Július 4-én mentünk le Kanizsára és 18-ig voltunk. Az időnket most teljes egészében Anyuéknál töltöttük bent a városban, praktikus okokból, így is volt kinti program bővel.
Érkezésünk hétvégéjén vasárnap egy meghívás okán a Balcsira is elmentünk. A víz akkor is remek volt, Bori abszolválta élete első balatoni pancsolását, Dorka pedig hát mit mondjak, tobzódott. Imádta az egészet, ahogy van, stégről ugrált a Papa segítségével, pancsikolt a karúszójával és ügyesen tempózva haladta vízben. Haza Kanizsára a mamával kettesben mentek vissza vonattal, az is egy külön élmény volt számára, naponta emlegeti, hogy "sebesvonattal utazott Balatonfenyvesről Kanizsára" (ahogy az anyja is hányszor még boldogult lánykorában egy-egy balcsis nap után, ahhh).
Kedden aztán megjöttek este húgomék is a nyaralásból és ott maradtak ők is egészen vasárnapig. A lányok nagyon jól elvoltak, úgy összeszoktak, hogy egy idő után már egymás nélkül mozdulni se voltak hajlandóak. Voltak a zalaszabari kalandparkban és játszóházban is, Dorka mindenhol nagyon jól érezte magát és bátran mindent kipróbált a húgom segítségével. Nagyon élvezte, a hétvégént kis vidámparkban is voltunk Zalakaroson, felültek a lányok sárkányos hullámvasútra, az megint Dorkának jött be leginkább, kurjongatott össze-vissza, cuki volt :) Nagyon bírja a megpróbáltatásokat, ezt (is) nagyon szeretem benne.
Húgomék távozása után már csendesebb lett a ház, Dorka leginkább Papával jött-ment boltba, ide-oda, legnagyobb kincs mindig a kintlét és az udvar volt. Már reggel, ébredés után ment ki az előtérbe, húzta a gumipapucsát, hogy megy ki az udvarra, a hintaágyba, pizsamástól. És végülis miért ne... Ez nagyon hiányzik nekünk itt is, hogy szabadon ki lehessen menni egy kertbe, hogy ne lenne egy cécó összekészülni a kettővel, pláne, hogy Dorka már olyan nagylány és olyan ügyes, sosem féltem, hogy jajj, mi baja lesz, ha egyedül csinál bármit. Papával vásároltak a kánikulára egy felfújható medencét is, amibe most még majd évekig elférnek a lányok, feltöltötték vízzel és csütörtöktől már pancsolás is volt. Bori is részt vett ebben első nap, nagyon bejött neki és jó volt, hogy belefért a babaúszógumijával is. A lányokról amúgy annyit, hogy Bori az érkezést követő keddtől kezdett szörcsögni, nyilván köszönhetően annak is, hogy a lakásban leginkább a hideg járólapon tartózkodott a legtöbbet, máshol nem is tudott volna, de hát ez ilyen sajnos, ki kell bekkelni ezt az időszakot, amíg még nem megy önállóan, szóval ment az orrszívás. Emellett nagyon nagy haverságba került a szüleimmel, sokat ügyesedett is és legnagyobb csodálatomra új tudományát is bemutatta: felmászott anyu ágyára és aztán meg egyedül letolatott... Következő alkalommal ezt már a fél méter magas franciaágyról is megtette (nyilván felmászni nem tudott egyedül), óvatosan, addig addig pakolgatta magát, míg leért a lábacskája és megállt az ágy mellett. Nagyon boldog vagyok, hogy így egyedül, önállóan megoldotta, emlékszem, mennyit szenvedtünk és mennyit tanítgattuk Dorkának, hogy hogyan kell lemászni, "hasrafordul és letolat". Hiába, önállóak a másodikak, ez fix.
Hazautazás előtti délután aztán felköszöntöttük Borcsikát (előre a medve bőrére), kapott répatortát, amiből Ő is falatozott keveset, egy kis fa könyvet illetve a legjobb ajándékot, amit a Papa készített el neki saját kezűleg: egy matatótáblát. Amint meglátta, azonnal birtokba vette és forgatta-tekerte-kapcsolta, de Dorkának is nagyon tetszik és játszik is Vele mindkét lány azóta is nagy örömmel.
Szombaton ebéd után indultunk haza, nagy bánatomra, ám tervezzük, hogy még egy hetet az ovi előtt szeretnénk hazamenni és most kicsit többet lenni Dédivel is...
Kedden aztán megjöttek este húgomék is a nyaralásból és ott maradtak ők is egészen vasárnapig. A lányok nagyon jól elvoltak, úgy összeszoktak, hogy egy idő után már egymás nélkül mozdulni se voltak hajlandóak. Voltak a zalaszabari kalandparkban és játszóházban is, Dorka mindenhol nagyon jól érezte magát és bátran mindent kipróbált a húgom segítségével. Nagyon élvezte, a hétvégént kis vidámparkban is voltunk Zalakaroson, felültek a lányok sárkányos hullámvasútra, az megint Dorkának jött be leginkább, kurjongatott össze-vissza, cuki volt :) Nagyon bírja a megpróbáltatásokat, ezt (is) nagyon szeretem benne.
Húgomék távozása után már csendesebb lett a ház, Dorka leginkább Papával jött-ment boltba, ide-oda, legnagyobb kincs mindig a kintlét és az udvar volt. Már reggel, ébredés után ment ki az előtérbe, húzta a gumipapucsát, hogy megy ki az udvarra, a hintaágyba, pizsamástól. És végülis miért ne... Ez nagyon hiányzik nekünk itt is, hogy szabadon ki lehessen menni egy kertbe, hogy ne lenne egy cécó összekészülni a kettővel, pláne, hogy Dorka már olyan nagylány és olyan ügyes, sosem féltem, hogy jajj, mi baja lesz, ha egyedül csinál bármit. Papával vásároltak a kánikulára egy felfújható medencét is, amibe most még majd évekig elférnek a lányok, feltöltötték vízzel és csütörtöktől már pancsolás is volt. Bori is részt vett ebben első nap, nagyon bejött neki és jó volt, hogy belefért a babaúszógumijával is. A lányokról amúgy annyit, hogy Bori az érkezést követő keddtől kezdett szörcsögni, nyilván köszönhetően annak is, hogy a lakásban leginkább a hideg járólapon tartózkodott a legtöbbet, máshol nem is tudott volna, de hát ez ilyen sajnos, ki kell bekkelni ezt az időszakot, amíg még nem megy önállóan, szóval ment az orrszívás. Emellett nagyon nagy haverságba került a szüleimmel, sokat ügyesedett is és legnagyobb csodálatomra új tudományát is bemutatta: felmászott anyu ágyára és aztán meg egyedül letolatott... Következő alkalommal ezt már a fél méter magas franciaágyról is megtette (nyilván felmászni nem tudott egyedül), óvatosan, addig addig pakolgatta magát, míg leért a lábacskája és megállt az ágy mellett. Nagyon boldog vagyok, hogy így egyedül, önállóan megoldotta, emlékszem, mennyit szenvedtünk és mennyit tanítgattuk Dorkának, hogy hogyan kell lemászni, "hasrafordul és letolat". Hiába, önállóak a másodikak, ez fix.
Hazautazás előtti délután aztán felköszöntöttük Borcsikát (előre a medve bőrére), kapott répatortát, amiből Ő is falatozott keveset, egy kis fa könyvet illetve a legjobb ajándékot, amit a Papa készített el neki saját kezűleg: egy matatótáblát. Amint meglátta, azonnal birtokba vette és forgatta-tekerte-kapcsolta, de Dorkának is nagyon tetszik és játszik is Vele mindkét lány azóta is nagy örömmel.
Szombaton ebéd után indultunk haza, nagy bánatomra, ám tervezzük, hogy még egy hetet az ovi előtt szeretnénk hazamenni és most kicsit többet lenni Dédivel is...
Miután hazaértünk, másnap Apa családja, Kati mama, Kati, István és Andreas jöttek át megköszönteni KisBorit. Mivel szombat délután-este szülinapi partiba voltunk hivatalosak, vasárnap pedig egész délelőtt pakoltam és mostam a kétheti cuccunkat, így az idő rövidsége miatt rendeltem egy kis tortát és ezzel köszöntöttük fel Borit. Kapott Fp kulcsokat, pelust és fürdős állatkákat, no meg sok figyelmet, amit nagyon élvezett, szemmel láthatóan örült a nagy társaságnak. Csodapofa volt.
És itt még mindig csak 19-ét írtunk... Szerdán, azaz a tényleges születésnapján négyen ünnepeltünk egy szolidat azért, mégiscsak.. Erre a napra már valóban én készítettem a tortát, egyszerű és nem olyan szép, mint a rendeltek, de saját és nagy szeretettel készült. Kapott Borcsika sok-sok puszit meg Dorkától mókakockákat, amit kb. le se füttyentett, hanem startolt a matatótáblához. Nem baj. Ebből a tortából is evett egy keveset, csak az íze kedvéért...Aztán sétáltunk egyet és eltelt ez a jeles nap is. Már elmúlt 1 éves Bori is, roppant öreg vagyok...
Gyonyoruek vagytok mint mindig! Csak ugy sugárzik a boldogsag mindegyikotok szemebol! Olyan jo látni!!
VálaszTörlésJaj, az össze kép gyönyörű! Nagyon szép család vagytok! :)
VálaszTörlésAnnyira hihetetlen, hogy most született Bori, és már egy éves... :O
Nagyon igaza van Vivinek, tenyleg csak ugy sugaroztok, nem is latszik hogy alig alszol:) es tok jol nezel ki:) no es Borcsin is eszrevettem a rucit:)))))
VálaszTörlésDe jó képek! Nagyon nagylány már Borcsika, és gyönyörű mindkét leányzó! :)
VálaszTörlésHiányoztok!!! ♥
VálaszTörlés<3
VálaszTörlés