Nyár

Jó sűrű nyarunk volt, kezdve azzal, hogy oviszünet elején már mentünk két hétre Kanizsára, aztán jött Bori szülinapja július közepén. Ezt követően július végén tíz napot tölthettünk Pesten, Csilláék nyaralni mentek, így újra mi "vigyáztunk" az ingó és ingatlan tulajdonra. Tavaly borzalmasan sikerült az ottlét, kezdve a pocsék idővel, aztán pedig a lányok kéz-láb-száj betegségével, maga volt a pokol. Most se volt túl jó az indítás, az odafelé vezető úton már 20 km után bedugult az autópálya, igyekeztünk menekülőutakat keresni, összességében négy óra alatt jutottunk fel az addigra már két marha nyűgös, síró gyerekkel.. Akkor Ricsi azt mondta, tán vennünk kéne az univerzum jelzéseit, hogy újra itthon kellett volna maradnunk, mert úgy tűnik, Budapest nem csípi a búránkat. Ám micsoda szerencse, hogy nem hagytuk magunkat, mert mint kiderült, életünk legjobb vakációja elé néztünk. :)

Mivel Csilláék átköltöztek egy kis kerttel is bíró sorházi lakásba, úgy voltunk vele, hogy ha már az idő nagy részét a kertben töltjük, azzal is előrébb vagyunk, mint itthon a két és felediken, aztán majd meglátjuk, nagy terveket nem szőttünk előre. Az időnk remek volt, amikor hűvösebb volt, benti programokat csináltunk, amikor jó idő volt, igazi kirándulóidő, akkor pedig a szabadba irányoztunk. Így voltunk a játszótéren, a Városligetben ugrálni, Pagony könyvesboltban játszani, a Hűvösvölgyben gyermekvasútazni és a Jánoshegyen Libegőzni, felmásztunk az Erzsébet kilátóba, a lányok tombolhattak a Tarzan parkban, megnéztük a Parlamentet, hallgattuk a zenélő szökőkutat a Margitszigeten és mentünk egy nagy kört bringóhintóval, majd mindezek megkoronázásaként az utolsó este egy spontán ötlettől vezérelve este kilenckor kikaptuk a lányokat a fürdőkádból, vastagabb pizsibe öltöztettük őket, bezsuppoltuk az autóba és bekocsikáztunk a városba, hogy megnézzük az éjszakai kivilágításban a fővárost. Mire visszaértünk, az ámuló és ujjongó lányok közül a kisebbik már elaludt (negyed 12 volt ekkor), ám a nagyobbik még ébren igyekezett feldolgozni a látottakat. Minden, de minden fantasztikusan sikerült, a programok, a kivitelezés és főleg az, hogy nem aggódtuk agyon. Általában Bori a nagyobb túrák során délidőben a hátamra került és ott aludt egy-másfél órát, Dorka viszont hősiesen kitartott. Igencsak kiléptünk olykor a megszokott kis komfortzónánkból, de ezt máshogy nem is lehetett, hogy élvezetes legyen és remekül sikerült. Délután, esténként a teraszon ültünk, Bori nagy kedvvel homokozott és hintázott az udvarban, kétszer is grilleztünk vacsorára husit és sajtot, de más napokon is igyekeztem megoldani az étkezést egyszerű és gyors ételek főzésével. Kétszer is elugrottam az Ikeába (IloveIkea, mérnincsgyőrbenvááá), csak úgy, egy-két apróságért és az ikea érzésért, mint olyan :) Egyszóval isteni volt az egész ától cettig, már az elején vettünk bkk-s hetijegyet, így korlátlanul utaztunk mindenen, a gyerekek nagyon élvezték, pláne Dorkának volt maradandó élmény, de Bori is szeretett volna azóta is már Győrbe villamosozni és metrózni, mit ne mondjak, ki kellett ábrándítsam...

Hazaérve mit ne mondjak, eléggé meg voltunk zuhanva, túlságosan is jól értük magunkat és hát lássuk be, Pesten annyi minden van, ami itthon nincs, annyi lehetőség és teljesen más az egész. De nem nagyon értünk Rá sopánkodni, mert Dorka rá három napra már ment is ki egy jóó hosszú hétvégére Ausztriába Katiékhoz, szerdán indult a mamával, szombaton mentünk utánuk mi is, megköszöntötték Ők is Borit, aztán szombat este jöttünk vissza." Pihenő" ezután sem volt, mert vasárnap délben már itt volt a húgom nálunk, addigra én összecsomagoltam és a lányok számára meglepetésként a tesóm visszavitt minket hármunkat Pestre. Most már Hanna is otthon volt, és ott volt velünk Irénke mama is, aki a majdnem egy hét alatt (merthogy következő szombaton jöttünk haza) nagyon sokat vigyázott Borira, rendezte, ellátta, játszott Vele és altatta, míg mi nagylányosabb programokat csináltunk. Voltunk is a Planetáriumban, moziban (Kis kedvencek titkos élete) és voltunk lovagolni is, Dorka életében először tett egy fél órás sétát egy póni hátán, nagyon-nagyon ügyesen. Csütörtökön becsatlakozott hozzánk Dédi is, majd pénteken az összes nőrokonom megköszöntött a szülinapomon és az orchidea és a torta mellé a húgom másnap moziba is elvitt egy röhögős csajos anyás filmet megnézni, nagy élmény volt, az elmúlt öt évben nem voltam ennyit moziban, mint most egy hét alatt, pláne utóbbit gyerek nélkül :) Egyszóval ez is szuperül sikerült, de ismét haza kellett jönnünk.

Egy hét itthonlét után aztán megint visszaindultunk Budapestre, ekkor Csaba jött értünk és egy hétvégi családi napos rendezvényre voltunk hivatalosak medencével, játéksátorral, fa játékokkal, enni és innivalóval, igazi pazar szombatot csaptunk, aztán végérvényesen hazajöttünk vasárnap, augusztus 28-án. Számunkra ekkor ért véget az igazi nyári szünet.

Hosszú nem volt, de szerencsére nagyon tartalmas, nagyon élveztük, igyekeztük kihasználni és kiélvezni minden pillanatát, hiszen tudvalevő volt, hogy ez az utolsó olyan nyarunk, melyet gondtalanul együtt tudunk tölteni...