Zajlik a nyár

Dorka szülinapja óta azok vannak, hogy Dorka szeptembertől másik csoportban folytatja az ovit kis átszervezés miatt, de szerencsére nem bánja és még a jele is megmarad kis masnikámnak. Továbbá Borócska is Bartók ovis lesz, ősszel a Nyuszi csoportot fogja erősíteni és sikerült megkaparintania a bölcsis jelét, úgyhogy eddigi napocskánk az is marad még pár évig. Amúgy nálunk valahogy nemcsak a név kötelez, de a jel is, valahogy mindkét lány a választott jelenék valódi leképezése...
Közben zajlik a nyár, kicsit átrendeződött az ovi utolsó két hete. Június 23-án Ricsi levitte a lányokat Balatonfüredre, valójában Kati mamáért mentek, aki ott üdült pár napot, strandoltak egyet. Másnap Apacuka koncertre mentünk a szomszédos Gönyűre.

Volt fesztiválhangulat, programok, sokat ott voltunk, este Food Truck Show a belvárosban, ettük a finom extra hamburgert a belvárosban, de feltűnt, hogy Dorkának könnyezik a szeme. Ejnye mondom, nem tetszik nekem ez a gyerek. Vasárnap reggel újfent enyhe könnyezés, aztán semmi és se pirosság, se viszketés... Nem hagyott nyugodni, elvittem az ügyeletre. Doki azonnal látta, hogy kötőhártya gyulladás, szemcsepp, kenőcs, remek, ovi ugrott. Előtte héten Borival voltam itthon, aki köhögött. Ekkor azért már elkámpicsorodtam, ám mondta az orvos, szerdára már rendbe is jöhet akár. Anyukámmal beszéltem telefonon később, aztán kedden már fejfájásra panaszkodott a nagylány, kicsit levert is volt, jajj mondom, mi lesz még már... Anyu erre azt mondja, Ő most nem tud jönni, de vigyem le hozzájuk, gondoljam át. Átgondoltam, kedd délután fél hatkor autóba tettem a gyereket és levittem Kanizsára, majd fél 12-re itthon is voltam. Dorka ügyesen eltöltötte a mamával és papával az első négy önálló napját, teljesen meggyógyult, sőt még a hosszan húzódó orrfújásokkal is felhagyott már. Anyu emellett annyira rendes volt, hogy még el is hozta szombaton vonattal, így nem kellett már leautóznom érte. Remekül érezte magát, jó kis előkészítése volt ez a pár nap a későbbieknek. A hétvégén együtt vettünk már részt a 10. Győrkőc-ön, az idő remek volt, nem volt kukulat meleg, mint az eddigiken, elkelt rajtunk a kardigán is, de jól szórakoztunk.

Mivel aztán következő héten kezdődött Bori bölcsis szünete, már Dorka is maradt itthon, úgyhogy múlt héten megkezdődött a holiday. Az első három napban itthon voltunk, aztán pedig csütörtöktől szombatig Sárváron voltunk csajoskodni tesómékkal, Dédivel és Anyuval. Remek volt minden, a lányok borzalmasan élvezték.

Szombat délután a szállást elhagyva egyenesen Kanizsára mentünk, ahol vasárnap reggel Dorka hasán apró pöttyöket fedeztem fel, naná, hogy nem hagyott nyugodni, hogy nem allergia, ügyeletre mentünk, skarlát basszus. Antibiotikum, hozzá Enterol (szívből ajánlom mindenkinek ab mellé, áldom az eszemet, hogy a patikában eszembe jutott, hogy olvastam róla és hogy ne Normaflort vegyek újra, ami mellett ugyanúgy híg volt a beteg gyerekek széklete, na ez hat és ettől tök normális és jóval olcsóbb is), de legalább diagnózissal a kezünkben hagytam Kanizsán a lányaimat és jöttem vissza Győrbe.

Borinak mélyvíz, de mondhatom, hogy a lányok példásan helytállnak, anyukám és apukám nemcsak hogy nemkülönben, de ezermillió százalékosan, anyjuk helyett anyjuk, pláne, hogy Bori persze kedd éjjel kruppgyanús köhögőrohamokat produkált neki a semmiből, szerda reggel a körzetes dokihoz vitte, aki írt a Kicsinek hörgőtágítót, köptetőt, Cetirizinet és anyu adagol mindent becsülettel. Közben hozzá-viszik őket mindenhova, játszanak velük, etetik őket, hogy őszinte legyek, nekem fel sem tűnik, hogy én is minden nap ezt csinálom, de nagyon nagyon hálás vagyok anyukámnak, ahogy helytáll és gondozza a gyerekeimet és a papának is, hogy sokat foglalkozik és játszik velük. És Anya teszi ezt nyilván oly minőségi módon, ahogy csak Ő tudja és bizony Bori nem is "anyizik" (ha valami nem tetszik és hiányol, akkor szokta mondogatni, hogy "anyiii, anyicaaa, anyikaaa", na most ilyen nincs, csak mami és mamikám) és egyszer sem hallottam még a telefonban, hogy mikor jössz már, Dorka ellenben számontartja, hogy hány alvás kell még szombatig. 

Mi pedig itthon Ricsivel kettecskén, mit ne mondjak, felemelő és idegsimító. Minden reggel időben kelek, ülök a gép mellé, csinálom a webáruházat, dolgozom agyhullaságig, skype-os konzultáción okosodom, aztán meg partnerhez megyek, majd délután megjön Ricsi, még dolgozom kicsit, aztán öt felé elkezdjük a közös programjainkat. Minden nap sétáltunk a belvárosban, Duna-parton, gyros-t ettünk, fagyiztunk, hétfőn bringáztunk is, este tízkor értünk haza, ma pedig vacsorázni mentünk és Frei caféban extrafinom kávét ittunk csendesen megünneplendő a 11. évfordulónk napját.

Rengeteget beszélgetünk, nyugodtak vagyunk, gyakrabban öleljük és pusziljuk meg egymást, mint máskor, jó érzés nagyon. Azért már szeretném látni a lányokat, de őszintén szólva itthon is jó lenni kettesben. Öt éve nem volt ilyen. 

Jövő héten Pesten leszünk négyen, aztán újra itthon, majd azon a hétvégén jönnek anyuék Bori szülinapjára és anyu marad is augusztus első hetére szitterkedni ismét. Nem tudom, mit kezdenék Nélküle, elmondhatatlanul hálás vagyok Neki a segítségért...

Nyár

Jó sűrű nyarunk volt, kezdve azzal, hogy oviszünet elején már mentünk két hétre Kanizsára, aztán jött Bori szülinapja július közepén. Ezt követően július végén tíz napot tölthettünk Pesten, Csilláék nyaralni mentek, így újra mi "vigyáztunk" az ingó és ingatlan tulajdonra. Tavaly borzalmasan sikerült az ottlét, kezdve a pocsék idővel, aztán pedig a lányok kéz-láb-száj betegségével, maga volt a pokol. Most se volt túl jó az indítás, az odafelé vezető úton már 20 km után bedugult az autópálya, igyekeztünk menekülőutakat keresni, összességében négy óra alatt jutottunk fel az addigra már két marha nyűgös, síró gyerekkel.. Akkor Ricsi azt mondta, tán vennünk kéne az univerzum jelzéseit, hogy újra itthon kellett volna maradnunk, mert úgy tűnik, Budapest nem csípi a búránkat. Ám micsoda szerencse, hogy nem hagytuk magunkat, mert mint kiderült, életünk legjobb vakációja elé néztünk. :)

Mivel Csilláék átköltöztek egy kis kerttel is bíró sorházi lakásba, úgy voltunk vele, hogy ha már az idő nagy részét a kertben töltjük, azzal is előrébb vagyunk, mint itthon a két és felediken, aztán majd meglátjuk, nagy terveket nem szőttünk előre. Az időnk remek volt, amikor hűvösebb volt, benti programokat csináltunk, amikor jó idő volt, igazi kirándulóidő, akkor pedig a szabadba irányoztunk. Így voltunk a játszótéren, a Városligetben ugrálni, Pagony könyvesboltban játszani, a Hűvösvölgyben gyermekvasútazni és a Jánoshegyen Libegőzni, felmásztunk az Erzsébet kilátóba, a lányok tombolhattak a Tarzan parkban, megnéztük a Parlamentet, hallgattuk a zenélő szökőkutat a Margitszigeten és mentünk egy nagy kört bringóhintóval, majd mindezek megkoronázásaként az utolsó este egy spontán ötlettől vezérelve este kilenckor kikaptuk a lányokat a fürdőkádból, vastagabb pizsibe öltöztettük őket, bezsuppoltuk az autóba és bekocsikáztunk a városba, hogy megnézzük az éjszakai kivilágításban a fővárost. Mire visszaértünk, az ámuló és ujjongó lányok közül a kisebbik már elaludt (negyed 12 volt ekkor), ám a nagyobbik még ébren igyekezett feldolgozni a látottakat. Minden, de minden fantasztikusan sikerült, a programok, a kivitelezés és főleg az, hogy nem aggódtuk agyon. Általában Bori a nagyobb túrák során délidőben a hátamra került és ott aludt egy-másfél órát, Dorka viszont hősiesen kitartott. Igencsak kiléptünk olykor a megszokott kis komfortzónánkból, de ezt máshogy nem is lehetett, hogy élvezetes legyen és remekül sikerült. Délután, esténként a teraszon ültünk, Bori nagy kedvvel homokozott és hintázott az udvarban, kétszer is grilleztünk vacsorára husit és sajtot, de más napokon is igyekeztem megoldani az étkezést egyszerű és gyors ételek főzésével. Kétszer is elugrottam az Ikeába (IloveIkea, mérnincsgyőrbenvááá), csak úgy, egy-két apróságért és az ikea érzésért, mint olyan :) Egyszóval isteni volt az egész ától cettig, már az elején vettünk bkk-s hetijegyet, így korlátlanul utaztunk mindenen, a gyerekek nagyon élvezték, pláne Dorkának volt maradandó élmény, de Bori is szeretett volna azóta is már Győrbe villamosozni és metrózni, mit ne mondjak, ki kellett ábrándítsam...

Hazaérve mit ne mondjak, eléggé meg voltunk zuhanva, túlságosan is jól értük magunkat és hát lássuk be, Pesten annyi minden van, ami itthon nincs, annyi lehetőség és teljesen más az egész. De nem nagyon értünk Rá sopánkodni, mert Dorka rá három napra már ment is ki egy jóó hosszú hétvégére Ausztriába Katiékhoz, szerdán indult a mamával, szombaton mentünk utánuk mi is, megköszöntötték Ők is Borit, aztán szombat este jöttünk vissza." Pihenő" ezután sem volt, mert vasárnap délben már itt volt a húgom nálunk, addigra én összecsomagoltam és a lányok számára meglepetésként a tesóm visszavitt minket hármunkat Pestre. Most már Hanna is otthon volt, és ott volt velünk Irénke mama is, aki a majdnem egy hét alatt (merthogy következő szombaton jöttünk haza) nagyon sokat vigyázott Borira, rendezte, ellátta, játszott Vele és altatta, míg mi nagylányosabb programokat csináltunk. Voltunk is a Planetáriumban, moziban (Kis kedvencek titkos élete) és voltunk lovagolni is, Dorka életében először tett egy fél órás sétát egy póni hátán, nagyon-nagyon ügyesen. Csütörtökön becsatlakozott hozzánk Dédi is, majd pénteken az összes nőrokonom megköszöntött a szülinapomon és az orchidea és a torta mellé a húgom másnap moziba is elvitt egy röhögős csajos anyás filmet megnézni, nagy élmény volt, az elmúlt öt évben nem voltam ennyit moziban, mint most egy hét alatt, pláne utóbbit gyerek nélkül :) Egyszóval ez is szuperül sikerült, de ismét haza kellett jönnünk.

Egy hét itthonlét után aztán megint visszaindultunk Budapestre, ekkor Csaba jött értünk és egy hétvégi családi napos rendezvényre voltunk hivatalosak medencével, játéksátorral, fa játékokkal, enni és innivalóval, igazi pazar szombatot csaptunk, aztán végérvényesen hazajöttünk vasárnap, augusztus 28-án. Számunkra ekkor ért véget az igazi nyári szünet.

Hosszú nem volt, de szerencsére nagyon tartalmas, nagyon élveztük, igyekeztük kihasználni és kiélvezni minden pillanatát, hiszen tudvalevő volt, hogy ez az utolsó olyan nyarunk, melyet gondtalanul együtt tudunk tölteni...

Elköltöztünk

Eléggé érett már a dolog, kezdett a két, egymásból nyíló szobás lakás meglehetősen szűkös lenni négyünk számára. Az adásvétel már tavaly október végén zajlott, laminált padló rakást és festést terveztünk, ám az előző tulaj kiköltözése után az új lakás olyan állapotban volt, hogy kiderült, teljesen fel kell újítani a fürdő és a wc kivételével. Rengeteg munka és (a vártál persze sokkaldesokkal több) pénz ráfordítása után így is nagyon ügyesen sikerült megoldani szinte mindent és a március 15-i hosszú hétvégén Mama és Papa (és Apa egyik kollégája) hathatós segítségével átköltöztünk a felújított 81 m2-es, második emeleti lakásba. Vannak dolgok, amik még hiányoznak, pl. lámpák, szőnyeg, konyhába csempe (az nagyon kéne), most már tudjuk, hogy új zuhanykabin (jah, amikor használat közben derülnek ki dolgok, pedig azt hittük, legalább a fürdőhöz nem kell nyúlni), egy-két apróság, de kb. elrendezkedtünk és idővel lesz majd minden.

A lányok egész jól vették a váltást, Borin semmit nem látok, Dorka még sokat emlegeti a "Bartókbélát", hogy hiányzik, de nagy gond nincs. Mivel négy utcányira vagyunk az előző lakáshoz, így maradt az ovi is, átíratni nem szerettem volna a szuper ovinkból a közelebbibe csak ezért, hisz így is bő tíz perc sétával ott vagyunk reggel. Még szokjuk, erőnkhöz és időnkhöz mérten alakítjuk, csinosítjuk majd fokozatosan és reméljük, hogy nem kell túl sokat várnunk arra, hogy ne csak az "új lakás" legyen számunkra, hanem az OTTHON-unk is.

Ilyen volt-ilyen lett képek az eredeti állapottól a munkafolyamatokkal és a végeredménnyel...

Étkező-konyha (csempénk még nincs)

Nappali a dolgozószobával a háttérben

Előszoba-folyosó

Spááájz

Gardrób

A lányok szobája (egyenlőre együtt) - majdan Dorka szobája

Hálószoba, később Bori szobája

Dolgozószoba

Wc (pár éve újították, csak pár dolgot csináltunk)

Fürdő (szintén nem nyúltunk nagyon hozzá, csak a wc-t vettük ki, a zuhanykabin most lett aktuális..)