Kicsit korábban érkeztünk, úgyhogy a folyosón várakoztunk. Háromnegyed kilencig többször is elhangzott mindkét oldalról a "Jólmeggondoltad? Biztos?", aztán Ricsi egy régi kedves ismerőse beinvitált bennünket. Közölte, hogy ő fog "összeadni" minket. Személyi, lakcímkártya lead, tárgyalóasztalnál helyet foglal, várakozik. Aztán jött Szabi, az ismerős ügyvédsrác, és elmondta a dolgok lényegét. Öröklés: nincs, jogok: vannak, közös vagyon: van, gyerek azonnal élettárs nevére: van, és nekünk ez a fő. Meg kellett adni a születendő utód vezetéknevét is, ezt is rögzíteni kell ugyanis. Aztán kinyomtat, mi átolvas, aláír, 3 példány közjegyzői okiratot átvesz. Kezetfog, mosolyog, viszlát. 23 perc kis privát beszélgetéssel. Se pezsgő, se köszöntő, se bájvigyor, se fénykép. Pedig ha tudtam volna, hogy Ti jöttök - mondja Szabi-, akkor rendezünk valamit! De semmi. Nos, nem erről álmodik az ember kislány kora óta, az tutkó, de nem is ez volt most a cél. A lényeg a gyors papírszerzés és ez teljesítve! És ami a leglényegebb: 2010. december 2. 9óra 23perctől fogva Regisztrált élettársi kapcsolatban élünk egymással! Ez jogásznyelven: érzelmi és gazdasági közösséget alkotunk. Hm. Hát, sokminden voltam már, de regisztrált élettárs még nem. Nem változik semmi, de azért tök jó érzés és büszke vagyok! 
Mókázás után hazajöttünk, mindenki felvette a dolgozós ruháját, beültünk ki-ki a saját autójába és elindultunk dolgozni. 9:45-kor már az autópályán haladtam Budapest felé. Persze az autóba szállás előtt azért jól megölelgettük egymást! Merazér tök jó!
Merazér tök jó! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése