Szégyen gyalázat, de Bori betöltötte a 23. élethónapját. Ezzel nem is volna baj, de a huszankettedikről nem írtam semmit. Elvileg nem sok dolog volt akkor sem említendő a beszédén kívül, az viszont mondjuk elég erősen változik... Ma reggel mérlegre állt, az 11,5kg-ot mutatott, nem hízik ez a gyerek, mondjuk szalad annyit, mint egy maratonista. Magassága ismeretlen, de már 86-osak a ruhái, nemtom, ebben is fog ballagni (?), nem igazán nődögél, a szájával ellentétben. Egyenlőre még 12 foga van, de már nagyon készül a bal alsó szemfoga, nagyon látszik a fehér pötty az ínye alatt, pár nap és áttöri. Alvása továbbra is botrányos, ezáltal az enyém is... Még mindig nem bírtam rávenni magam kialvatlanságom ellenére a szoptatás abbahagyására, pedig már nagyon nehezemre esik és gyanítom, hogy tán az alvás is javulna, mégis.. Sír nagyon Bori, ha azt mondom, hogy nincs szopi, mert anyának már nagyon rossz. És mivel egy szobában alszunk hárman éjjel, nagyon nehéz sokáig nyektetni a folyton ébredő gyereket, elsődleges cél a mielőbbi csend és a visszaaltatás, hogy az ovis tudjon pihenni. Ja, jó volna és már lehetne is külön szobába vonulni a Kicsivel és kicsit átállítani, de Dorka (is) nagyon ragaszkodik, pedig többször is fel van ajánlva számára, hogy aludjon Apával, illetve olykor belelkesül, hhhúúúúú, ottalszom, aztán mikor lefekszik a hálóban, akkor pár perc múlva sírni kezd, hogy mégis inkább Borival és Anyával szeretne, mert "csak a saját ágyában érzi magát biztonságban és ha Anya is ott van", illetve hallottam már olyan kijelentést is, hogy Ő élete végéig mindig velem szeretne aludni. Ezt leginkább kedves kislányom kedvéért jegyzetelem le, hogy ha esetleg tizenév múlva olvassa, akkor legyen min felnyerítenie. Szóval a Bori óránként, kétóránként ébred, mostanában hatkor befejezettnek tekinti az éjszakát, sőt a legújabb a háromnegyed öt, ekkor kategorikusan ki is jelenti, hogy "nem alszom többet". Én ezt nem igazán szoktam annyiban hagyni és konkrétan erőszakkal ugyan, de visszaaltatom. Mert azért ne bohóckodjunk már. Így nyúlik a reggel max fél nyolcig, de hát ugye milyen éjszaka után... Ám végülis szerencse, hogy ilyen rosszul alszik, mert miről is írnék, nemde???
Ahh, debizony, akkor is lenne miről írni, ez pedig a beszélőkéje és a kedves kis magaviselete. Mindkettő kivételes, annyi szent. Sokat, szépen és beszédhiba nélkül beszél, gyakran bővített mondatokban. Hiba nélkül sorolja fel a számokat egytől húszig, kikéri magának, ha bármilyen jelzőt aggatunk Rá, akkor közli is, hogy "mérges vagyok" és "dühösen" összeráncolja a szemöldökét, csücsörít és a karjait ölbe fonja. Ha megkérdezzük, miért mérges, elmondja, hogy "nem vagyok kisbaba/ördögfióka/husimusi, én Szalay Bori vagyok". Olykor pedig megkapjuk azt is (amit nyilván Dorkától hallott egykétszer), hogy "soha többé nem leszek a testvéred". Ezek mondjuk rettenetes mondatok... ;) Nagyon sok dalt ismer és mondókát tud, Erdő, erdő, erdő, tekeredik a kígyó, Csipkefa bimbója, fújja szél a fákat, ezen kívül pedig már Borcsa is tudja a Családi kör című vers első négy versszakát, az utolsókat mondjuk kis segítséggel, de ha mondjuk, Ő fejezi be a sorokat. Mondatokat idéz a "Bogyóbabócából", nagyon szereti mind a mesekönyveket, mind a rajzfilmet, név szerint említi a szereplőket és sokszor említ egy-egy szituációt bármelyik könyvből. Emellett nagyon szereti nővérével együtt Annapetit is, egy-egy képről megmondja, melyik meséből van és mondja a mese címét. Ebből van az is, hogy pl. egyik délután én is ledőltem Borival, aztán persze hamar ébredt és jött, hogy keljek fel. Kértem, hogy hagyjon egy kicsit még aludni, erre odahajolt az arcomhoz és azt mondta: "Hagyjátok anyát pihenni! Heteken át ápolt Titeket" :D (APG: Anya beteg) A legnagyobb favorit a Jégvarázs, Dorkával együtt éneklik a "Legyen hó"-t, persze Bori nem tud olyan gyorsan énekelni, ahogy a filmben, de egyedül simán énekel sorokat belőle. Ügyesen felismeri az alapszíneket, ami biztosan megy, az a kék, piros, zöld, lila és narancssárga, ezeket megmutatja és megnevezi, ha rámutat. Imád bújócskázni, elbújik egy kendő alá és közli, hogy "nem látok semmit", ezen kívül befogja a szemét, számol tízig, majd "aki bújt, aki nem, jövök" felkiáltással keresi a bújót. Megtalált egy korábbi neszeszert, elkezdte hurcolászni az alkarjára biggyesztve, közölte, hogy "ez iskolatáskám, iskolás vagyok" és így játszanak Dorkával iskolásat, ami azt jelenti, hogy Dorka utasításokkal látja el, Ő pedig többé-kevésbé végrehajtja. Vagy nem.
Borzasztóan renitens, akaratos és nála nem gondolkodom el azon, vajon lesz-e dackorszak az életében, mert kb már bele is csöppentünk. Jajj annak, aki ellent kíván mondani Neki, meg akarja mutatni számára, hogyan egyen valamit vagy etetni próbálja, ezen képes sírógörcsöt kapni és még az ételt is elutasítja inkább kompletten. Bizony Dorkát is simán zrikálja, piszkálja, olykor csapkodja, és a nagy balhéknak bizony a Nagytesó türelme az oka, mert bizony igencsak megilletné a Kicsi, hogy a Dorka odasózzon Neki olykor. Sokszor már sajnálom Dorkát, annyira szereti Borit, hogy egy csomó mindent elnéz Neki. Nagyon nehéz eset. Minden egyes sétánkat képes szét trollkodni, kézenfogni nem lehet, mert csak "éééén egyedüüüüüüüüül!" mindent, már lassan kezdi azért engedni, hogy legalább a zebrán együtt haladjunk Vele át, amúgy lehetetlen kordában tartani. Kismotorral a pillanat töredéke alatt tűnik el a szemem elől, alig bírok utána futni, igazából nem is tudok és sajnos Nála nem vagyok olyan biztos abban, hogy megáll az út szélén, mint anno Dorkánál. Minenhol mindenre felmászik, legbrutálabb a Bem téri csúszda, amire Dorkát (aki amúgy bátor és ügyes) három évesen buzdítanom kellett, hogy felmenjen egyedül. Olyan magasról indul a csúszda, hogy nem is érem fel, fa lapokon és köteleken mászva jutott fel, én meg csak imádkozni tudtam alatta, és rimánkodni, hogy lassan-lassan és vigyázzon, hova lép, mert hát se visszahúzni, se utána menni nem tudtam... Aztán persze vihogva felért, leült a csúszdánál és lecsúszott, majd "juhéééjjj, még egyszer Anyaaaa!!!" Perszehogy....Vakmerő a végtelenségig. Bevásárlókocsiban bruttó másfél percet ül meg nyugodtan, ellenben inkább kimászik belőle, feláll az ülőrészre és kiül a szélére, onnan hangoskodik, hogy mindenki minket néz a boltban. Idegbaj az egész leány, akiben nemtom, hány fiú veszett el. Képtelenek vagyunk lekötni az energiáit, vagyis hát persze, az kéne neki, ha naphosszat futhatna és bogarászhatna a kertben, de se ennyi időm, se kertünk nincs. Mindkettő mélységesen elszomorít. Mindezekkel együtt Ricsivel egyre gyakrabban nevezzük Borit Másának, a név ihletője a Mása és a Medve című mese. Összesen két részt láttunk belőle, de ha jellemezni szeretnénk Borcsa viselkedését és habitusát, akkor Mása kb. az ikertesója. Tud páros lábon ugrálni, kapaszkodva váltott lábbal lépcsőzik (?!?), egyedül eszik (nem is nagyon van választásunk) és ügyesen pisil-kakil wc-be, ha kedve van. Huncut kis jószág, borzasztóan rosszcsont, ámde imádnivaló és ahogy bír hízelegni, azonnal megenyhül az ember... (mondja is, hogy "hízelgős kismackó vagyok")
