2014. április 27., vasárnap

Cukorterhelés 24+5

Még kedden voltam, csak annyi minden van a napokban, hogy ajjaj. Apa itthon maradt Dorkára vigyázni, én meg 7-re mentem bökésre meg cukrosvizet inni. Nem volt egyszerű kivárni a két órát, mire újra vért vettek, de túlestem mindenen. Közben felvetettem magam táppénzre is a másik ajtónál, szóval minden ment egyszerre. 
Azóta már eredményem is van, pénteken el is tudtunk érte menni. Az éhgyomros 4,7 lett, a 120 perces pedig 4,5. Így a cukorra nem foghatom a súlyomat... A vörösvértest, hemoglobin és hematokrit szintem  alacsonyabb, mint a referencia, nyilván vasat kell majd többet bevinnem. A víz viszont egyre jobban elér, kedd reggel már levettem a gyűrűmet is, mert úgy behurkásodtak az ujjaim. Azóta már visszakerült és nem olyan vészes a kezem, de a lábam továbbra sem százas, estére meg különösen szép a bokám. Bár még mindig nem érte el azt a kezdeti szintet sem (legalábbis látványra), amit pl. Dorkával már a 15. héten bírtam produkálni. A hasam sokat feszül, néha úgy érzem, szétszakad a bőröm, néha még fáj is, pedig tényleg nem mondhatom, hogy sokat eszem. Jövő pénteken megyünk 4D-re, remélem, minden rendben levő lesz. Kishugi nagyon sokat mocorog, néhanapján tényleg kellemetlenek a mozdulatai, de legalább hallat magáról. 
Ja, Dorka már a nevét is tudja. A "hogy hívják a kishúgodat" kérdésre konkrétan ezt a választ kaptuk: "Szajai Boji". Slusszpassz. Van a gyereknek vezetékneve is, Dorottya kisakkozta azt is, hogy ha a családban van, akkor nyilván Szalay az eleje. Nem tanítottuk neki, magától jött rá. Okostojás. Apa szinte megkönnyebbült, hogy dejó, van neve a Kisgyereknek, a Nagygyerek levette a vállunkról a felelősséget, de igazából még mindig nem tudjuk, ez marad-e a végleges. Talán a 4D-n ad majd magából valami olyat, ami segít nekünk...:)

2014. április 23., szerda

A kétévesség, és ami azzal járt

Már csütörtökön délután elindultunk Kanizsára, hogy ott köszöntsük fel szombaton a két lánykát (Hanna 15-én volt három éves) a szülinapjuk alkalmából, azon kívül húsvét is volt, bár az igazat megvallva ennek tényéről hajlamos voltam elfeledkezni, mivel Dorka szülinapja sokkal fontosabb volt számomra, mint a Húsvéthétfő. Mivel az időjárás elég szeszélyes volt, így biztos, ami biztos alapon Dorottya már pénteken megkapta a Mama-Papa féle ajándékát, mely a gyermek hathatós segítségével került összeszerelésre. A végeredmény nagyon tetszett Neki is és mindenkinek :)


Pénteken este a húgomék is megérkeztek, aztán szombaton délelőtt került sor a lánykák köszöntésére. Volt öröm és boldogság:


Hú, mi az ott!!

Hát ez!! :)

Minnie-s torta a kétévesnek

Elfújta. Legalább negyvenszer.


Ajándékbontás (Bogyós-papírsárkányos póló, BB-s matricák, Minnie-s bodyk)

Legmenőbb a 300 Ft-os matrica volt nyilván

Csajos

Dorka és Anya

Anya két szerelme

Családilag négyesben
Vasárnap kora délután aztán visszajöttünk, és miután hazaérvén nekiugrottam kimosni Dorka komplett ruházatát és az autósülést (a két és fél órás út végén a háztól 50 m-re hányta ki az úton elfogyasztott kettő darab túrórudit, amúgy csokistól), hat órakor nekiálltam azért is, hogy tortát süssek másnapra a kislányomnak. Régóta készültem rá és miután Kanizsán kapott Minnie-set, én Bogyó és Babócásat szerettem volna. A lényeg, hogy a kész tortáról éjfél táján küldtünk anyunak képet, hogy megnézhesse... :) De megérte. Másnap reggel, a Születésnapon felköszöntöttük Apával a Nagylányunkat, kapott egy kis Mickey figurát plüssből a már meglevő Minnie mellé és egy évszakos Bogyós könyvet. Nagyon tetszett neki, azonnal olvasni is kellett belőle. Délelőtt Kati mamához voltunk hivatalosak köszöntésre, húsvétolásra és ebédre. Volt fűben tojás- és ajándékvadászat a két unokának, aztán játék az új ajándékokkal, finom ebéd és jöttek a torták (Kati mama is készített egyet Dorkának) és a szülinapi ajándékok. Nagyon örültem, hogy Dorkának nemcsak, hogy tetszett a torta, de nagyon ízlett is neki, ott egy jó nagy szeletet, azóta pedig itthon is még legalább kettőt megevett belőle. Délután fél három után jöttünk el, Dorka úgy fel volt pörögve, hogy még akkor is úgy kellett hazacibálni, itthon persze azonnal elaludt :) Mivel az időjárás nem kedvezett a kinti programoknak, a délután-este hátralevő részét olvasással és labdázással töltöttük (amilyen fáradtak voltunk mi magunk is, nagyon nem bántuk, hogy őszinte legyek..).
És a képek a Kati mamánál töltött ünnepségről:

Nyuszi-hozta fejlesztő játékkal

Andreasnak van új tűzoltó autója, én meg csinos vagyok...

Anya által készített szülinapi torta (B és B, a katicák és a pillangók gyáriak, a többi sk. A feliraton látszik is, de ilyet bírtam fél 12-kor...)

Kati mama tortája

Dejóóó, megint gyertyák!! És "Bodóbabóca"!!!!

Ajándékosztás (csinos ruhákat rejt a táska)

Ajándék Katitól (képeslap és szintén gyönyörű ruhácskák)

Unokatesós marcipánevős

Dorka és a torta

Túrós-barackos

Összességében mondhatjuk, hogy jól sikerültek az ünneplések, a Kisded remekül érezte magát mindenhol, én magam örülök, hogy mégis nekiveselkedtem a tortakészítésnek, bár aztán azóta (nem akarom csak erre fogni) már tényleg vizesedek egyre erősebben. Húzós napok vannak a hátunk mögött, de megérte. Ez a Dorkanyuszi mindent megér.. :)
Már unom, hogy folyton ezt mondom, de tényleg olyan nagylány már, legalábbis számunkra az. Igazán a szókincse és a viselkedése az, ami mondatja ezt velem. Nyilván nő is, ruha márkájától függően 86-92-es ruhákat visel és már 13,7 kg. Magassága egyenlőre ismeretlen. Kedd délelőtt kellett volna mennünk korautógondozásra, ahol megmérték volna, de még előző hét pénteken telefonon hívtak, hogy a doktor úr betegsége miatt áttennék május 20-ra az időpontot, így majd tanácsadáson fogunk méretről többet megtudni.
A napokban szinte egyszerre törte át az ínyét három szemfoga, így most már 15 fogú.

 Bohóckodik, huncutkodik, ugrál, kacsázva és görbén lépeget (most ez az új), és be nem áll a szája. Ha idegenek is vannak a közelben, akkor kevésbé beszél, ám pl. üzletben ez nem zavarja, csak lakásban vagy egyéb közösségben. Tegnap pl. Lidl-be sétáltunk el és a pénztárnál a kocsiból kiabálta ki a kasszáscsajnak, hogy "szia néniiiiii" vagy hússzor, aztán mikor fizetés után elkezdtünk távolodni, akkor odakiáltott, hogy "Pápá, szia néni, vidázz magadja!!". Többször kérdezte már tőlünk, ha megmosolyogjuk az édes kis mondatait, hogy "Mit nevettek sjácok??!!", illetve akár külön-külön is mondja, hogy "Deje sjác (gyere srác)!"... Az utolsó két, számomra legnagyobb beszólás a napokban hangzott el. Az egyik tegnap, mikor is bizonyos okból nem tudtam telefonon lejátszani neki a második szülinapjára készült videót, ámde megtaláltam az egy évvel korábbit és elkezdte azt nézni. Feszülten figyelte, közben többször felkiáltott, hogy "ott van Kidóka (KisDorka), ott van Apa, micsinájvajamit Kidóka (Mit csinál valamit KisDorka)", aztán mikor vége lett, mosolygott. Megkérdeztem Tőle: "Tetszett Kincsem?", mire Dorka: "Háát, ez nem semmi Ana!!" ☺♥ Meg az, hogy ma délelőtt elmentünk a játszira, neki pedig persze nem volt jó lépcsőn felmenni a nagycsúszdára, hanem a 3-4 éveseknek való műanyagpöckös kiállókon kellett magát felhúznia. Miután felért és lecsúszott, visszafutott hozzám és lihegve közölte: "Ez jó buli volt, Ana!!" ☺ 
Bizony, ez az. Jó buli volt eddig is és ahogy elnézem, az lesz a továbbiakban is, ennek a cserfes huncut Dorottykának a szülőjének lenni... :)


2014. április 21., hétfő

"Szajai Dojota vadok, kettő éves vadok"


A mai nap erről szól nekünk és csakis erről. Rólad, az Elsőszülöttről, a Legfontosabb és Legdrágább Kincsünkről a világon...



Légy nagyon boldog az életben kicsi Dorka!!!! Nagyon szeretünk Téged!!!

Apa és Anya

2014. április 17., csütörtök

24 és majdnem 24

Hetes-hónapos-pocakok-gyerekek:


Egyik szebb és okosabb, mint a másik... Mindkettő nagyon tud rugdalózni, a Kicsi úgy alapból, mert ugye mi mást is tudna csinálni, a Nagy meg dacból-viccből-hisztiből, ha olyanja van. A múltkor nem volt annyira vicces, mert elég durván eltalálta a hasamat, pedig nyomatékosan megkértem, hogy ne kapálózzék, míg cserélem a pelenkáját, de hát csakazértis. Nem akarok mindig azzal jönni, hogy Kistesó ígymegúgy, mert nem szeretném, ha még születése előtt megutálná szegényt, mondván, Kishugi miatt Ő folyton korlátozva van, meg neki semmit sem szabad, de hát nem hagyhatok mindent. És akkor az lett, hogy bizony Dorka gazdagabb lett egy piros tenyérfolttal a combján, én meg ülhettem le hamar gondolkodni, hogy vajon megrepedt-e az amúgy is levő méhlepényem a rúgástól...:( Aztán talán nem, mert azóta is oké minden, csak még utána is hosszan elég kellemetlen volt, nagyon megijedtem. 
Jövő kedden megyünk a csajokkal mindenfélére, először is reggel cukorterhelésre, aztán késő délelőtt Dorkával korautógondozásra.  Addig meg utazás Kanizsára, szülinap ott és szülinapozás itthon, húsvét, amire egyáltalán nem készültem, mert ügyesen egybe esik most az elsőszülött születésnapjával és az visz mindent nálam, szóval ez. Kíváncsi vagyok a tortákra, Kanizsán Minnie-s készül, én pedig Bogyó és Babócást tervezek még vasárnap este "összeütni". Jó lesz, várom. De nagylány már!!! És olyan okos és annyit és olyanokat beszél, hogy kicsordul a könnyem is tőle... "Szajai Dojotta vadok, kettő éves..."☺ ♥

2014. április 3., csütörtök

A munkahelyi dolgok és a jelen helyzet

Utaltam már rá korábban, hogy elég rossz helyzet alakult most anyagi vonalon nálunk, de eddig még nem írtam le, mi is van valójában. 
Az úgy volt, hogy a cég, ahol dolgozom (ahogy egy kedves hölgy fogalmazott: "nagy múltú, hárombetűs vegyipari részvénytársaság a 17. kerületben"), túl több tulajdonos- és vezérigazgató váltáson, igencsak rossz helyzetbe került. Már az elmúlt év végén rebesgették a kollégák, hogy gáz lesz, de senki sem tudta valójában, hogy mekkora. Aztán gáz lett. Mivel a cég tb kifizető hely, így nekem mindent a munkaügyes kolléganő intézett, nem kellett tb-hez meg ide-oda futkosnom sosem, csak kaptam a papírt, hogy töltsem ki, írjam alá, küldjem vissza, ő intézi a többit. Jó is ez, meg kényelmes is, csak most igencsak szar is, hogy ez így van. Merthogy én a Gyed-et a cégtől kaptam eddig munkabér címen minden hónapban, ugyanúgy, ahogy a dolgozók a bérüket. Már a novemberi bér (így nekem a Gyed) is jó pár nap csúszással került csak a számlámra, ám januárban már 10 napos csúszás volt és úgy, hogy be kellett menjek a postára, ugyanis kp-ban küldték ki a jussomat. Azóta pedig semmi. A cég vezetése gyakorlatilag elérhetetlen, egy ügyvédi iroda van megbízva a cég képviseletével, de ők gyakorlatilag nem tesznek mást, mint a már december elején állásidőre küldött dolgozókat levélben értesítik, hogy a havonta lejáró állásidőt újabb egy hónappal meghosszabítják. Most ott tartunk, hogy a új állásidő vége május 31. Ha bárki felmond, teheti, de akkor ugye nincs végkielégítés és még a papírjait is csak alig-alig adják ki sok hét múlva. Ha vár, hogy felmondjanak neki, addig nincs fizetés, de végkielégítés is max. már csak a bérgarancia alapból valaha valamikor talán, merthogy már nincs nagyon vagyon sem. A kollégák jó ideig sztrájkőrség keretében védték a cég eszközeit, gépeit, hogy azokat ne tudják elcsórni a tulajok, legyen esetleg valami, amit pénzzé lehet tenni a kifizetésekre, de most annyi az előrelépés, hogy NAV lefoglalta őket. Semmi egyéb. Rengeteg feljelentés, bejelentés, tüntetés, levél a miniszterelnöknek a közel 100 ember parlagon hagyásáról... Semmi sem történik. Elhelyezkedni nem tud senki papírok híjján, max csak feketén, az meg ugye igen finom dolog pár évvel nyugdíj előtt álló embereknek és most még azt is az arcukba dobták, hogy az állásidő sem számít bele a szolgálati időbe. 
Ami engem illet, január óta csak a 12.200Ft-os családi pótlékot kapom és annyi. A győri tb-ből elküldtek, hogy forduljak a pestihez, mert oda valósi a cég. Megkerestem először a fővárosi oep-et e-mailben, aztán később már tértivevényes levélben, hogy konkrétan felnyomjam a céget és megkérjem az ellenőrző osztályt, vitessék be a kifizetőhelyet, mert ha az megtörténhetne,akkor állami vonalon kaphatnám tovább és visszamenőleg is azt, ami nekem jár. Egy hónap elteltével sikerült végre beszélnem tegnapelőtt egy hölggyel, aki elsőre széttárta a karját a telefonban, hogy megkapta, tud róla, de eltűntek az iratok is, meg azok is, akik az iratokat eltüntették, így nem tudják átvenni az ügyeket... Ámde nagyon segítőkész volt és kért tőlem mindenfélét (munkaszerződést, gyed igénylőt, bérpapírokat három évre visszamenőleg, meg anyakönyvi kivonatot stb), hogy gyorsan küldjem el e-mail-en és megpróbál valamit segíteni. Ezt szkenneltem meg másoltam a minap, mikor Dorka tévét nézett a délelőtti játszóterezés helyett, de úgy éreztem, végre valaki próbál segíteni, igyekszem hát gyorsan küldeni a dolgaimat. Aztán azóta nem tudok semmit. Gyes igényt ugye beadtam már, választ még ugyan nem kaptam, de remélhetőleg az majd nemcsak jár, de jön is április 22-től. Akarnék menni onnan aztán táppénzre is, míg a Tgyás-t nem igénylem a Csöppel, de nincs kinek leadjam a papírt, sőt, azt sem tudom, hogy a Tgyáshoz ki fog nekem bármit is leigazolni, ha megint hosszabbítanak az állásidőn. Ma beszéltem az egyszem kolléganővel, aki bent ül a nagy irodaházban (ahol se villany, se telefon, semmi, de ott kell lennie, mert különben azonnalival is elküldhetik, hogy nem megy be "munkaidőben dolgozni", persze bért ő sem kap, hát nem tudom, hol élünk) és az ő kis infója szerint lehet, hogy május 31. után vége, és lehet, hogy közös megegyezést akarnak mindenkivel aláíratni a nem is tudjuk kik. Nekem a felszámolás lenne a legjobb, mert akkor lenne egy felszámolóbiztos kinevezve és onnantól ő intézne mindent, de nem tudom, lesz-e most már egyáltalán ilyesmi.
Mivel nem vagyok mindenben teljesen jártas, gondoltam még az elején, hogy kérem egy tb szakértő segítségét, aztán első körben próba szerencse alapon írtam egy netes oldalon ingyenes tanácsokat osztogató valakinek. Láttam a másoknak adott válaszait és nagyon tetszett az a laza stílus, amivel írt, ám mégis érezhető volt a szavaiban a fullos szakértelem, jártasság és dörzsöltség. Mikor leírtam a kínomat, hamarosan válaszolt is, és bár cégnevet nem említettem, legnagyobb meglepetésemre ráismert és kiderült, hogy Ő is dolgozott ott korábban. Nem sokat ugyan, de ahhoz eleget, hogy belelásson dolgokba és bár akkor még nem volt probléma, nagyon átérezte a bánatomat. Ott még két kérdést tettem fel neki, mindkettőre kimerítően válaszolt, sokat segített, ráadásul később még privát levélben is megkeresett és elmondta, hogy a kérdezetteken felül mit csinálna még. Nagy segítség volt, eddig mindenben a tanácsa szerint jártam el, arról azonban Ő sem tehet, hogy mindenki tehetetlen és nem csinál senki semmit. Azt már eldöntöttem, hogy ha elindul ez a nagyon vége dolog, akkor újra felkeresem és nyilván bizonyos pénzösszegért (mert dolgozik Ő a munkája mellett privát tanácsadóként is) kikérem újra a tanácsát, nem szeretnék az eddigi kedvességével és segítő szándékával visszaélni.
Szóval az a tipikus helyzet van most nálunk, hogy ahogy mondani szokták: Járni jár, csak nem jut. Így hiába jön a kistesó, nincs lakáscsere, nincs ugrabugra, elsődleges kalkuláció szerint maradunk addig a két (egymásból nyíló) szobában, míg el nem tudok menni dolgozni, hogy legalább az esetlegesen átterhelt lakáshitelemet ne Gyesből kelljen fizetni. Eddig is igyekeztem átgondolni a dolgokat, hogy mire adok ki, de most még jobban. Annyira nem látjuk, hogy mi lesz ebből, hogy egyetlen fillért sem szabad feleslegesen elkölteni. Igyekszünk átrágni mindenféle eshetőséget, de szinte felesleges egyenlőre, legalábbis május 31-ig. Sosem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni majd a 25 ezer párszáz Ft-os Gyes-nek...

2014. április 2., szerda

Védőnő+dokilátogatás 21+5-nél

Fél egy után voltunk védőnéninél, persze Dorka inkább játszira ment volna, de arra már sajnos nem volt idő. Szegény csóri kénytelen volt egész délelőtt itthon lenni, mert szkennelni-fénymásolni-ímélezni kellett nekem egyfolytában, így aranyom Verdákat nézett meg M2-t meg kirakózott. Sajnáltam nagyon, de muszáj voltam csinálni, hátha előrébb jutunk. Hamarosan leülök majd és leírom, milyen hülye helyzetben is vagyok most anyagilag önhibámon kívül, de hosszú. Nagyon.
Szóval mentünk védőnénihez, mért vérnyomást, nézett vizeletet és súlyt is. Teljesen lehidaltam. Azt nem mondom, hogy nem fordult elő párszor, hogy pl. ettem két palacsintát vagy egy kis rízst a husihoz és a zöldséghez, esetleg egy-egy gombóc fagyi az elmúlt hetekben összesen, de ennyit nem. Általában szénhidrát csökkentett kenyeret eszem csak, ha eszem, más pékárut nem, többségében a fehérje a domináns és a folyadék. Ehhez képes sikerült 4(!!!) kilót felszednem az elmúlt egy hónapban... Tény, hogy esténként már kezdem érezni a lábaimon a vizesedés jeleit, meg a vizit előtt már második napja nem volt székletem, de ez akkor is hihetetlen... Teljesen elkeseredtem, mert már most 11kg pluszt regisztrált a hölgyike. Tény, hogy igen szép nagy a bendőm, de Dorkával is az volt és vele a 34. hétig jött fel 13 kiló. Nem tudom, mit csináljak, még jobban oda kell figyelnem. Mondom most ezt, egy jóképű zöldbab főzelék társaságában, de pl. most sem a bolognai spagettit választottam, pedig azt is készítettem vacsorára. Szóval ez. Hízom, mint egy malac, bár érdekes pl., hogy a gatyámon nem érzem, hogy kényelmetlenebb lenne, csak a hasam nyomja ki jobban a pocakbetétet. Nincs mese, várom nagyon a friss idénygyümiket és majd azokon élek.
Késő délután mentem dokihoz. Nézett hüvelyi ph-t, megmérte a méhnyak hosszát (4cm az enyém, kettő és féltől jó), s mivel utóbbit hüvelyi uhval csinálta, csak a baba buksiját láttuk, hogy ide-oda dobálja. Nagyon sokat mozog. Vizsgálat közben - rápillantván a saját ultraszexi térfixemre - meg is jegyeztem a dokinak, hogy gondolom milyen boldog, hogy kijött a jó idő és egyrészt gyorsabban öltöznek/vetkőznek a kismamák, másrészt meg láthatja ezeket a bitang vadító zoknikat a nyaka mellett... Vihogott és egyetértett. Még a védőnő adott papírt a cukorterhelésre, amit megbeszéltünk a dokival is, ő is mondta, hogy új módiként tényleg nem lehet hazamenni a két mérés között. Újabb gondozás csak 5 hét múlva, május 6-án, azt mondta, elég lesz akkor is. Meg is beszéltük itthon Apával, hogy asszem április 22-én reggel fogom ezt a cukros bulit lezavarni, mivel 10.40-re amúgy is el kellene kéretzkednie a munkából a Dorka féle korautógondozás miatt, így akkor itthon marad és akkor meglesz minden egy piszkos kézzel. Meg aztán akkor majd nagy unalmamban kérek majd táppénzes papírt is a kettes terhesgondozóban. Szép nap lesz.
Aztán meg csodálatos módon elkezdtünk már egy-két dolgon gondolkodni a Kishugival kapcsolatban.  Aztán meg variálunk az ágyakon is, Ricsi most mindenáron új ifjúsági ágyat szeretne Dorkának, de abból az eddig számítások szerint csak 70*140-es férne el. Van már légzésfigyelőnk babaőrrel (vaterán volt jó áron), vettem múlt héten szopipárnát, mert ezeket vissza kellett adni és mindkettőnek hasznát vesszük már most is. Másunk nincs. Még nagyon gondolkodom, hogy rugalmas vagy szövött kendőt vegyek-e majd a Kicsinek az első pár hónapra, mindkettőnek van előnye és hátránya is. Pláne jelen anyagi helyzetemben nem tudok újat venni semmiből és tényleg csak pár hónapra gondolkodom, mert félévesen (de lehet, hogy korábban is) mehet a Csöpp a Mandukába. Hurciklubba próbálni egyenlőre úgysem tudok menni, max esetleg tanácsért. Figyelek azért. Ja de, még annyi, hogy múltkor kettőezerért vettem a bababörzén alig használt komplett aventes kézifejőt, ez már az újabb verzió, ami nem borul fel, ha leteszem pl. az asztalra. Igazán nem is tudom, hogy tervezünk-e még majd bármit is venni, mert Dorkát anno igen jól felszereltem mindennel szerencsére. Szóval kell ágy (valakinek valamilyen) meg hurcikendő (valamilyen), egy új pelenkázófeltét vagy lap vagy hogyhívják, mert a Dorka féle már elkezdett felrepedni, meg 1-es pelus :) Nyilván majd útközben majd még eszembe jut valami, de túl sok minden nem hiszem. És hát kell majd Pocakhúgocskának egy név is...Már van névlistánk is, Ricsié 5 nevet, az enyém 7-et tartalmaz, hát igen sok. Közös keresztmetszetben van ugyan három darab, de majdnem tudjuk. Nem lesz könnyű. Már Dorkát is megkérdeztem, hogy mit szeretne, hogy hívják majd a kistestvérét. Azt mondta: "Plútó". Nem túl nagy segítség... Illetve még azt is mondta, hogy "Ufiák a kisóvódat, hogy kisugi"(Úgy hívják a kishúgodat, hogy kishugi). Na ez.
Apa nevei: Csenge, Emőke, Boglárka, Réka, Bori
Anya nevei: Boglárka (Bogiként becézve), Bori (Borbála nem tetszik, de a Bori adható önállóan is, ill. Borcsi), Júlia (Julcsiként becézve), Orsolya, Panka, Réka, Zsanna.
Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz majd a gyermek neve, mert mi nem tudjuk. Pedig jó lenne már akként gondolni rá, úgy szólítani akár magamban, akár hangosan... Igazából a Szalayhoz mindegyik megy, lehet, hogy majd akkor megtudjuk, ha megpillantjuk Őt ...♡