Reggel 8-ra megérkeztem a csornai kórház ambulanciájára, ahol kis várakozás után egy nagyon kedves asszisztensnőnek elmondhattam, hogy miért is vagyok itt. Elvitte a TAJ-és lakcímkártyámat, hogy megírja a szükséges osztályokra szükséges beutalókat, közben berobogott Bödecs doktor is, aki be is invitált a szobájába időpont egyeztetésre. Előjegyzésbe vett laparoszkópiás műtétre február 7-re, befekvés 6-án délelőtt. Csak tudnám, miért kell már előző nap bemenni! Na mindegy, ha kell, hát kell. Az időpontot biztosan nem felejtem el, Anya szülinapja.
Mehettem a laborba és az aneszteziológushoz. Előbb az utóbbit választottam, mert ő csak 9-ig volt. Kérdezett egy csomót, válaszoltam, ő minden leírt, majd kaptam egy papírt. Utasítások: febr. 6-án este vacsora, utána semmi, éjfél után már folyadék sem. Reggel kapok majd egy Xanax-ot a műtéti izgalmak ellen, aztán hajrá. Gondolom egy szem Xanax-al megváltom a világot... A labor előtt rengetegen várakoztak, úgyhogy volt időm kicsit tüzetesebben körülnézni. Az épületben uralkodó állapotokat a "balkáni" jelzővel tudnám talán leginkább jellemezni: omladozó vakolat, pár fáradt művirág kaspóban, régi, kopott kórházi csempe és járólap, régi ajtók, ablakok és HIDEG! Kb. háromnegyed órát vártam, mire szólítottak, addig nagykabátban ültem a folyosón a sorstársakkal. Beérve aztán megint kellemes csalódásban volt részem: két asszisztensnő kedvesen és mosolyogva csapolják az embereket. Úgy veszem észre, hogy a csornai kórházban uralkodó állapotokat a személyzet hozzáállása próbálja ellensúlyozni. Eddig legalábbis így látom, remélem később is ez marad a véleményem! Feltűrt pulóverújjal ülve a következő párbeszédet hallom a mögöttem ülő vérvételnővér és egy várandós nő között: "Volt már magas a cukra?" "Igen, a harmadik terhességemnél." "És akkor mennyi volt?" "Há' nem tudom, de szerintem nem volt magas!" Ránéztem a velem szemben helyet foglaló és éppen szúrásra kész nővérre és mindketten elröhögtük magunkat. Ő ráadásul nem is hallotta azt, amit én korábban, miszerint ugyanezt az okos nőt megkérdezte egy másik nővér még az ambulancián, hogy hány hetes terhes, mire ő közölte, hogy fogalma sincs, mikor utoljára itt járt, akkor "asszi" 21 volt... Besírok az ilyenen!!! Ez csak nyomatja kifelé a gyerekeket, lehetett a csaj kb. 26-28 éves, most várja a negyedik kölkét, én meg itt szívok!
Szóval levették a véremet, pisiltem is, 5-én délután 2-3 között lehet érte menni. Igazából nekem nem is kellene, mert felküldik az osztályra, ahol majd nyámmoghatnak rajta és benne lesz a gépben is, de azért én elhozom, hogy legyen valami friss vér és vizeleteredményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése