Kishugi 4D

26hét és 1 naposan, május 2-án délután négyre volt időpontunk, jött velünk Dorka is. Nagyon vártam már, hogy láthassuk azt a kis Valakit, aki a pocakomat oly nagyon kinyomta már és aki annyitdeannyit ficánkol, hogy még. Kicsit korábban érkeztünk, így volt idő arra is, hogy Dorka elkapjon két arra sétáló kutyust egy-egy simizésre, aztán miután felértünk, pár perc múlva már szólított is a kedvenc szonográfusunk, hogy feküdjek fel a vizsgálóágyra.

Aztán megpillantottuk a második Gyönyörűnket...♥ Kishugi aludt, végig a vizsgálat alatt, de nagyon szerencsés pózban, enyhén a jobb oldalán helyezkedett el és a jobb kezecskéjét tartotta közel az arcához, így balról láttuk őt teljes egészében. Néha mosolygott, néha fintorgott, sokszor CSAK ÚGY járt a szája, ahogy ezt egy tisztességes lánykától el is várjuk :). Édespofi volt. Jó negyed óra után aztán elkezdett hasra fordulni, ezáltal arcilag már nem láttuk nagyon, ám láttuk a popóját és a gerincét. Közben persze Maca méregetett is, szét derék méretekkel bíró a Kislányunk (aki továbbra is kislány), minden értéke inkább közelített a 28. héthez, mint a 26-hoz. Mivel Dorkával is napra pontosan ekkor voltunk ilyen vizsgálaton, így kicsit összenéztem a kettőt és Kishugi még Nála is nagyobb egy cseppet. Maca szerint ennyi idősen teljesen jó lenne egy egykilós gyerek, a mi Babánk becsült súlya 1211 g. Gyorsan megkérdeztem fő mumusunkat, a magzatvíz mennyiségét is, de Maca megnyugtatott, hogy most teljesen rendben van. 

A vizsgálat közben többször is kibuggyantak a könnyeim. Olyan nagyon szépnek látom már most ezt a kis Csöppet és közben el is szégyelltem magam újra, hogy gondolati szinten is alig jut időm erre a kislányra, pedig úgy megérdemelné Ő is... Majd ha sokára kibújik, akkor majd bocsánatot kérek Tőle és jól meg is puszilgatom... :) Mindeközben Dorka szerencsére jól tűrte az egyhelyben-létet, köszönhetően az okostelefonnal és Bartos Erika bizonyos csigafiúról és katicalányról szóló meséjének, ugyanis a kisasszony már kb. három perc múltán közölte, hogy "kész is vagyunk". Részéről ennyi volt, megnézte az alvó húgát és jobb mókák után kívánt volna nézni. 

Nagyon jó volt látni Kishugit és hihetetlen, hogy már most mennyivel másképp gondolkodom és főként érzek iránta. Most már szikrányi kétségem sincs, hogy hogyan is lehet két gyereket szeretni egyszerre... Mondanám, hogy már nagyon várom, hogy a karomban tarthassam a mi legkisebb Csodánkat, de óvatosan bánok még a gondolatokkal is, miután a szülőszoba-látogatás utáni felfokozott szülés utáni vágyamban el is folyt a magzatvizem. Szóval csak csínján a vágyakkal, de annyit azért kívánok, hogy maradjon legalább ilyen szép és főként egészséges ez a Kicsi Lány. Aztán majd jöjjön, amikor jónak látja :)