Milyen az 1 éves Boriság?

8950g és 72cm a mi Borcsink a csütörtöki mérések szerint, mellkasa és buksija egyaránt 46-46cm. Arányos kislány, cuki combikákkal és pici babapocakkal, nem magas, nem alacsony, nem sovány és nem is kövérke, pont jó, nekünk mindenképpen. Ruhái 74-esek, de sok már a 80-as is, rövidujjú és ujjatlan cuccokból pláne, mert a törzsére teljesen jók azok is, nadrágból viszont a 74-es még a passzosabb tán, nem sokáig. Szandikája 18-as, egy hangyányit még nagy is neki, de azért kellett valami a lábacskájára, ha leáll itt-ott. Fogacskák száma immáron hat, a napokban gazdagodott az utolsó kettővel, bár nagyon kevéske látszik még belőlük, de ínytörés megtörtént és ez a lényeg.

Összességében, ha jellemezni szeretném, akkor azt mondom, hogy egyrészt egy roppant barátságos, csupamosoly, vidám kislány, aki szinte mindig vigyorog, könnyen megnyugtatható (pláne anyai jelenléttel) édesbaba, ám emellett az ilyen gyerekekre szokták mondani régebben egyesek, hogy anyaszomorító illetve csibész. Az biztos, hogy a bájos, mosolygós kis arcával erősen képes megtéveszteni az óvatlan polgárokat, mindenki azt gondolja, hogy áldott jó gyerek, de valójában mondhatni minden téren renitens.

Étkezése bőven hagy kívánni valót maga után... Szinte azt kell mondjam, hogy fő tápláléka az anyatej... Annyira visszaszokott vagy nem is tudom, hogy mondjam, de nagyon igényli, nappal is többször is szopizik, alváshoz is kell neki, éjjel meg kizárólag így alszik vissza. A bébiételekből még mindig csak a 4-6 hósakat hajlandó megenni, amint kicsit darabosabbal próbálkozom, kibukik és sztrájkol, dörgöli az orrát, öklendezik, elfordul a székben és duzzog. Ennek ellenére a tölcsér, a kifli és a pogácsa roppant finom dolgok számára, ezeket nagy előszeretettel fogyasztja, reggelire kapott már vajas kenyér falatokat is, nagyon szereti. Mennyiséget azonban csak tejből és minibébi főzelékből eszik. Nemtom, mikor eszik majd rendes kaját is ez a leány...

Alvása - mit szépítsem - förtelmes. A múltkor egyszer aludt egyben három órát éjjel, felébredtem és azt se tudtam, hol vagyok, meg kellett néznem, hogy jól van-e és vesz-e levegőt. Amúgy kismilliószor ébred, mindig nyöszörögve/sírva, nyilvánvalóan neki se jó móka ez, fáradt is angyalom, de ébred folyton, gyakran óránként és akkor kizárólag ölben alszik vissza, legtöbbször szopizva. Ez cseppet fárasztó... Kövezzen meg bárki, de megfordult már a fejemben, hogy estére bepróbálkozom Nála tápszerrel, hátha többet alszik vagy hát az lenne a legjobb, ha le tudnám szoktatni az éjszakai evésről, ám úgy, hogy együtt alszunk hármat lányok a 12 négyzetméteren, nehéz lenne kibekkelni azt a pár éjszakát, amit valószínűleg végigordítana. Kellene egy olyan hét, amikor Dorka nincs itthon és akkor rá is venném magam, mert már nekem is sok ez, hogy őszinte legyek, néha a szopizásba be-be csúszik egy kis rágás is, hát nem vagyok felhőtlenül boldog. Tudom, hogy nem tart ez örökké, de már nagyon fáradt vagyok és a napjaimra is rányomja a bélyegét a kialvatlanság. Nappal amúgy kettőt alszik, most már az van, hogy délelőtt 11-fél12-kor alszik el és általában egy órát alszik, délután pedig 3 után alszik el egy órára, ritkán másfélre, de ez is tolódik egyre mélyebben a délutánba, így a fürdés és esti fekvés is csúszik már kissé 9 körülre.

Ezen felül rág és harap. De nem csak úgy immel-ámmal, meg ahogy a babák szoktak általában, merthogy így ismerkednek mindennel... Neeeeeem. A "mindent" az szó szerint értendő, rágja pl. a szék lábát és az asztal lapját is, a cipőket és a szopifotelből is próbálja kiharapdálni az összekötő csavart. Szétrágja az óvatlanul elhagyott könyveket, felszedi a legapróbb szöszmöszt, morzsát a padlóról, szőnyegről és már eszi is meg. Két hete Kanizsán többek közt a lábtörlőt is szedtem már ki a szájából, komolyan úgy viselkedik, mint egy kiskutya. Kimegy a konyhába, kinyitja a mosogató alatti szemetes ajtaját, beletúr is hamm. Fürdőszobai szemetes dettó. Most már a konyhait mondjuk kiiktattuk egy megfelelő biztonsági zárral... Múltkor a felnyitotta a wc ülőkét, belehajolt a wc-be és kikapargatta a wc-ben levő zselés tisztító-fertőtlenítő akármit, majd tolta a szájába. Megértem kimosni, órákon át budifrissítő szagú volt a lehellete...Dorka is szájba vett mindent, de Bori minden képzeletünket felülmúlja. És amint említettem, nemcsak rág, de harap is. Minket. Csupa szívszeretetből. És nem csak szimplán beleharap bárminkbe, de még tép is a fogacskával és csak úgy ereszti. Viccesnek tűnhet, de nem az, tele vagyok kék-zöld foltokkal, véraláfutásokkal a karomon, vállamon főként. Dorkát rendesen menekítem Bori elől, mert nagyon félek, hogy nem tudja kontrollálni a reakcióját és nagyon visszaüt vagy megrúgja, hát arra ugye nincs szükség. És minél nagyobbat jajdulunk fel, annál jobban nevet is rajta, pedig nem mosolyra akarjuk bírni ezzel, ez valódi, sokszor irtózatos fájdalom és tényleg nem vicc. Néha már rendesen tartok Tőle... Biztosan leszokik majd róla, de addig nem egyszerű, még nekem sem, hogy ne taszítsak rajta egy nagyot vagy ne reagáljak túl hevesen...

Mozgása mondhatjuk, hogy négy hónapja stagnál, vagyis kapaszkodva bútorok mentén lépeget, annyi, hogy a sebessége nőtt meg kellőképpen. Villámgyorsan mászik, pillanatok alatt pattan fel bárhol és az oldalazó lépegetés is meglehetősen gyors már. A napokban vettük észre, hogy egyre többször fordul már elő, hogy hosszabb pillanatokra kapaszkodás nélkül is megáll illetve úgy ment ma át egyikünk térdétől a másikig egy lépésnyit, hogy nem fogott át a kezével, hanem fogódzás nélkül tette mindezt. Mindent járássegítőnek használ, az oroszlán csak egy, a sok közül, kedvenc a konyhában levő ikeás kisszék illetve a szintén ikeás nagyalakú fellépő, ezeknek kellően szörnyű erős hangjuk is van, ahogy tologatja őket a járólapon, úgyhogy van min mosolyogni közben. A legszebb pedig, hogy nemcsak előre, de leginkább felfelé szeret mászni és mindenre. Bármit képes lépcsőként használni, akár egy párnát is képes már odatolni a kanapéhoz, mert csak annyi hiányzik neki magasságilag, máris fel tud mászni és diadalittasan vigyorog a magasból. Felmászik tanulószéken keresztül a szekrényre, ahol feláll és úgy csapkodta tegnap a Led tv képernyőjét, ehh... Kanapé, asztal, etetőszékből ki, tálcára felállva konyhapultra fel... Nincs akadály és nincs lehetetlen. Akkora mozgásigénye van, hogy nem bírom követni és lihegve, vigyorogva megy neki mindennek. Nem láttam még élőben ilyet. Az, hogy nem egy emberes gyerek, azzal keveset mondtam, lány létére igen nagy feladat a kordában tartása. Persze, mondanom sem kell, hogy ha korlátozni kívánom bármilyen tevékenységben, akkor nemtetszését fejezi ki és egyre erőteljesebben. Lesz bajunk Vele bőven, tisztán látszik...

Beszédben nincs fejlődés, nyávogva a járókából kiabálja, hogy "ánnnnnnn", ez volnék én, amúgy más értelmes nem nagyon hagyja el az ajkát, halandzsa viszont egész nap. Úgy tud kiabálni, hogy eladja a házat... Értelme láthatóan fejlődik, sok mindent megmutat, ha rákérdezek, hol van, ezt úgy, hogy odapillant és hosszan nézi, majd rám, hogy jól mondta-e, kézzel nem mutatja. Észrevehető, hogy egyre több mindent megért és nagyon gyorsan tanul. Családtagjait megmutatja (hol van Apa, Dorka, stb), lámpa, oroszlán, cica, zsiráf, kutya, lufi, ablak, fa, falevél, hinta, autó, busz biztosan ismert, ennyi jut hirtelen eszembe, de ezeket biztosan felismeri. És persze Minnie-t, az ugye kötelező itt a családban :) 

Ki bírok akadni azon, mikor beszélgetés közben megkérdezi valaki, hogy "és, jó baba?" Miért, ki a jó baba? Aki csendben gyöngyöt fűz, szó nélkül bevágja az előírt kajamennyiséget, nappal nagyokat alszik, az éjszakát pedig átalussza? Mert akkor a mi kisebbik lányunk borzalmasan rossz baba. Pedig nem. Igaz, hogy ha újraforgatják majd mondjuk három év múlva a Dennis, a komisz-t, akkor kapásból be fogják válogatni címszereplőnek, ám ettől még imádjuk. Mérhetetlenül büszkék vagyunk, amikor egy-egy séta alkalmával, ha mondjuk 10 ember pillant rá a babakocsiban ülve, abból 9 biztosan elmosolyodik Őt látva és minimum kettő-három meg is szólítja, hogy milyen édes és mosolygós kislány. Mert az, a mi egyetlen és megismételhetetlen, úgyahogyvantökéletes Borink. Aki immáron 1 éves nagylány...