Zajlik a nyár

Dorka szülinapja óta azok vannak, hogy Dorka szeptembertől másik csoportban folytatja az ovit kis átszervezés miatt, de szerencsére nem bánja és még a jele is megmarad kis masnikámnak. Továbbá Borócska is Bartók ovis lesz, ősszel a Nyuszi csoportot fogja erősíteni és sikerült megkaparintania a bölcsis jelét, úgyhogy eddigi napocskánk az is marad még pár évig. Amúgy nálunk valahogy nemcsak a név kötelez, de a jel is, valahogy mindkét lány a választott jelenék valódi leképezése...
Közben zajlik a nyár, kicsit átrendeződött az ovi utolsó két hete. Június 23-án Ricsi levitte a lányokat Balatonfüredre, valójában Kati mamáért mentek, aki ott üdült pár napot, strandoltak egyet. Másnap Apacuka koncertre mentünk a szomszédos Gönyűre.

Volt fesztiválhangulat, programok, sokat ott voltunk, este Food Truck Show a belvárosban, ettük a finom extra hamburgert a belvárosban, de feltűnt, hogy Dorkának könnyezik a szeme. Ejnye mondom, nem tetszik nekem ez a gyerek. Vasárnap reggel újfent enyhe könnyezés, aztán semmi és se pirosság, se viszketés... Nem hagyott nyugodni, elvittem az ügyeletre. Doki azonnal látta, hogy kötőhártya gyulladás, szemcsepp, kenőcs, remek, ovi ugrott. Előtte héten Borival voltam itthon, aki köhögött. Ekkor azért már elkámpicsorodtam, ám mondta az orvos, szerdára már rendbe is jöhet akár. Anyukámmal beszéltem telefonon később, aztán kedden már fejfájásra panaszkodott a nagylány, kicsit levert is volt, jajj mondom, mi lesz még már... Anyu erre azt mondja, Ő most nem tud jönni, de vigyem le hozzájuk, gondoljam át. Átgondoltam, kedd délután fél hatkor autóba tettem a gyereket és levittem Kanizsára, majd fél 12-re itthon is voltam. Dorka ügyesen eltöltötte a mamával és papával az első négy önálló napját, teljesen meggyógyult, sőt még a hosszan húzódó orrfújásokkal is felhagyott már. Anyu emellett annyira rendes volt, hogy még el is hozta szombaton vonattal, így nem kellett már leautóznom érte. Remekül érezte magát, jó kis előkészítése volt ez a pár nap a későbbieknek. A hétvégén együtt vettünk már részt a 10. Győrkőc-ön, az idő remek volt, nem volt kukulat meleg, mint az eddigiken, elkelt rajtunk a kardigán is, de jól szórakoztunk.

Mivel aztán következő héten kezdődött Bori bölcsis szünete, már Dorka is maradt itthon, úgyhogy múlt héten megkezdődött a holiday. Az első három napban itthon voltunk, aztán pedig csütörtöktől szombatig Sárváron voltunk csajoskodni tesómékkal, Dédivel és Anyuval. Remek volt minden, a lányok borzalmasan élvezték.

Szombat délután a szállást elhagyva egyenesen Kanizsára mentünk, ahol vasárnap reggel Dorka hasán apró pöttyöket fedeztem fel, naná, hogy nem hagyott nyugodni, hogy nem allergia, ügyeletre mentünk, skarlát basszus. Antibiotikum, hozzá Enterol (szívből ajánlom mindenkinek ab mellé, áldom az eszemet, hogy a patikában eszembe jutott, hogy olvastam róla és hogy ne Normaflort vegyek újra, ami mellett ugyanúgy híg volt a beteg gyerekek széklete, na ez hat és ettől tök normális és jóval olcsóbb is), de legalább diagnózissal a kezünkben hagytam Kanizsán a lányaimat és jöttem vissza Győrbe.

Borinak mélyvíz, de mondhatom, hogy a lányok példásan helytállnak, anyukám és apukám nemcsak hogy nemkülönben, de ezermillió százalékosan, anyjuk helyett anyjuk, pláne, hogy Bori persze kedd éjjel kruppgyanús köhögőrohamokat produkált neki a semmiből, szerda reggel a körzetes dokihoz vitte, aki írt a Kicsinek hörgőtágítót, köptetőt, Cetirizinet és anyu adagol mindent becsülettel. Közben hozzá-viszik őket mindenhova, játszanak velük, etetik őket, hogy őszinte legyek, nekem fel sem tűnik, hogy én is minden nap ezt csinálom, de nagyon nagyon hálás vagyok anyukámnak, ahogy helytáll és gondozza a gyerekeimet és a papának is, hogy sokat foglalkozik és játszik velük. És Anya teszi ezt nyilván oly minőségi módon, ahogy csak Ő tudja és bizony Bori nem is "anyizik" (ha valami nem tetszik és hiányol, akkor szokta mondogatni, hogy "anyiii, anyicaaa, anyikaaa", na most ilyen nincs, csak mami és mamikám) és egyszer sem hallottam még a telefonban, hogy mikor jössz már, Dorka ellenben számontartja, hogy hány alvás kell még szombatig. 

Mi pedig itthon Ricsivel kettecskén, mit ne mondjak, felemelő és idegsimító. Minden reggel időben kelek, ülök a gép mellé, csinálom a webáruházat, dolgozom agyhullaságig, skype-os konzultáción okosodom, aztán meg partnerhez megyek, majd délután megjön Ricsi, még dolgozom kicsit, aztán öt felé elkezdjük a közös programjainkat. Minden nap sétáltunk a belvárosban, Duna-parton, gyros-t ettünk, fagyiztunk, hétfőn bringáztunk is, este tízkor értünk haza, ma pedig vacsorázni mentünk és Frei caféban extrafinom kávét ittunk csendesen megünneplendő a 11. évfordulónk napját.

Rengeteget beszélgetünk, nyugodtak vagyunk, gyakrabban öleljük és pusziljuk meg egymást, mint máskor, jó érzés nagyon. Azért már szeretném látni a lányokat, de őszintén szólva itthon is jó lenni kettesben. Öt éve nem volt ilyen. 

Jövő héten Pesten leszünk négyen, aztán újra itthon, majd azon a hétvégén jönnek anyuék Bori szülinapjára és anyu marad is augusztus első hetére szitterkedni ismét. Nem tudom, mit kezdenék Nélküle, elmondhatatlanul hálás vagyok Neki a segítségért...