Bóbinyuszi egyedül sétál

Tegnap délután kicsit megtáltosodott Dorka és egyre többször indul neki bátran egyedül is az útjának. Túlzás nélkül mondom, óráról órára tesz meg egyre több lépést egyedül. Nagyon ügyes és nagyon igyekszik. Újra bizonyította számunkra azt, hogy Ő nem az a hübelebalázs gyerek, addig nem is nagyon kísérletezik, amíg nem érzi magát teljesen készen a feladatra. Egy hete még csak három-négy lépést tett meg nagy unszolásra, most pedig már... És tök stabilan. Nagyon ügyes, szívszorító módon büszkék vagyunk Rá!!!!

Győrkőc egyveleg

Mivel vasárnap csak kamerát vittünk magunkkal a Fesztiválra, így aznap csak mozgóképek kerültek megörökítésre. Ezekből csináltam igen gyorsan egy összevágott valamit, ami közel nem tökéletes, de tuti, hogy nem fogom már újra vagdosni... Ricsi szerint ahhoz képest nem is rossz, hogy Ő hótziher neki sem állt volna türelem hiányában... :)

Szóval ilyen volt a mi idei Győrkőcös két napunk, a teljesség igénye nélkül (Dorka több helyen feltűnik, mint rendőr, hóember, királylány és még oly sok minden♡):

A második Győrkőc fesztiválunk

Nekünk a második, mert már tavaly is voltunk. Annyira, de annyira vártuk már!!! Számomra  az első azért is volt emlékezetes, mert egyrészt akkor, mikor kint voltunk, dög meleg volt, féltem, hogy Dorka este majd tök zizzent lesz a nappali nagy ricsaj miatt, meg hogy mikor és hogyan szoptassam meg és társai. Másrészt pedig azért volt maradandó élmény, mert egy hét után végre újra kakilt egy brutálisat, mikor kivettem a mózesből és hát akkoriban nekünk ezek a "nagy dolgok" voltak az igazi események... 

Már akkor lenyűgözött, micsoda nagyszabású rendezvény ez, gyerekesként az ember meg különösen másként látja. Akkor is és most is főként azt láttam bele, hogy "na majd jövőre már mennyivel több mindent ki tudunk próbálni". Tavaly tényleg csak a kocsiban fekvés játszott - lévén a bébi kétésfél hónapos -, ám igazán most is számára mégcsak a látnivaló volt túlsúlyban. Amit Ő jószívvel és minden képességét összeszedve használni tudott, az a babáknak felállított sátor, amiben egy csomó játék volt (Fisher Price -összes, Chicco, autók, babák, Megablock építők, stb.), valamint a plüssállat-simogató, aminek a közepébe beülve lehetett a figurákat dögönyözni. A többi játék és program inkább azért a nagyobbaknak szólt (minimum kettő és afelettiek), de nincs ezzel semmi baj, mert már most készülünk ezáltal a jövő évi hepajra.

Már péntek délután besétáltunk a városba, ám az akkor még csalódás volt, hiszen leginkább az épülő helyszíneket csodálhattuk meg. Aztán szombat délelőtt újra nekivágtunk és hát döbbenet, micsoda embergyerek-sereglet fogadott bennünket... Aki nem látta, annak nehéz elmesélni, milyen az, amikor egy város szíve egyetlen hömpölygő óvodává változik, amikor bárhova lépsz és nézel, ötletes és izgalmas játékokat találsz és minden, de minden a gyerekekről szól. Ugráló bálna, vízi felfújt labdában sétálás, hullámvasút, sétahajózás, bábelőadások, cirkuszok, ügyességi próbák, bicikli-és autópálya, ki-és bedobó játékok és még annyi, de annyi minden...Milliónyi helyszínen milliónyi szín, érzés és hangulat, varázslatos volt az egész, teljesen magával ragadott minket. Még Dorkát is hagytuk bűnbe esni egy cseppet. Két újdonságot is elszenvedett: az egyik pár nyalintás vanília fagyi, a másik pedig az alkoholmentes Mojito. Utóbbinál olyan vállalhatatlan hisztit csapott, mikor meglátta, hogy magam akarom az egészet elfogyasztani, hogy sajnos csak úgy tudtam megfékezni, hogy a szájához tettem a szívószálat. Először fura volt neki az anyaga, de aztán bekapta és szívta. Összesen hármat slukkolt, nem is hagytam volna többet, mert kicsit szénsavas is volt, meg volt benne valami cukros szirup. Kevés ugyan, de volt, az pedig nem neki való. Azért bejött neki...

Nekünk a hétvége teljes egészében a fesztiválról szólt. Olyannyira, hogy valóban csak enni és aludni jöttünk haza. Ötször sétáltunk be a városba a két és fél nap alatt, ha Dorkának nem kellett volna aludni délben, akkor biztos, hogy mindkét nap reggel megyünk és csak este jövünk. Nagyon élveztük az egészet és jó volt, hogy amolyan "jogosnak" érezni az ottlétünket. Mert hát már nekünk is van egy igazi kis totyogó "Győrkőcünk" és ez a hétvége egy kicsit Neki is szólt...

Irány a PARTY!

A varázshídon

Mini meseországban

Ki gondolta, hogy még itt is lehet lépcsőzni?

PocakPanni a plüss-rengetegben

Nézünk valami vicceset

Hintázik

Apanyakban

Jövőre Veled ugyanitt!!!! Csak akkor már még nagyobb leszek!!!!

És a végén a lazulás...♡

Az első biciklis túra

Már egy hete itthon volt a gyereküléses új bringa, de mindig közbejött valami, amiért nem tudtunk nekiindulni. Aztán tegnap délután minden egyben volt - kellemes hőmérséklet, viszonylagos szélcsend (ritkaság, itt Győrben mindig fúj a szél, őrület...), szülők tűrhető lelki-és fizikai állapota - , így ideálisnak tartottunk egy kis kerekezést a Csemetével.

Mivel tegnap Dorkával nyertünk egy Sóbarlangos Kerekítő foglalkozásra szóló belépőt (itt is nagyon hálásan köszi Zsuzsinak!!), Apa javasolta, hogy tekintsük meg az oda irányuló útvonalat, hogy szerda délelőtt már simán tudjunk majd haladni Dorottyával kettesben is. A Sóbarlang Kunbélakettőn van, legalább azt is le tudtam tesztelni, hogy kb. mikor kell elindulnunk, hogy fél 10-re odaérjünk. Bóbickát nem igazán rázta meg az élmény, mely szerint Anya háta mögött ülve sétabiciklizhet Győr különböző régióiban. Volt, hogy az ujját szopizta, néha egy-egy "Ada (értsd: ott az v. oda)" elhagyta a száját, de többnyire csak jobbra-balra tekintgetve szemlélődött. Még mondtam is Ricsinek, hogy kissé hálátlannak gondolom a Gyermeket, amiért nem ujjong a szüleinek a pazar programért és a technikáért, aztán fordítottam a dolgon és rájöttem, hogy lehet, hogy ez a hálás viselkedés. A nemhálás az lenne, ha sikítozva dobálná magát, hogy utálja az egészet és ki akar szállni. Szóval a végére én voltam hálás, hogy mégis hálás a Gyermek.

Apa folyton körbebiciklizett minket, hogy minden rendben van-e, figyelte a lányka reakcióit (nekem ez ugye nem igen megy, mert nem igen akarok tekeregni hátrafelé, kilátásba helyezve egy óriási zakózást), meg persze engem is, hogy mennyire sikerül magabiztosan uralnom az új kerékpárt és a hátam mögött levő tíz kilónyi súly viselkedését. Miután odaértünk az úticélunkhoz, kis időzés után úgy döntöttünk, nem megyünk rögvest haza, úgyhogy tovább tekertünk egészen Csanak határáig, majd visszafelé még tovább mentünk a Barátság Park-ig és csak aztán mentünk haza. Dorka igen jól viselte az utat, egy rossz szava sem volt, mi pedig (Apa és én) élveztünk minden percet. Megint megbeszéltük, hogy hol éltünk mi eddig és miért nem bicikliztünk többet... Pár éve nagyon rákaptunk a biciklizésre, sokat túráztunk, még az Őrségbe is lementünk, aztán a babás orvoshoz járások közepette elsikkadt valahol ez a lelkesedés. Pedig bringázni jó, nagyon jó!!!! Isteni kikapcsolódás volt és biztos vagyok benne, hogy lesz még a jövőben is, mert nagyon megfogadtuk, hogy amint van módunk rá, megyünk. 

Úgy telt el másfél-két óra, hogy észre sem vettük... Dorkanyuszi jól kiszellőzött (hehe), és mi is mozogtunk egy jót. Bár sokat sétálunk, azért ez másabb mozgásforma, és nagyon jól esett a változatosság. A házunkhoz érve Apa felfutott a gépért és csinált a női turistákról fotót a kíváncsi, éhes nagyközönség részére. 

Jó mulatság, férfimunka volt. Folytatása következik, az biztos!!!! :)

Első és utolsó alkalom a sisakban, még itthon...

...és a tényleges "sisakban" túra után, viháncolva

Jaj, de boldog mindenki! :)  (Ó, most nézem, hogy a rózsaszín és a narancssárga nem igazán passzol, még erre is figyelni kell...)