Szilveszter nálunk

Úgy alakult, hogy a szilveszteri össznépi mulatság megrendezésére nálunk került sor. Ricsivel már 30-án bevásároltunk, majd 31-én délután kis bagett-szendvicsekkel vártuk a vendégeket. Elsőként Eszti és Tibi érkeztek, majd befutott Ernő Pécsről (ismerős régről), őt követték Lilla és Ákos, majd Nóra és Norbi. Andi, Tomi és Fanni is megérkeztek, ám ők csak pár órát maradtak, tekintettel az óvodás kislányra.

A szendvicsek és az italok gyorsan fogytak, majd előkerült a Norbi által készített és hozott csülök is, ami mind egy szálig elfogyott. Még bajor káposztát is készített hozzá ez a drága gyermek. Ezúton is mondunk köszönetet Szabó Norbertnek, aki e kiváló étkekkel elbűvölte a társaságot!

A buli hamar bemelegedett, volt táncika, sok beszélgetés, röhögcsélés, aztán bedobták Lilláék a belvárosi tüzijáték témát. A legtöbbünk inkább nem ment volna, mint igen, tekintettel arra, hogy itt minden kéznél volt, odakint pedig farkasok ordítottak a hidegben. Mivel azonban a társaság nem bírt kellően kiállni saját véleménye mellett, felkerekedtünk. Ki duzzogva, ki boldogan. Köszönhetően a huzavonának, az éjfél az éjjel-nappalival szemközt levő buszmegállóban ért minket, ahol pár fiatal komplett tűzijáték felszereléssel "várt" bennünket. A megállóban állva elénekeltük a himnuszt, megnéztük, ahogy srácok elpuffogtatják a szettet, majd továbbmentünk. Nos, nem épp így képzeltük legtöbben az újév köszöntését, de hát aki nem nyitja ki a száját, az így jár!

Az élbolyt (Lilláék és Esztiék) hamar elveszítettük, úgyhogy a városba érve, minden mindegy alapon úgy gondoltuk, hogy a tűzijáték minket úgysem érdekel, beültünk a Pálffy-ba egy forralt borra. Elhagyva az objektumot, Nóra ismerősökkel futott össze, akik elmondták, hogy még csak most lesz, 1 órakor a tűzijáték, úgyhogy lévén 3 perc múlva 1, megvártuk, megnéztük és elindultunk haza. Közben összeakadtunk az elveszettekkel is, úgyhogy együtt tartottunk visszafelé. Mondanom sem kell, hogy a lakáshoz érve már teljesen összefagytunk, a társaság kidőlt és azon túl, hogy ettek pár sebtiben főzött virslit, mindenki megdöglött.  Az utolsó távozók 3 körül mentek el, Eszti és Tibi nálunk aludtak a vendégágyon. Reggel 10 körül ők is elhagyták a terepet, úgyhogy nekiláttam a romeltakarításnak.

Tanulság: Ha  2 perc alatt véget akarunk vetni egy addig fergeteges hangulatú bulinak, dobjunk be egy buligyilkos sétát!

Nagyon hálás dolog bulit rendezni, tudom ajánlani mindenkinek!