elkészültek, el is hoztuk, de még nem kaptam meg. Azt mondta, hogy ennek meg kell adni a módját. Már nagyon várom, hogy felhúzza az ujjamra! Addig is:
Most december 1. van, túl vagyunk 2 sikertelen inszemináción a 3. eredményét holnaputánra várjuk. Az orvos szerint beszélnem kellene már a Kaáli-val és be kellene jelentkeznem a lombik-programmra. Fázom tőle. De ha csak így megy, akkor így megy. Ricsi intézi a közjegyzőt, hogy megcsináltassuk a bejegyzett élettársi kapcsolatot, mert kérik az intézetben.
Most beszéltem a Kaáli-val, dec. 13-ra kaptunk időpontot. Gyorsabb, mint vártam! Sietve intéztük a közjegyzőt is, holnap reggel 9-re mehetünk is! Mennek itt a dolgok, kérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése