Bori két éves

Kicsi Borcsánk 22-én betöltötte második életévét, nagyon gyorsan eltelt ez a idő, tényleg nem tudom, mikor lett két éves ez a gyerek... 

Védőnői látogatásunk szerint 84cm és 12,2kg, ruhái 86-osak, pelusa 5-6, típusfüggő. Kedvenc eledele a sajtoskifli, pogácsa, tészta tésztával, paradicsomos dolgok, husileves, a lényeg, hogy tészta legyen benne :) Borzasztóan akaratos, önálló, segítséget ritkán kér és elfogadni se nagyon akarja, ha ajánljuk. Egyedül eszik, iszik (pohárral még vannak balesetek, gyakorolni kell), öltözésben nagyon ügyes, az alsóruházatát és a cipőjét egyedül veszi fel és le, papírra firkál. Nehezen viseli a hajgumit, azt is csak ideig-óráig, pedig muszáj volna, levágatni nem nagyon akarnám a kis kunkorodó végű hajacskáját... Immáron egy hónapja nem szopizik, a kéthetes kanizsai nyaralásunk alatt elválasztottam. Nem volt egyszerű egyikünknek sem, én leginkább a bűntudattal küzdöttem, Bori mondjuk már második nap simán elaludt nélküle. Nem volt már jó egyikünknek sem, sokat nyüglődtem a kellemetlenség miatt, igazán számomra már tényleg ez volt, rettentően sajnálom, hogy ezt kell mondjam, pedig tényleg vártam, hogy majd magától választódjon el, de már nem bírtam tovább. Az éjszakáink kissé javultak azóta, általában már csak két-háromszor ébred és viszonylag könnyen visszaalszik. Ébredéskor azonban sokat nyöszörög, sír, dobálja magát, épp, mint anno Dorka tette majdnem három éves koráig, úgyhogy elvileg még kb egy évünk visszavan és tán már alhatok is :D 

Az elmúlt hónapban kibújt az összes szemfoga, így már 16 csodaszép fogacska virít a szájában.

Beszéde napról napra fejlődik, összetett mondatokat alkot, bármit mond és azt értelmesen teszi, szépen ragoz, egyetlen dolog, hogy az "engem" szót nem tudja magára vonatkoztatni, helyette megalkotta azt, hogy "tégem", lásd: "Anya, megölelsz tégem?" És itt már el is értünk az éles csodafegyveréhez, az öleléshez, hisz ki tudná ilyenre azt mondani, hogy nem? (persze Borin kívül, aki mostanában szinte mindenre ezt használja). Leginkább akkor, ha el akar érni valamit, nem engedem, mérgesen rászólok, ha rosszat csinál, ekkor odajön lebiggyesztett szájjal és bociszemmel nézve mondja: "Megölelem Anyát!", nyújtózik és hát biza fel kell venni. Ilyenkor csimpánzokat megszégyenítő módon csimpaszkodik, ölel, borzasztóan ragaszkodó kislány. Nem mellesleg rafinált is. Otthoni ajtókat egyedül nyitja már kilinccsel, akadályok nem igazán vannak innentől. A vakmerő szót róla alkották, mindenhova felmászik, mindenhol csimpaszkodik és szerencsére nagyon ügyesen teszi, szavam sem lehet, mondjuk sokszor áll égnek a hajunk Tőle, a lényeg, hogy az egy helyben ülést nem igen ismeri, kivéve, ha Jégvarázst kell nézni. Akkor nyugi van egy darabig, bár már lassan azt is unja, abból is (ahogy sok könyvből) kivülről idéz részeket, Dorkával remekül tudnak Elzásat és Annásat játszani, ilyenkor kis plédet kell a mellkasukra kötni és mint palást húzzák magunk után a lakásban, miközben jeget varázsolnak a kezükkel és éneklik a betétdalokat. Édes zabálnivaló ilyenkor mindkettő :) Ahogy Bori is toppant a lábával és építi a jégpalotát :D

A szülinapja előtti hétvégén eljöttünk Csilláékhoz (most is itt vagyunk, nyaralunk, míg ők elmentek nyaralni :D ), ekkor tudták Ők felköszönteni a Kétévest és ajándék képpen Csillu készített rólunk családi fotókat, amire már nagyon vágytam. Kapott Borcsika tortát is, nagyon jól sikerült a hétvége és a képek és nagyon szépek lettek, nagyon örültünk nekik. A múlt hétvégén aztán Irénke mama, Dédi és Laci papa is eljöttek Győrbe, ahol gyümölcstortával köszöntöttük a kisasszonyt és megnéztük az évi, már szokásosnak mondott szülinapi videóját is.

Annyi mindent tudnék írni erről a kis dacos szeretetgombócról, de most semmi másnem jut eszembe, csak az, hogy mennyire nagyon imádom és hogy mekkora veszteség lenne az emberiségnek, ha nem lenne egy ilyen Szalay Bori a földgolyón...

És a videó:

Mása 23

Szégyen gyalázat, de Bori betöltötte a 23. élethónapját. Ezzel nem is volna baj, de a huszankettedikről nem írtam semmit. Elvileg nem sok dolog volt akkor sem említendő a beszédén kívül, az viszont mondjuk elég erősen változik... Ma reggel mérlegre állt, az 11,5kg-ot mutatott, nem hízik ez a gyerek, mondjuk szalad annyit, mint egy maratonista. Magassága ismeretlen, de már 86-osak a ruhái, nemtom, ebben is fog ballagni (?), nem igazán nődögél, a szájával ellentétben. Egyenlőre még 12 foga van, de már nagyon készül a bal alsó szemfoga, nagyon látszik a fehér pötty az ínye alatt, pár nap és áttöri. Alvása továbbra is botrányos, ezáltal az enyém is... Még mindig nem bírtam rávenni magam kialvatlanságom ellenére a szoptatás abbahagyására, pedig már nagyon nehezemre esik és gyanítom, hogy tán az alvás is javulna, mégis.. Sír nagyon Bori, ha azt mondom, hogy nincs szopi, mert anyának már nagyon rossz. És mivel egy szobában alszunk hárman éjjel, nagyon nehéz sokáig nyektetni a folyton ébredő gyereket, elsődleges cél a mielőbbi csend és a visszaaltatás, hogy az ovis tudjon pihenni. Ja, jó volna és már lehetne is külön szobába vonulni a Kicsivel és kicsit átállítani, de Dorka (is) nagyon ragaszkodik, pedig többször is fel van ajánlva számára, hogy aludjon Apával, illetve olykor belelkesül, hhhúúúúú, ottalszom, aztán mikor lefekszik a hálóban, akkor pár perc múlva sírni kezd, hogy mégis inkább Borival és Anyával szeretne, mert "csak a saját ágyában érzi magát biztonságban és ha Anya is ott van", illetve hallottam már olyan kijelentést is, hogy Ő élete végéig mindig velem szeretne aludni. Ezt leginkább kedves kislányom kedvéért jegyzetelem le, hogy ha esetleg tizenév múlva olvassa, akkor legyen min felnyerítenie. Szóval a Bori óránként, kétóránként ébred, mostanában hatkor befejezettnek tekinti az éjszakát, sőt a legújabb a háromnegyed öt, ekkor kategorikusan ki is jelenti, hogy "nem alszom többet". Én ezt nem igazán szoktam annyiban hagyni és konkrétan erőszakkal ugyan, de visszaaltatom. Mert azért ne bohóckodjunk már. Így nyúlik a reggel max fél nyolcig, de hát ugye milyen éjszaka után... Ám végülis szerencse, hogy ilyen rosszul alszik, mert miről is írnék, nemde???

Ahh, debizony, akkor is lenne miről írni, ez pedig a beszélőkéje és a kedves kis magaviselete. Mindkettő kivételes, annyi szent. Sokat, szépen és beszédhiba nélkül beszél, gyakran bővített mondatokban. Hiba nélkül sorolja fel a számokat egytől húszig, kikéri magának, ha bármilyen jelzőt aggatunk Rá, akkor közli is, hogy "mérges vagyok" és "dühösen" összeráncolja a szemöldökét, csücsörít és a karjait ölbe fonja. Ha megkérdezzük, miért mérges, elmondja, hogy "nem vagyok kisbaba/ördögfióka/husimusi, én Szalay Bori vagyok". Olykor pedig megkapjuk azt is (amit nyilván Dorkától hallott egykétszer), hogy "soha többé nem leszek a testvéred". Ezek mondjuk rettenetes mondatok... ;)  Nagyon sok dalt ismer és mondókát tud, Erdő, erdő, erdő, tekeredik a kígyó, Csipkefa bimbója, fújja szél a fákat, ezen kívül pedig már Borcsa is tudja a Családi kör című vers első négy versszakát, az utolsókat mondjuk kis segítséggel, de ha mondjuk, Ő fejezi be a sorokat. Mondatokat idéz a "Bogyóbabócából", nagyon szereti mind a mesekönyveket, mind a rajzfilmet, név szerint említi a szereplőket és sokszor említ egy-egy szituációt bármelyik könyvből. Emellett nagyon szereti nővérével együtt Annapetit is, egy-egy képről megmondja, melyik meséből van és mondja a mese címét. Ebből van az is, hogy pl. egyik délután én is ledőltem Borival, aztán persze hamar ébredt és jött, hogy keljek fel. Kértem, hogy hagyjon egy kicsit még aludni, erre odahajolt az arcomhoz és azt mondta: "Hagyjátok anyát pihenni! Heteken át ápolt Titeket" :D (APG: Anya beteg) A legnagyobb favorit a Jégvarázs, Dorkával együtt éneklik a "Legyen hó"-t, persze Bori nem tud olyan gyorsan énekelni, ahogy a filmben, de egyedül simán énekel sorokat belőle. Ügyesen felismeri az alapszíneket, ami biztosan megy, az a kék, piros, zöld, lila és narancssárga, ezeket megmutatja és megnevezi, ha rámutat. Imád bújócskázni, elbújik egy kendő alá és közli, hogy "nem látok semmit", ezen kívül befogja a szemét, számol tízig, majd "aki bújt, aki nem, jövök" felkiáltással keresi a bújót. Megtalált egy korábbi neszeszert, elkezdte hurcolászni az alkarjára biggyesztve, közölte, hogy "ez iskolatáskám, iskolás vagyok" és így játszanak Dorkával iskolásat, ami azt jelenti, hogy Dorka utasításokkal látja el, Ő pedig többé-kevésbé végrehajtja. Vagy nem. 

Borzasztóan renitens, akaratos és nála nem gondolkodom el azon, vajon lesz-e dackorszak az életében, mert kb már bele is csöppentünk.  Jajj annak, aki ellent kíván mondani Neki, meg akarja mutatni számára, hogyan egyen valamit vagy etetni próbálja, ezen képes sírógörcsöt kapni és még az ételt is elutasítja inkább kompletten. Bizony Dorkát is simán zrikálja, piszkálja, olykor csapkodja, és a nagy balhéknak bizony a Nagytesó türelme az oka, mert bizony igencsak megilletné a Kicsi, hogy a Dorka odasózzon Neki olykor. Sokszor már sajnálom Dorkát, annyira szereti Borit, hogy egy csomó mindent elnéz Neki. Nagyon nehéz eset. Minden egyes sétánkat képes szét trollkodni, kézenfogni nem lehet, mert csak "éééén egyedüüüüüüüüül!" mindent, már lassan kezdi azért engedni, hogy legalább a zebrán együtt haladjunk Vele át, amúgy lehetetlen kordában tartani. Kismotorral a pillanat töredéke alatt tűnik el a szemem elől, alig bírok utána futni, igazából nem is tudok és sajnos Nála nem vagyok olyan biztos abban, hogy megáll az út szélén, mint anno Dorkánál. Minenhol mindenre felmászik, legbrutálabb a Bem téri csúszda, amire Dorkát (aki amúgy bátor és ügyes) három évesen buzdítanom kellett, hogy felmenjen egyedül. Olyan magasról indul a csúszda, hogy nem is érem fel, fa lapokon és köteleken mászva jutott fel, én meg csak imádkozni tudtam alatta, és rimánkodni, hogy lassan-lassan és vigyázzon, hova lép, mert hát se visszahúzni, se utána menni nem tudtam... Aztán persze vihogva felért, leült a csúszdánál és lecsúszott, majd "juhéééjjj, még egyszer Anyaaaa!!!" Perszehogy....Vakmerő a végtelenségig. Bevásárlókocsiban bruttó másfél percet ül meg nyugodtan, ellenben inkább kimászik belőle, feláll az ülőrészre és kiül a szélére, onnan hangoskodik, hogy mindenki minket néz a boltban. Idegbaj az egész leány, akiben nemtom, hány fiú veszett el. Képtelenek vagyunk lekötni az energiáit, vagyis hát persze, az kéne neki, ha naphosszat futhatna és bogarászhatna a kertben, de se ennyi időm, se kertünk nincs. Mindkettő mélységesen elszomorít. Mindezekkel együtt Ricsivel egyre gyakrabban nevezzük Borit Másának, a név ihletője a Mása és a Medve című mese. Összesen két részt láttunk belőle, de ha jellemezni szeretnénk Borcsa viselkedését és habitusát, akkor Mása kb. az ikertesója. Tud páros lábon ugrálni, kapaszkodva váltott lábbal lépcsőzik (?!?), egyedül eszik (nem is nagyon van választásunk) és ügyesen pisil-kakil wc-be, ha kedve van. Huncut kis jószág, borzasztóan rosszcsont, ámde imádnivaló és ahogy bír hízelegni, azonnal megenyhül az ember... (mondja is, hogy  "hízelgős kismackó vagyok")

Májusi ünnepek és a végére a nekemlegszebb

Sűrítve, egyben, történik itt azért ez-az, csak megírni vagyok rest..
Mondhatom, hogy eddigi életem legszebb Anyák Napját tudhatom magam mögött így idén, mert az ovi nemcsak abból a szempontból remek hely, hogy finomakat eszik a gyerek és jó a társaság is, de sok okos dolgot tanulnak és hogy ilyen meghitt ünnepséget rendeznek az anyukáknak... Nagyon tetszett, hogy a gyerekeknek nem kellett kiállni csapatosan kétszáz ötven anyuka-nagymama elé, hanem az óvónők egyesével "engedték be" az anyákat. Kint várakoztunk a folyosón, aztán mikor én következtem, nyílt a csoportszoba ajtaja és Dorka állt előttem. A kezét nyújtotta, odavezetett a csoport egyik szegletében levő fotelhez, ami egyéb napokon a mesesarok, és hellyel kínált. A fotel mellett kis asztalka, rajta kis tálban szív és csillag formájú sütemények és egy kis rózsaszín boríték. Megölelt, majd hátrébb lépett, de aztán mégis kissé elbátortalanodott és inkább visszajött szorosan mellém és elmondta nekem a világ egyik legszebb (nekem akkor ott a legszebb) anyák napi versét, sosem hallottam még, ez már újhullámos, de épp ettől volt jó. Aztán megkaptam a rózsaszín borítékot, amit saját maga készített, benne a szintén sk lila gyöngy karkötővel (értelmet nyert az előző heti kérdés a kedvenc színre vonatkozóan), majd megkínált a szintén általuk, igazi jóság-lisztből sütött kókuszos sütiből, és végül egy szál gerberát is kaptam. Vanda néni lefotózott minket. Mindeközben a többi gyerek a már felköszöntött anyukával vagy még nélkülük halkan játszottak a helyiség másik részében, így senki előtt nem kellett zavarba jönni, szerepelni, csak mi ketten voltunk ebben a meghitt helyzetben és az ezt asszisztáló óvónéni. El nem tudom mondani, milyen boldog voltam, elámultam megint, hogy ez milyen ötletes így, mennyivel jobb a gyereknek és szülőnek egyaránt, hisz ez így tényleg rólunk szólt. Aztán jött átültünk a másik oldalon levő alkotó sarokba és ajándékot készítettünk közösen a nagymamáknak, mögöttünk pedig érkezett a következő kisgyerek kézenfogva az anyukájával a mesesarokba... Mérhetetlen boldog és büszke voltam...

az ajándékaim

Aztán a következő hétvégén Katiék jöttek Dorkát köszönteni a szülinapján. Újra készítettem tortát, most "jégvarázsosat" kis csillagokkal és Olaf-al a tetején (Elsát elvitték már, pff..), Dorka meg is kérdezte, hogy hogyhogy Olaf van rajta? :D Hát mondom, ez olyan unisex, Őt mindketten szeretitek Borival, így nem lesz vita, hogy kié legyen. Azért jól sikerült ez is, izlett is mindenkinek, de a lényeg a meglepetés volt igazán, merthogy Dorka nem számított a köszöntésre, csak azt gondolta, hogy szimplán nálunk alszik az unokatestvére és a nagynénje. Szerencsére kérésünknek eleget téve nem is kapott sok és nagy ajándékot, mert a legnagyobb ajándék az ittalvás és a köszöntés volt számára, ez tisztán látszott. Készítettem ebédet a nyolcfős társaságnak, beszélgettünk, tortáztunk, jó volt :)

Az oviban pedig múlt csütörtökön tartották az évzárót. A gyerekek nagyon aranyos műsort adtak elő, Dorka nagyon helyes verset szavalt, édesek voltak nagyon. Elbúcsúztatták dadusukat, Zsuzsa nénit is, aki jövőre már nyugdíjas lesz, Dorka nagyon-nagyon szereti, többször is sirdogált már itthon, hogy nem szeretné, ha elmenne Zsuzsa néni, de ez ugye nem kívánságműsor. Hogy ki lesz helyette vagy lesz-e új dajka vagy a meglevőekkel oldják meg, még nem tudjuk, de hogy rossz választás nem születik, az biztos, mindenki egytől egyig a végletekig barátságos. Aztán másnap kisvonatozni ment a csoport, az ovi előtti buszmegállóban vette fel a városnéző járgány a gyerekeket, tettek egy nagy kört a városban, majd visszatérve még fagyizni is elvitték őket. Akkora volt a boldogság, hogy ihajj. Ezt mondjuk az egyik anyuka javaslatára és segítségével szervezték, de akkor is remek, hogy az ovi és az óvónők partnerek voltak a lebonyolításban. Annyiradeannyira örülök, hogy Dorka ide jár, csak szuperlativuszokban tudok mindenkiről nyilatkozni és ha nem is csillivilli meg tiptop minden, de emberileg igen a magaslatokban járnak a dolgozók. Borinak is itt a helye, annyi szent.

A gyereknap délelőttjét az Aranyparton töltöttük. Mivel igencsak időben érkeztünk, így sikerült arcfestésre is beneveznünk, de voltak népi játékok, kis angolfoglalkozás, Bori csücsült rendőrautóban, volt bábszínház, Zsuzsi-koncert, ékszerkészítés (ezt otthagytuk sajnos az arcfestéses sorszámunk miatt), jó volt. Aztán délután kimentünk a Decathlonhoz, hogy az ottani görkorizást, lovaglást, miegyebet kipróbáljuk. És akkor jól megszivattam a gyerekeket, mert kiderült, hogy mindez szombaton volt, rossz dátumra emlékeztem... Helyette nagy duzzogva (Dorka szó szerint) elmentünk a Barátság parkba és egy jót játszótereztünk. A gyermekek ajándéka 3 db Tesco-s kifli volt, se vattacukor, se fagyi, se lufi. Így alakult, de ettől is baromi boldogok voltak és ez így jó.

És így a végére - eddigi anyaságom egyik legszebb szituja is tegnap történt:

A játszótéren Bori meglátta egy kislány babakocsiját, odament és benézett, meg akarta simogatni a bent fekvő játékbabát, mire a homokozóból kiordított egy kiscsaj (3 körüli), h neeee, nem nyúlhatsz hozza, az az enyém, nem játszhatsz vele!!!! Bori kiflivel a kezében mosolygott és indult tovább, a kiscsaj azért nekiállt vinnyogni a kiflire mutogatva, h én is akaroooook, erre mondtam, h az viszont a kislányé, nem a tiéd :D ja, rohadék vagyok, de azér na. Nem zavart az se, h az anyja is hallotta, aki aztán mondta is,,h Esztike, nekünk csak ropi van, de az persze nem kellett, hehe. Dorka eközben az apjával a sokméterrel odébb lévő padon ült és beszélgettek. Egy idő után Dorka bement a homokozóba és elkezdett játszani a Frissen kapott homokmalommal, amibe bőszen lapátolta a homokot. Megjelenik Esztike és fogja a malmot, h o is játszik vele. Csak a szemem sarkából távolról láttam meg a mozdulatot messziről, csak feltűnt, milyen vehemens módon rántja el a lányom elől a játékot. Erre Dorka felállt, jó erősen kirántotta a kiscsaj kezéből a cuccot és ráordított: "Eeeez az ENYÉM!!!! Ha az előbb nem engedted a kishúgomnak, h megnézze a babádat, akkor te se fogsz játszani az én játékommal, megértetted??" Pedig nagyon okos mostanában már, mindig játszhat mindenki az o dolgaival , hisz tudja, h nem örökre viszi el, sose volt ilyen mostanában, ez egyértelműen Bori melletti kiállása okán történt. Azt sem értem, hogy hallotta egyáltalán a Boris affért, hogy tudott erre is figyelni, pedig nyilván érzékelte messziről is és beszélgetés közben. Mindenesetre szép vagy nem, de eszemben sem volt rendre utasítani és másokkal jófej lenni, ellenben irtó büszke voltam Rá, h igy kiállt a húgáért. Kesőbb odamentünk Ricsivel és mindketten jól megöleltük és nagyon megdícsértük, szegény szinte nem is nagyon értette, mint akinek a legtermészetesebb dolgot köszönnénk meg... Irtó jó érzés volt ennek zug-fültanúja lenni... <3

Bori 21 hónapos

Úgy tűnik, már csak dátumokhoz kötődő események naplója lett ez a blog, pedig kicsit bővebben is megemlékezhetnék dolgokról... 

De no, a Borink az ettől még 21 hónapos. Okoska, mert olyanokat mond, hogy "eszem megáll..", "fáj a karom" és hogy "szeretem anyát" például. Emellett azt is mondja, hogy "kell pisilni" és igazat is mond. Ma konkrétan az egész délelőttöt száraz pelussal nyomta végig, pedig bementünk egy bő órára a városba, majd hazaérve tolta le a nadrágját és szólt, hogy pisilni kell, felültettem a wc-re és pisilt sokat, aztán vissza a szárazon maradt pelusát és fél óra múlva újra jelezte. Nyáron talán már napközbenre szobatiszta is lesz (kivéve tán az alvást), de az is remek lenne. Egyéb produktum még pelusba megy kizárólag, de szépen elvonul, ha a dolgát végzi, már ez is nagyon jól megfigyelhető és bizony mondja is többször, hogy "kakilok" vagy ha kell neki.

Megkapta az utolsó oltásait is múlt csütörtökön, így most hatéves koráig el van látva mindennel. Tanácsadáson 11,5 kg-nak mérték, tényleg nem sokat gyarapodik, mondjuk mozog is böcsülettel. Motorozik, mint a gép, de nem páros lábbal löki magát előre, hanem váltottal, ahogy Dorkától látta a futóbiciklizésnél. Hiába mondom, hogy ne így, nem zavarja. Akkor jól van.  Könyvmoly a szó szoros és átvitt értelmében is egyaránt. Egyrészt imádja a könyveket lapozni, nézegetni (sajnos esnek is szét az addig megkímélt példányok..), de szól is mindig, hogy "Apa, olvass!" és Apa ilyenkor csak olvas és olvas, Bori pedig a fejét apja mellkasára hajtva figyel meredten. Kedvencek a Bogyó és Babóca, illetve "Petigergő". Erdő-erdő-erdőt és a Csipkefa bimbóját kívülről énekli. Ha tehetné, kiflin és perecen élne, nem eszik se túl sokat, se túl jól, ilyen gyerek is kell a családba ugye.. 

Alvása hmmm. Semmilyen leginkább. Most sikerült múlt csütörtökre benáthásodnia, előtte és aznap húszpercenként, max óránként kelt nyöszörögve, ám azóta a Cetirizinnek hála van, hogy öt órát is aludt egyben, ami nekem a mámorok mámora. Egyedül képtelen még mindig aludni, folyton a szopi-szopi, borzasztóan nehéz és már kellemetlen is tényleg. Épp a múltkor olvastam ebben a témában egy Kismamablog-os eszmefuttatást, miszerint majd elválasztódik a gyerek, amikor akar és ne tegyük erőszakkal, mert megsínyli a baba minden téren. Csak halkan kérdem, hogy az viszont tök oké, hogy borzongok már, ha közelít? Tudom, hogy az anyja vagyok és nem Ő akart megszületni, de azért őszintén szólva mindennek van határa, ha ennyire kényelmetlen már a szülőnek, vagy nemtom.

Na mindegy, megoldódik majd ez is, a Kisded ettől még aranyos (leszámítva, mikor álló nap nyekereg valamiért, olyankor biza elgondolkodom, mi szép is van ebben az egészben, mert igencsak ki bírok bukni). És imádatos, meg szép és jószagú is. Pedig már 21.

Dorottya 4 éves

Csütörtökön töltötte be Dorkánk életének negyedik évét.
Ismét készítettem számára videót az elmúlt egy évben történtekről, de be kell valljam (és ez vastagon látszik is az anyagon) alig fordítottam rá időt, hogy őszinte legyek, szerda este-éjjel raktam össze azt, ami lett. Roppant fáradt bírtam lenni mostanában és majdnem el is hagytam ezt a dolgot, de mégis erőt vettem magamon.
A szülinap reggelén kis tortával ébresztettük az Ünnepeltet, aztán megkapta a Bogyó és Babóca könyvek legújabbikát, majd levetítettem Neki a videót. Azt a meghatottságot csak az ébresztéskor láttam az arcán és azóta sem semmire. Kapott a hétvégén Mamáéktól kétkerekű bringát (amivel negyed óra alatt meg is tanult biciklizni :D ), Annapetit, mindennek örült, de a szülinapi videót azt kb. hússzor kellett megnézni azóta már, azzal nem bír betelni. Magával, az emlékeivel, a képekkel. Ez nekem óriási tanulság volt, hogy sohadesoha ne sajnáljam egyik gyerekemtől sem majd a későbbiekben ERRE az időt, legyek akármilyen fáradt is, mert ez nekik hatalmas ajándék. Bori ugyanolyan tátott szájjal nézi és mondja, hogy még-még.
Íme hát a 104cm-es, 18 kg-os 4 esztendős Csodánk:

És a hétvégi családi ünnepség képekben:

Reggel

szülinapos pizsiben

Anya sütötte torta

Borcsával

Anyával

két új tetkó

A legszebb gyerekeink az összes közül :)

Hannával bohóckodós

Mamával

Puszilkodós

Anyás-tortás

Gyönyörűségem

Apg-s

Csecsebecsék és puszi Hannától :)

Az új biciklivel (a Minnie már megvolt)

 Isten éltessen nagyon sokáig édes kislányunk!!!!