Bori 21 hónapos

Úgy tűnik, már csak dátumokhoz kötődő események naplója lett ez a blog, pedig kicsit bővebben is megemlékezhetnék dolgokról... 

De no, a Borink az ettől még 21 hónapos. Okoska, mert olyanokat mond, hogy "eszem megáll..", "fáj a karom" és hogy "szeretem anyát" például. Emellett azt is mondja, hogy "kell pisilni" és igazat is mond. Ma konkrétan az egész délelőttöt száraz pelussal nyomta végig, pedig bementünk egy bő órára a városba, majd hazaérve tolta le a nadrágját és szólt, hogy pisilni kell, felültettem a wc-re és pisilt sokat, aztán vissza a szárazon maradt pelusát és fél óra múlva újra jelezte. Nyáron talán már napközbenre szobatiszta is lesz (kivéve tán az alvást), de az is remek lenne. Egyéb produktum még pelusba megy kizárólag, de szépen elvonul, ha a dolgát végzi, már ez is nagyon jól megfigyelhető és bizony mondja is többször, hogy "kakilok" vagy ha kell neki.

Megkapta az utolsó oltásait is múlt csütörtökön, így most hatéves koráig el van látva mindennel. Tanácsadáson 11,5 kg-nak mérték, tényleg nem sokat gyarapodik, mondjuk mozog is böcsülettel. Motorozik, mint a gép, de nem páros lábbal löki magát előre, hanem váltottal, ahogy Dorkától látta a futóbiciklizésnél. Hiába mondom, hogy ne így, nem zavarja. Akkor jól van.  Könyvmoly a szó szoros és átvitt értelmében is egyaránt. Egyrészt imádja a könyveket lapozni, nézegetni (sajnos esnek is szét az addig megkímélt példányok..), de szól is mindig, hogy "Apa, olvass!" és Apa ilyenkor csak olvas és olvas, Bori pedig a fejét apja mellkasára hajtva figyel meredten. Kedvencek a Bogyó és Babóca, illetve "Petigergő". Erdő-erdő-erdőt és a Csipkefa bimbóját kívülről énekli. Ha tehetné, kiflin és perecen élne, nem eszik se túl sokat, se túl jól, ilyen gyerek is kell a családba ugye.. 

Alvása hmmm. Semmilyen leginkább. Most sikerült múlt csütörtökre benáthásodnia, előtte és aznap húszpercenként, max óránként kelt nyöszörögve, ám azóta a Cetirizinnek hála van, hogy öt órát is aludt egyben, ami nekem a mámorok mámora. Egyedül képtelen még mindig aludni, folyton a szopi-szopi, borzasztóan nehéz és már kellemetlen is tényleg. Épp a múltkor olvastam ebben a témában egy Kismamablog-os eszmefuttatást, miszerint majd elválasztódik a gyerek, amikor akar és ne tegyük erőszakkal, mert megsínyli a baba minden téren. Csak halkan kérdem, hogy az viszont tök oké, hogy borzongok már, ha közelít? Tudom, hogy az anyja vagyok és nem Ő akart megszületni, de azért őszintén szólva mindennek van határa, ha ennyire kényelmetlen már a szülőnek, vagy nemtom.

Na mindegy, megoldódik majd ez is, a Kisded ettől még aranyos (leszámítva, mikor álló nap nyekereg valamiért, olyankor biza elgondolkodom, mi szép is van ebben az egészben, mert igencsak ki bírok bukni). És imádatos, meg szép és jószagú is. Pedig már 21.