Eljegyzés - II. felvonás

Előbbiek folyományaként a napot már jegygyűrűvel az ujjamon csináltam végig. Miután mindketten hazaértünk a munkából, újdonsült vőlegényem elvitt vacsorázni. A Belgába mentünk, mivel az elmúlt hetekben belvárosi forraltboros túráink alkalmával több ízben is sóváran néztem be az étterembe és hangot is adtam abbéli igényemnek, miszerint erős ingerenciát érzek egy ott elköltött vacsorát illetően. Hát megkaptam. De még hogy!

Volt már szerencsém a Belgában enni, akkor Csilluékkal voltunk egy győri látogatásuk alkalmával. Akkor is nagyon jó volt, de a hétfő esti vacsi mindent vitt. Először is szerintem a legjobb pincért sikerült kifognunk (kitűzője szerint Viktor- jegyezzük meg őt, hátha máskor is szerencsénk lesz hozzá, nem mellesleg foglaljuk imába a nevét). A kedves, rendkívül figyelmes, ám mégsem tolakodó fiatalember az este folyamán mindig akkor érkezett, amikor kellett, segített a választásban, leste minden kívánságunkat. Ricsi egy roppant bőséges háromhúsos tálat kért tojásos nokedlivel, melyet serpenyőben szervíroztak, én pedig egy erdei gombával töltött csirkemellet ettem tejszínes rizottóval. Az étel elköltése közben azon morfondíroztunk, hogy vajon a szakácsnak van-e vérrokonsági kapcsolata Gordon Ramsay-vel, annyira pazar volt mind az étek, mind pedig a tálalás. Amikor Viktor jött, hogy elvigye a tányérokat, meg is kérdeztem ezt tőle, mire ő csak nevetve közölte, hogy nem tud ilyesmiről, de nagyon köszöni a dicséretet a séf nevében és ígérte, átadja neki.

Mivel majdnem kidurrantunk, a szíves desszertre való invitálást elutasítottuk, ám ekkor közölte a kedvespincér, hogy válasszunk nyugodtam, és ő majd hozza 20 perc múlva, ha kicsit már ülepítettünk. Hát jó. Akkor Ricsinek meggyes-mákos palacsinta csokiöntettel, nekem grízpunding gyümölcsökkel. Ám mivel kellően határozatlan bírok lenne, elkezdtem filózni és később mégis a belga almatorta mellett tettem le a voksomat, amit pincérünk bőszen helyeselt. Mivel elmerültünk söreinkben (Belgához illően természetesen barna Leffe) és a beszélgetésben, az idő múlását nem is vettük észre, de szerintem pont 20 perc múlva megjelent Viktor, karján a desszertekkel: palacsinta és grízpuding. Szegénykémet sikerült annyira megkavarnom, hogy nem elfelejtette az almatortás választásomat? Mikor megláttam a grízpudingot, közöltem, hogy jobb is, hogy ezt hozta, mert annyira guszta volt és olyan gyönyörűséges a tálalás, hogy nem cseréltem volna el semmi pénzért. Ám ő sűrű elnézések közepette elviharzott és hozott nekem egy almatorta szeletet grátisz. Hát nem cuki? Mondtam, hogy erre igazán nincs szükség, ám ő ragaszkodott hozzá. Én meg nem hazudtoltam meg önmagamat - betoltam mindkét édességet. Franc. Ekkorát szívni! Ricsinek nagyon ízlett a rétes, finom volt a torta is, ám a puding mindent vitt, maga volt a tökély.

Ha egy szóval kellene leírni a Belgában töltött esténket, akkor azt mondanám, hogy Tökéletes. Nagy T-vel. És Fantasztikus, nagy F-el. Bár ez már két szó, de ennél nagyobb baj ne történjen velünk. És ami a legszebb az egészben, hogy senki nem tudta, milyen apropóból mentünk, nem tudták, hogy ez életünk egyik legfontosabb estéje, mégis úgy bántak velünk. És ezért örök hála.

Hazabattyogtunk, és szó szerint az ágyba zuhantunk, mozdulni sem bírtunk. Rég nem volt ilyen kellemes esténk, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Még mindig boldog voltam. És nagyon jóllakott.

Az este hátralévő része a lélegzetvételért való küzdelemben telt, másra nem maradt már energiánk, ezért megbeszéltük, hogy ezt a hetet kinevezzük az "Eljegyzés hetének". Apránként csepegtetjük egymásnak a jót a hét folyamán, így tovább tart a varázs...