Az első biciklis túra

Már egy hete itthon volt a gyereküléses új bringa, de mindig közbejött valami, amiért nem tudtunk nekiindulni. Aztán tegnap délután minden egyben volt - kellemes hőmérséklet, viszonylagos szélcsend (ritkaság, itt Győrben mindig fúj a szél, őrület...), szülők tűrhető lelki-és fizikai állapota - , így ideálisnak tartottunk egy kis kerekezést a Csemetével.

Mivel tegnap Dorkával nyertünk egy Sóbarlangos Kerekítő foglalkozásra szóló belépőt (itt is nagyon hálásan köszi Zsuzsinak!!), Apa javasolta, hogy tekintsük meg az oda irányuló útvonalat, hogy szerda délelőtt már simán tudjunk majd haladni Dorottyával kettesben is. A Sóbarlang Kunbélakettőn van, legalább azt is le tudtam tesztelni, hogy kb. mikor kell elindulnunk, hogy fél 10-re odaérjünk. Bóbickát nem igazán rázta meg az élmény, mely szerint Anya háta mögött ülve sétabiciklizhet Győr különböző régióiban. Volt, hogy az ujját szopizta, néha egy-egy "Ada (értsd: ott az v. oda)" elhagyta a száját, de többnyire csak jobbra-balra tekintgetve szemlélődött. Még mondtam is Ricsinek, hogy kissé hálátlannak gondolom a Gyermeket, amiért nem ujjong a szüleinek a pazar programért és a technikáért, aztán fordítottam a dolgon és rájöttem, hogy lehet, hogy ez a hálás viselkedés. A nemhálás az lenne, ha sikítozva dobálná magát, hogy utálja az egészet és ki akar szállni. Szóval a végére én voltam hálás, hogy mégis hálás a Gyermek.

Apa folyton körbebiciklizett minket, hogy minden rendben van-e, figyelte a lányka reakcióit (nekem ez ugye nem igen megy, mert nem igen akarok tekeregni hátrafelé, kilátásba helyezve egy óriási zakózást), meg persze engem is, hogy mennyire sikerül magabiztosan uralnom az új kerékpárt és a hátam mögött levő tíz kilónyi súly viselkedését. Miután odaértünk az úticélunkhoz, kis időzés után úgy döntöttünk, nem megyünk rögvest haza, úgyhogy tovább tekertünk egészen Csanak határáig, majd visszafelé még tovább mentünk a Barátság Park-ig és csak aztán mentünk haza. Dorka igen jól viselte az utat, egy rossz szava sem volt, mi pedig (Apa és én) élveztünk minden percet. Megint megbeszéltük, hogy hol éltünk mi eddig és miért nem bicikliztünk többet... Pár éve nagyon rákaptunk a biciklizésre, sokat túráztunk, még az Őrségbe is lementünk, aztán a babás orvoshoz járások közepette elsikkadt valahol ez a lelkesedés. Pedig bringázni jó, nagyon jó!!!! Isteni kikapcsolódás volt és biztos vagyok benne, hogy lesz még a jövőben is, mert nagyon megfogadtuk, hogy amint van módunk rá, megyünk. 

Úgy telt el másfél-két óra, hogy észre sem vettük... Dorkanyuszi jól kiszellőzött (hehe), és mi is mozogtunk egy jót. Bár sokat sétálunk, azért ez másabb mozgásforma, és nagyon jól esett a változatosság. A házunkhoz érve Apa felfutott a gépért és csinált a női turistákról fotót a kíváncsi, éhes nagyközönség részére. 

Jó mulatság, férfimunka volt. Folytatása következik, az biztos!!!! :)

Első és utolsó alkalom a sisakban, még itthon...

...és a tényleges "sisakban" túra után, viháncolva

Jaj, de boldog mindenki! :)  (Ó, most nézem, hogy a rózsaszín és a narancssárga nem igazán passzol, még erre is figyelni kell...)