Kicsi Borcsánk 22-én betöltötte második életévét, nagyon gyorsan eltelt ez a idő, tényleg nem tudom, mikor lett két éves ez a gyerek...
Védőnői látogatásunk szerint 84cm és 12,2kg, ruhái 86-osak, pelusa 5-6, típusfüggő. Kedvenc eledele a sajtoskifli, pogácsa, tészta tésztával, paradicsomos dolgok, husileves, a lényeg, hogy tészta legyen benne :) Borzasztóan akaratos, önálló, segítséget ritkán kér és elfogadni se nagyon akarja, ha ajánljuk. Egyedül eszik, iszik (pohárral még vannak balesetek, gyakorolni kell), öltözésben nagyon ügyes, az alsóruházatát és a cipőjét egyedül veszi fel és le, papírra firkál. Nehezen viseli a hajgumit, azt is csak ideig-óráig, pedig muszáj volna, levágatni nem nagyon akarnám a kis kunkorodó végű hajacskáját... Immáron egy hónapja nem szopizik, a kéthetes kanizsai nyaralásunk alatt elválasztottam. Nem volt egyszerű egyikünknek sem, én leginkább a bűntudattal küzdöttem, Bori mondjuk már második nap simán elaludt nélküle. Nem volt már jó egyikünknek sem, sokat nyüglődtem a kellemetlenség miatt, igazán számomra már tényleg ez volt, rettentően sajnálom, hogy ezt kell mondjam, pedig tényleg vártam, hogy majd magától választódjon el, de már nem bírtam tovább. Az éjszakáink kissé javultak azóta, általában már csak két-háromszor ébred és viszonylag könnyen visszaalszik. Ébredéskor azonban sokat nyöszörög, sír, dobálja magát, épp, mint anno Dorka tette majdnem három éves koráig, úgyhogy elvileg még kb egy évünk visszavan és tán már alhatok is :D
Az elmúlt hónapban kibújt az összes szemfoga, így már 16 csodaszép fogacska virít a szájában.
Beszéde napról napra fejlődik, összetett mondatokat alkot, bármit mond és azt értelmesen teszi, szépen ragoz, egyetlen dolog, hogy az "engem" szót nem tudja magára vonatkoztatni, helyette megalkotta azt, hogy "tégem", lásd: "Anya, megölelsz tégem?" És itt már el is értünk az éles csodafegyveréhez, az öleléshez, hisz ki tudná ilyenre azt mondani, hogy nem? (persze Borin kívül, aki mostanában szinte mindenre ezt használja). Leginkább akkor, ha el akar érni valamit, nem engedem, mérgesen rászólok, ha rosszat csinál, ekkor odajön lebiggyesztett szájjal és bociszemmel nézve mondja: "Megölelem Anyát!", nyújtózik és hát biza fel kell venni. Ilyenkor csimpánzokat megszégyenítő módon csimpaszkodik, ölel, borzasztóan ragaszkodó kislány. Nem mellesleg rafinált is. Otthoni ajtókat egyedül nyitja már kilinccsel, akadályok nem igazán vannak innentől. A vakmerő szót róla alkották, mindenhova felmászik, mindenhol csimpaszkodik és szerencsére nagyon ügyesen teszi, szavam sem lehet, mondjuk sokszor áll égnek a hajunk Tőle, a lényeg, hogy az egy helyben ülést nem igen ismeri, kivéve, ha Jégvarázst kell nézni. Akkor nyugi van egy darabig, bár már lassan azt is unja, abból is (ahogy sok könyvből) kivülről idéz részeket, Dorkával remekül tudnak Elzásat és Annásat játszani, ilyenkor kis plédet kell a mellkasukra kötni és mint palást húzzák magunk után a lakásban, miközben jeget varázsolnak a kezükkel és éneklik a betétdalokat. Édes zabálnivaló ilyenkor mindkettő :) Ahogy Bori is toppant a lábával és építi a jégpalotát :D
A szülinapja előtti hétvégén eljöttünk Csilláékhoz (most is itt vagyunk, nyaralunk, míg ők elmentek nyaralni :D ), ekkor tudták Ők felköszönteni a Kétévest és ajándék képpen Csillu készített rólunk családi fotókat, amire már nagyon vágytam. Kapott Borcsika tortát is, nagyon jól sikerült a hétvége és a képek és nagyon szépek lettek, nagyon örültünk nekik. A múlt hétvégén aztán Irénke mama, Dédi és Laci papa is eljöttek Győrbe, ahol gyümölcstortával köszöntöttük a kisasszonyt és megnéztük az évi, már szokásosnak mondott szülinapi videóját is.
Annyi mindent tudnék írni erről a kis dacos szeretetgombócról, de most semmi másnem jut eszembe, csak az, hogy mennyire nagyon imádom és hogy mekkora veszteség lenne az emberiségnek, ha nem lenne egy ilyen Szalay Bori a földgolyón...
És a videó:
