2015. november 28., szombat

Borcsi 16 hónapos

Volt hat napja pont.. Idesanyja meg nem bír ideírni sem. Sokminden van most, bár ez nem mentség akar lenni, ám épp a gyerek(ek) miatt kevés az idő blogot írni.
Borcsikánk sokban változatlan. Hatalmas huligán, huncut, a mosoly szinte letörölhetetlen az arcáról. Mozgása roppant ügyes, emellett egy csomót esik-kel, de nagy baj kell legyen, ha ez őt bármiben is megzavarja, azonnal felpattan és rohan tovább. Kilómétereket szalad a lakásban naponta. Utcán legtöbbször hordozóban vagy babakocsiban tartózkodik, elengedni egyszerűen nem lehet, mert olyan brutál öntörvényű, hogy csak arra lehet menni, amerre Ő szeretné. Minden ellenkező irányú felnőtt próbálkozást negál, így a vége minden esetben visítás, mert kénytelen vagyok visszarakni a kocsiba, hogy haladni is tudjunk, de legfőképpen azért, mert előszeretettel menne neki az úttestnek. 
Súlyáról és magasságáról nincsenek infoim, de szerintem rendben nődögél. Szeptember 2 óta (mióta Dorka ovis lett és másnapra már ugye náthás) szinte folyamatosan betegeskedik kisebb nagyobb mértékben, ám az elmúlt hónap különösen kellemetlen, a köhögése nem javul, sőt, most már szerda óta antibiotikumot is kapott, mert akkor reggelre már zöld orrváladékkal ébredtünk. Kedvét azonban semmi nem szegi, az továbbra is fergeteges. 
Lett egy új fogacskája is, a bal felső kisörlője kibújt a napokban, az alsó ínyei is roppantul duzzadtak. Ennek - és a betegségnek, holdfázisnak, a közel-keleti helyzetnek és a bánat tudja minek -  köszönhetően éjszakai alvása továbbra is pocsék, tényleg meg vagyok lepődve, hogy még élek, mert hogy három órás alvásokkal el bírok lenni és szinte szomorú módon már-már hozzá is szokott a szervezetem. Nyilván azért ez nem egészséges és valószínűleg nem véletlen, hogy a pár hete, a családon végigsöprő kórságban én voltam az egyetlen lázas és az is, aki kétszer is szedett antibiotikumot, mert nem bírtam rendesen meggyógyulni. (Mellesleg Dorka megint beteg és én is kezdek visszaesni, de ez most Borika bejegyzése). Nappal viszont átálltunk egy alvásra, megpróbáltam nála és nem volt rossz a fogadtatás, szóval így is maradtunk, délben eszik, fél egy környékén megy aludni és változó, de akár két órát is alszik ilyenkor, igaz, általában egyszer megébred és vissza kell altassam, de aztán simán kibírja este nyolcig.
Azt kell mondjam, hogy szinte mindent megért, ügyesen végrehajt minden kérést, akár már két tagból álló összetettebbet is, ügyesen mondja, hogy "Anya", "Apa", "cica", "eeeeme" (elment), mutatja, hogy hova megy aludni, visszafordul és integet mindenkinek, hogy Ő most akkor elvonul (persze egyedül nem megy, mennem kell nekem is), de integet az utcán, boltban, bárhol is mindenkinek, ha távozunk vagy azt hallja ki a szövegből, hogy hamarosan távozni fogunk. Jelbeszéddel mutatja, hogy még kér valamit, legyen az étel, ital vagy egy dal-mondóka ismétlését szeretné, mutatja, hogy enni szeretne, hogy hogyan repül a madár és hogyan fújja a szél a fákat. Imádja, ha énekelek neki, a mondókákat, ezeket mindig és sokszor kéri tőlem és sokszor meg is tapsol, ha tetszik neki egy-egy újabb előadás. Nagy vígan tologatja Dorka régi rozzant babakocsiját, csörög-zörög vele, amerre jár, rakja fel-le a Montessori tornyot, és kitalálta pl, hogy a kinyújtott ujjamra is remekül lehet karikákat fel és le pakolgatni, ez pedig ráadásul nagyon vicces is szerinte. Folyton Dorka ruháit akarja magára venni, kirámol a szekrényből, a trikókat húzza-vonja a lakásban és a fején át is húzza őket, pár napja Rá is kell adnom őket, úgy járkál bennük, mint egy otthonkában. Ügyesen próbálja felvenni a zokniját, cipőjét, levételkor ki is tépőzárazza. Testrészeit megmutatja, haja továbbra is gyönyörű és egyre hosszabb, igyekszem kitartani és nem levágatni, hogy szépen összenőjön neki, bár most már nagyon a szemébe lóg, de mindig gumizom vagy csatolom (utóbbit azonnal kitépi sajnos), hogy szokja is. Kedves, hízelgős a végtelenségig, Dorkát nagyon szereti, utánozza. Remek a ritmusérzéke, az általam elmondott mondókát ütem szerint visszaadja, pl. az egyik kedvenc (Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet) Nála így hangzik: "nana na, nana na, nana nana nana na". Imádatos minden porcikája, nem láttam még cukibb gyereket, pedig van egy másik is nekünk. Igazi kis huncut ördögfióka, minden lében kanál, akire nem lehet hosszabban haragudni, mert elolvadok, ha Rá nézek :)
Zabumafu 
Copfos

Dorka trikójában, etetőszékben állva (másképp nem nagyon lehet enni, tény és való)

egyedül

Közös reggeli

Pernahajder

művelődik 
Huncut

3 megjegyzés:

  1. Még mindig gyönyörű és el tudom képzelni mennyire kis huncut! :D Mi is most álltunk át az egy alvásra, azóta nem 6-kor hanem 7 után kel reggel. (Megérte :) )
    Dorka haja eszméletlen gyönyörű!!!! (Borika haja is, de őt pluszban annyira meg tudnám zabálni, olyan édes).
    Én sem értem hogy bírod ennyi alvással. Én olyan feszült vagyok ha keveset alszom. Ádámnál átéltem amit Te már évek óta csinálsz, nekem most szerencsém van Bálinttal. Egyébként nagyon sok közöset vélek felfedezni a kisebbikeink között :)

    VálaszTörlés
  2. Hu de no Borika is:) es mennyire mas a 2 lany. (Kivancsi vagyok nalunk hogy lesz)
    Az ejszakaidat en is iszonyuan sajnalom, plane hogy nekem masodjara nem volt szerencsem. nade ahogy Dorkanal is ugy Borinal is ki fog ez alakulni.
    Ui.: Azt az oroszlanos izet ha mar nem hasznaljatok szivesen atveszem ;)

    VálaszTörlés
  3. Én mindig csodállak, hogy ezzel a minimál alvással, még mindig talpon vagy két gyerek mellett!

    VálaszTörlés