Az ötlet a fentiekhez híven nem a miénk volt. Még a szilveszteri mulatság alkalmával Lilláék dobták be az ötletet, hogy januárban jó lenne egy wellness hétvégére benevezni közösen. Persze-persze. Aztán hétfőn felhívott Ákos és kérdezte, jó lenne-e nekünk a január 21-22-23-i hétvége, mert lenne akciós lehetőség a Hotel Ramadában, 3nap-2éj-félpanzió-korlátlan wellness kettőnknek 40-ért. Szóljunk vissza, mert ha jó, foglalnak nekünk is. Ricsinek bemondtam a nyerőszámokat, mire szólt, hogy neki 22-én kezdődik újra a suli. Nem is baj - mondtam - úgyis sok a negyvenezer, legalábbis egyben kifizetni, maradunk itthon. Aranyom erre leoltott, hogy nemúgyvanaz, megyünk most a hétvégén! Sose megyünk sehova, jó lesz már mindentől távol, kettesben, nyugiban, semmittenni. Bár még csak most kezdődött el az év, mégis mindketten úgy érezzük magunkat, mintha átment volna rajtunk egy úthenger. Mintha most jönne ki rajtunk a tavalyi év összes fáradtsága. Akkor? Megyünk? Megyünk hát!
A szállást péntek délután 3-tól lehetett elfoglalni, de 3/4 3-kor már sikeresen becsekkoltunk. Pezsgő, ezazamaz :), kis aklimatizálódás, aztán irány a wellness! Nagy úszómedence, meglehetősen kis jacuzzi, gőzfürdő és szauna várt bennünket. Mindent kipróbáltunk, bár Ricsi a medence vizét hidegnek találta, úgyhogy ő azt kihagyta. Este hatra már olyan éhesek voltunk, hogy alig győztük kivárni a vacsorát. Minden nagyon pazar volt. A négycsillagos szállodának megfelelő svédasztal tárult elénk annak minden finomságával. A pincérek szinte zavarba ejtő kedvessége, az ételek sokasága és felvezetése parádés volt. Ricsi a vacsora után úgy kiütötte magát, hogy már a Barátok közt-et sem tudta megnézni...
Másnap a reggeli hasonlóan bőséges volt, annyi különbséggel, hogy az eddig "megszokott" reggeliktől eltérően még pezsgő is volt! Ki nem hagytam volna! Még sosem ittam reggelire pezsgőt! Pontosabban nem reggelire, hanem a reggelihez. A különbség óriási... Kaja után kiváló idő lévén elmentünk Füredre (milyen érdekes!), ahol sétáltunk egy nagyot, Ricsi pedig készített egy csomó képet, igyekezvén kihasználni a fényképezőgép összes beállítási lehetőségét.
A spacirgang után újra bevettük magunkat a hotel wellness-részlegébe, ahol szintén remekül telt az idő. Döglés, olvasás, szaunából ki, medencébe be. Négy körül aztán felmentünk még egy kis ejtőzés céljából, mivel rá kellett pihenni erre a megfeszített tempójú napra. Aztán vacsi, kis ücsörgés a bárban, ahol rendkívül kellemes hangulatú fények és halk zene közt kényelmes karosszékekben múlattuk az időt. Aztán felmentünk, mert nem fekhettünk úgy le, hogy meg ne tudjuk, ki esik ki a VV-ből, Ildi vagy Éva, majd szpátty.
Vasárnap reggel komótosan elfogyasztott reggelink után Ricsi olvasgatásra adta a fejét, én pedig még lementem egy órácskára az úszó-szaunázó sorstársak közé. Isten áldja a késői kijelentkezést kitalálókat! 11-kor hagytuk csak el az objektumot, még így is egy órával előbb, mint lehetett volna.
Aztán ismét itthon vagyunk. A bolondban. Ma már nem csinálunk semmit. Illetve majdnem ugyanazt, mint a hotelben, de a helyszín más. Így már nem ugyanaz. Itthon sosem ugyanaz. Ez óriási felismerés mindkettőnk számára. Meg kell állapítsuk, hogy sokkal nagyobb szükségünk volt erre a hétvégére, mint azt gondoltuk, azt hiszem. Muszáj kiszakadni néha a megszokott környezetből, még ha ugyanazt tesszük is ott, mint itthon, mert az valahogy olyan más. Inspirálólag hat az emberre. Ricsi péntek délután 3-tól vasárnap 11-ig egy kicsit más Ricsi volt. Én láttam, ő érezte. Felszabadult, vidám, vicces, nyugodt. Kicserélődött. Mióta hazaértünk, újra a régi. Így is szeretem, de úgy kicsit jobban. De ha meg mindig más lenne, az lenne unalmas... Ezért kell csak néha! De akkor kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése