Még kedden voltam, csak annyi minden van a napokban, hogy ajjaj. Apa itthon maradt Dorkára vigyázni, én meg 7-re mentem bökésre meg cukrosvizet inni. Nem volt egyszerű kivárni a két órát, mire újra vért vettek, de túlestem mindenen. Közben felvetettem magam táppénzre is a másik ajtónál, szóval minden ment egyszerre.
Azóta már eredményem is van, pénteken el is tudtunk érte menni. Az éhgyomros 4,7 lett, a 120 perces pedig 4,5. Így a cukorra nem foghatom a súlyomat... A vörösvértest, hemoglobin és hematokrit szintem alacsonyabb, mint a referencia, nyilván vasat kell majd többet bevinnem. A víz viszont egyre jobban elér, kedd reggel már levettem a gyűrűmet is, mert úgy behurkásodtak az ujjaim. Azóta már visszakerült és nem olyan vészes a kezem, de a lábam továbbra sem százas, estére meg különösen szép a bokám. Bár még mindig nem érte el azt a kezdeti szintet sem (legalábbis látványra), amit pl. Dorkával már a 15. héten bírtam produkálni. A hasam sokat feszül, néha úgy érzem, szétszakad a bőröm, néha még fáj is, pedig tényleg nem mondhatom, hogy sokat eszem. Jövő pénteken megyünk 4D-re, remélem, minden rendben levő lesz. Kishugi nagyon sokat mocorog, néhanapján tényleg kellemetlenek a mozdulatai, de legalább hallat magáról.
Ja, Dorka már a nevét is tudja. A "hogy hívják a kishúgodat" kérdésre konkrétan ezt a választ kaptuk: "Szajai Boji". Slusszpassz. Van a gyereknek vezetékneve is, Dorottya kisakkozta azt is, hogy ha a családban van, akkor nyilván Szalay az eleje. Nem tanítottuk neki, magától jött rá. Okostojás. Apa szinte megkönnyebbült, hogy dejó, van neve a Kisgyereknek, a Nagygyerek levette a vállunkról a felelősséget, de igazából még mindig nem tudjuk, ez marad-e a végleges. Talán a 4D-n ad majd magából valami olyat, ami segít nekünk...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése