Karácsony

Karácsony előtti kedden rábeszéltem magam és elmentem Törökbálintra a Corába, hogy újra szemügyre vegyem a műfenyőt, amit már korábban kinéztem. Korábban taszított még a műfenyő gondolata is, de most olyan szépeket láttam, hogy elgondolkodtam. A fa 17ezer. Ha veszünk egy élőt, kb. 8ezer. Mondhatjuk, hogy a harmadik évben már ingyen van fánk. Rövid tanakodás után megvettem életünk első, 180cm magas műfenyőjét, ami utólag rendkívül jó választásnak bizonyult! Vettem pár új díszt is (ezüstöket, kékeket), és egy csúcsdíszt is, amit később itthon nem bírtunk ráerőszakolni a fa tetejére. Ezért lementem a kedvenc kis virágosunkhoz és roppant kreatívan egy csokortartó csillag alakú valamiből összeeszkábáltunk a virágoslánnyal egy díszt. Mondhatom, jól sikerült és az biztos, hogy teljesen egyedi. Ricsivel már 21-én fel is állítottuk a fát, hogy lássuk, nem vmi vacak-e, aztán szép lassan, szinte minden nap került rá valami új dísz. Szenteste délután került rá azért a legtöbb dolog, és mikor végeztünk, nem is bírtam betelni a látvánnyal. Szerintem még sosem volt ilyen szép fánk! És a legjobb az egészben, hogy most már minden évben ilyen lesz! Klassz! Formás, épp megfelelően magas, környezetbarát és nem utolsó sorban nem hullik! Karácsony után az ember csak elcsomagolja és jövőre újra előveszi. Életem egyik legjobb döntése volt, legalábbis most így gondolom.

Szenteste Nagykati jött hozzánk (felrúgva az eddigi hagyományokat, köszönhetően annak is, hogy Lévai család a saját otthonában töltötte az estét), sütöttünk Ricsivel paradicsomos csirkét, készítettünk hozzá görögsalátát és sütöttem muffint is. Nagyon jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk és szerencsére Nagykati sem futott hamar haza. Kaptunk egy csomó dolgot: Ricsi egy pulcsit, közösen egy ágyneműszettet(7 részes!), én egy helyes retikült, gyöngy fülbevalót és egy fürdősós készletet.

Amikor anyósjelöltem hazament, mi is megajándékoztuk egymást, természetesen hűek maradtunk ahhoz, hogy nem veszünk egymásnak semmit! Így kaptam én egy Árkádos utalványt Ricsitől, ő pedig egy órát, amit már rég kinézett magának. Ezt persze karácsonyra és szülinapjára együttesen kapta, tekintve az értékét, így jobban el tudta fogadni. Szerencsére nagyon örült neki!

Karácsony első napján hozzá voltunk hivatalosak ebédre, Katiék is megérkeztek. Mint Andreas születése óta mindig, szinte csak róla szólt az egész együttlét, de ez természetes is. Megint nagyon cuki volt! Kapott egy csomó játékot, de először leginkább a csomagolópapír érdekelte. Aztán a labdás ketrec azért felkeltette az érdeklődését!

Túl sokáig  nem maradtunk, mert délután már indultunk Kanizsára.

Összességében mondhatom, hogy nagyon kellemes közel 3 napot töltöttünk otthon. Jó volt a hangulat, sokat beszélgettünk, mindenki nagyon aranyos volt. Csillunak már nagyon aranyos pocakja van! Örülök, hogy személyesen is láthattam és meg is foghattam! Boldognak látszik, remélem, hogy tényleg az is, van is miért! Csak aggódom miatta, hogy túl sokat stresszel a munkája miatt és nehogy ez bármelyikük kárára váljék. Adriennéktől kapott két táska babaruhát, nagy volt ám az öröm! Egyébként tényleg nagyon jó kis cuccokat hoztak, el is hiszem, hogy örül neki! Mindketten kaptunk anyutól egy-egy nagyon klassz, szép és puha köntöst, mondván, hogy mindkettőnek szüksége lesz rá a közeljövőben (mindketten kórházba készülünk, ki-ki a maga dolga miatt).

27-én reggel Csillu, Jani és Anyu elindultak Pestre, mert Jani dolgozni ment, Csillunak terhesgondozóba kellett menni, Anyu meg ráért. Apu nem tartott velük, mert mennie kellett vadászatra. Mi Ricsivel elmentünk a mamához és nála töltöttük a napot. Sütöttünk pogácsát és csináltunk dödöllét is, amit korábban kértem tőle. Segítettem is!

 

 

Aztán 28-án Anyu és Csillu eljöttek hozzánk Győrbe. Megnézték a fánkat, megették a világbajnok káposztalevesemet, amit még 23-án főztem, de mint tudjuk - mint annyi mindenen - az idő csak szépít rajta! Aztán elmentünk Kiskatiékhoz a belvárosba, ahol nagyon aranyos módon vendégül láttak bennünket. Így ők is meg tudták nézni TB-t (TündérBóbita), aki nagyon jó formában volt. Tetszett Anyuéknak is nagyon. Aztán vettünk Csillunak is a Tesco-ban két derékmelegítőt, hazajöttünk, Csillu aludt még egy kicsit, aztán hazamentek. Olyan jó lenne, ha egy kicsit többet lehetnének nálunk...

Szumma: viszonylag csendben, békében és nyugalomban teltek az ünnepek.