Csütörtökön töltötte be Dorkánk életének negyedik évét.
Ismét készítettem számára videót az elmúlt egy évben történtekről, de be kell valljam (és ez vastagon látszik is az anyagon) alig fordítottam rá időt, hogy őszinte legyek, szerda este-éjjel raktam össze azt, ami lett. Roppant fáradt bírtam lenni mostanában és majdnem el is hagytam ezt a dolgot, de mégis erőt vettem magamon.
A szülinap reggelén kis tortával ébresztettük az Ünnepeltet, aztán megkapta a Bogyó és Babóca könyvek legújabbikát, majd levetítettem Neki a videót. Azt a meghatottságot csak az ébresztéskor láttam az arcán és azóta sem semmire. Kapott a hétvégén Mamáéktól kétkerekű bringát (amivel negyed óra alatt meg is tanult biciklizni :D ), Annapetit, mindennek örült, de a szülinapi videót azt kb. hússzor kellett megnézni azóta már, azzal nem bír betelni. Magával, az emlékeivel, a képekkel. Ez nekem óriási tanulság volt, hogy sohadesoha ne sajnáljam egyik gyerekemtől sem majd a későbbiekben ERRE az időt, legyek akármilyen fáradt is, mert ez nekik hatalmas ajándék. Bori ugyanolyan tátott szájjal nézi és mondja, hogy még-még.
Íme hát a 104cm-es, 18 kg-os 4 esztendős Csodánk:
