Két hete pénteken mentünk le testületileg Kanizsára, hogy a hétvégi családi szüretelés aktív részesei legyünk. Az idő szerencsére a munkásoknak kedvezett, Dorkánk pedig fel tudta venni a mama által szervált bababizis gumicsimmát. Kicsit nagy még rá (22-es a 21-es lábára), de egyéb okok miatt úgy döntöttünk, dupla vastag zoknival igen jó lesz, úgyhogy nem cseréljük vissza kisebbre. Ráadásul kiválóan megtanult menni is benne (akinek van gumicsizmája, az tudja, hogy ez is egy tudomány), szóval nem bántuk meg. Mindenki ott volt a szüreten, aki számított, jól is sikerült, a csapat ügyesen végzett. A húgom és én a gyerekekkel voltunk, így mi ráértünk traktoristákat fotózni.
Aztán meg úgy döntöttem, hogy lent maradunk a Dédinél, így Apa vasárnap visszajött Győrbe. Gondoltam, megint jót fog tenni Dorkának a változatosság, ahogy eddig mindig. Nos, hogy mi tett jót és mi sem nem tudom, de a hét diétázással telt. Hétfő hajnalban éreztem, hogy valami nem stimmel, aztán reggel sikerült hánynom és egész délelőtt brutál módon ment a hasam, a gyomrom helyén pedig egy kő volt, az biztos. Rettenet gyenge voltam, a Dédinek hála, hogy vigyázta Dorkát, mert úgy éreztem, képtelen vagyok bármire. Végül a B6 vitamin enyhített valamelyest szenvedéseimen. Este aztán Dorottyka rittyentett egy csúfosat a pelusába, majd ezt folytatta kedden is. Nagyon kis bágyadt és nyűgös volt, szerda este pedig hányt is egyet. Nagyon rossz volt (nekem), bukni is csak összesen két-háromszor bukott talán kicsi korában, hányni pedig még sosem hányt... Ő lazán vette, utána jobb kedve is lett. Szerdán a Dédi is csatlakozott a emésztőrendszeri megbetegedésesek közé, szóval iggggen szépek voltunk... Velünk párhuzamban pedig a Papa és a másik oldalon a húgom is betegeskedett... Megállapítottuk, hogy jól benyeltünk valamit egymástól a hétvégén. Mi már jól vagyunk, a Dédi pedig most kezdi összeszedni magát. Nagy buli volt neki, hogy ottmaradtunk Nála... Nekünk meg olyan jó dolgunk volt, hogy a mama autójával jöttünk haza kettesben Bóbickával és egy kicsit nálunk is maradhat a járgány, szóval most igen vagányak vagyunk, van kicsit saját kicsi csajkocsink és mehetünk bármikor bárhova, nem kell Apát ugrasztani a kocsival.
Dorkanyuszi tehát Kanizsán lett 17 hónapos. Méreteiről annyit, hogy az indulás előtti napon megkapta a bárányhimlő elleni oltás első részét, s akkor súlymérés is volt: 11400 gramm, a hosszát nem mérték és én sem itthon, de zömmel 80-as ruhákat hord, ám vannak 86-osak is.
Az étvágya most egy kicsit csökkent, de ezt egyenlőre főként a múlt heti borzalmaknak tudom be, amikor is alig evett (legalábbis önmagához képest). Tészta és husi bármikor jöhet, a rizs, tejtermékek, a zöldségek és a gyümölcsök továbbra is barátok, de kezdem azt észrevenni, hogy a krumpli nem jön be neki. Cukros, kakaós, sós dolgokat továbbra sem kap. Egyszer kóstolta már a túró rudit (naná, hogy bejött neki), de nem kapott azóta sem. Hiszem, hogy annyi finom gyümölcs és zöldség van a világon, amiből az édesség/sósság adagját be tudja szerezni, hogy amíg nem megy bölcsibe/oviba (ahol úgyis "megfertőződik"), addig egyen inkább természetadta dolgokat. Pláne, hogy még szereti is őket és nem vagyunk "ráutalva", mint azok a szülők, akiknek a gyereke szinte semmit nem eszik meg. Az nyilván örül, hogy valami kerül a kölke gyomrába. A múltkor az Apa hozott Dorkának almalevet (natúr, 100%-os, minden cullang nélküli biocuccot). Isteni finom volt, nekünk. Dorka fintorgott tőle, majd megfogta a kis vizesflaskáját és jól meghúzta. Mit mondjak, nem megyek a Dunának...Ügyesen (egyre ügyesebben) eszik egyedül, mostanában jellemzően a jobb kezét használja és alig-alig eszik a szája és a tányér mellé. És mindennel eszik: kanállal, kis-és nagyvillával egyaránt, eddig szerencsére nem volt az utóbbiakból sem baleset. Az ivás továbbra is a szívószálas kulacsból történik, de ügyesen használja a csőrös poharat is.
Nagyon-nagyon ügyesen jár már, egész nap jön-megy, legnagyobb kedvence továbbra is a játék babakocsija, ami nélkül el sem lehet indulni sehova. Mondja/mutatja, hogy csukjuk össze és vigyük magunkkal, majd ha használni akarja az utcán, akkor is szól. Babagyi. Ezt mondja. Emellett egyre többet táncol, mindenre, leginkább a zenélős játékok zenéjére rázza, de ha dallamos egy vers vagy mondóka, arra is ütemesen billeg. Nagyon ügyes és édes. Tud hátrafelé tolatni és körbe-körbe menni. Két lábon állva rugózik, ha fogjuk a kezét, nem sok tartja, hogy el is emelkedjen a talajtól, ami már ugrálás lenne...
A formabedobókat mostanában hanyagolja, inkább a nyomkodás és a mindent mindenhova pakolás lett a sláger, illetve elkezdett szerepjátékozni is. Édesen megöleli a maciját, tigrisét vagy bármilyen "élőlényét", nézegeti, az arcához húzza, megpuszilja az orrát és ringatja jobbra-balra. Evés vagy ivás közben a közelében levő akárkinek is kell enni és inni, és ezeket a tevékenységeket Ő végzi. A kis kocsijával tologatja a jószágokat.
Az alvása változatlan. Változatlanul nagyon rossz. Nappal szépen elalszik ebéd után, általában két-három órát szundikál. Az esti elalvással nincs probléma, ezt általában 9-fél10 körül teszi, amit szépen hozunk minél korábbra most, hogy max. 9-re ágyban legyen, ha lehet. Ám innentől indul a műsor. Van, hogy már egy óra múlva ébred, van hogy csak kettő, de szinte folyton felébred. A simi és a szép szó nem segít, csak ha kiveszem a kiságyból, mert akkor alszik azonnal tovább az ölemben. Innentől pedig szinte biztos, hogy egy-másfél óránként ébred, hol sírva, hol nyöszörögve, hol meg csak felül. Ilyenkor már többnyire mellettem fekszik a nagyágyban, mert fizikailag nem bírom már tényleg az átjárkálást, pláne ilyen időközönként. Az éjszaka folyamán legalább egyszer iszik is, aztán fekszik vissza és kis alvás után újra fent van. Reggel aztán végső ébredés 7 és fél 9 között van az éjszaka intenzitásától függően. Nagyon ki vagyok feszülve, nem hiszek abban jelenleg, hogy elnövi, nem értem, nem tudom, mi lehet a hátterében ennek a nyugtalanságnak, nem vagyunk egy idegbeteg, rendezetlen család mi sem, hogy ráragasztanánk tudat alatt bármit. Nem fogom sírni hagyni órákig egyedül az ágyában, de nem is tudom, hova forduljak segítségért. Mert most már nagyon ott vagyok, hogy kell valami vagy valaki...
A legnagyobbat a kommunikációja fejlődött. MINDENT próbál utánunk mondani, külön figyelek is rá, hogy úgy beszéljek hozzá, ami segítheti Őt a szavak rögzülésében és kimondásában. Ez nem azt jelenti, hogy mélyen a szemébe nézek és lassan tagoltan beszélek, mintha gyépés lenne, hanem valahogy ösztönösen már nem csak magyarázok neki, hanem beszélgető partnernek tekintem Dorkát. Nagyon sok szót tud már mondani és nem csak utánzásként, hanem önállóan használja őket, saját gondolatként, de úgy, hogy sokszor lehidalok, hogy "ezt most hogy?" Ha elmegyünk dolgok mellett vagy képen lát valamit, önállóan megnevezi azokat és ha "tartozik hozzá" hang is, akkor azt is mondja többnyire. Pl.: Dédinél az udvaron meglátta a tyúkokat, közölte, hogy "Pipi", majd utána azonnal, hogy "Kokodá" (kotkodács), aztán "Kaka" (kakas) és "kukui" (kukurikú). A kutya már "kuta" vagy "kutusz", vavava már csak akkor, ha megkérdezzük, mint mond a kutya. De igazán kérdezni sem kell. Az autó pedig az első szó, amikor felébred. Így, hogy "autó". Nem tütü, nem kocsi vagy bármi sántítás. AUTÓ. Így, csupa nagybetűvel. Mert a Verdák az istenkirály. Bizony, eljött az az idő, hogy a gyerekem ül a tévé előtt, pedig nem szerettem volna. Így is korlátozva van a dolog, de néha áldás is tud lenni, lássuk be. És nem hittem, hogy egy 17 hónapost le lehet 10 percnél tovább kötni a képernyőn bármivel, de tévedtem. Írd és mondd, a teljes mozifilmet képes egy végtében, egy seggel végigülni és csak bámulja... Nagyon durva. Nagy kedvenc még Maja, a méhecske, a muminok és Miss BG. (és mondja is a tévére mutatva, hogy "Bííídzsííí", megőrülök...) Egymás mellett levő dolgokat megszámol, mutogat rájuk és mondja, hogy "öt, hat, hét", se több, se kevesebb soha. :) Kis intim adalék: ha pukizik egyet, akkor közli, hogy "pákki" és örül. Legtöbbször a kaki is "pákki", úgyhogy most már nem csak a szagok késztetnek minket pelusmustrára... :) Utcán, tv-ben rámutat emberekre és mondja, hogy bácsi és most már a "néni"-t is mondja, felismeri a nemeket. Eldöntendő kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, a "nem" szót azonban csak tegnap óta mondja, de már mondja. Bólogatni pedig már a kérdés elhangzása előtt szokott, tudván, hogy kínálni szeretnénk neki valamit...:) Emellett van Apa, Mama, Papa, Dédi és Móni (?) szép tisztán kiejtve, illetve egyre gyakrabban Aja, esetenként Anya, de ez csak párszor sikerült szépre. Folyton ízlelgeti a szavakat, folyton ismételgeti őket, mintha arra törekedne, hogy minél tisztábban sikerüljön kimondania azokat. Tervezem, hogy összeírom az általa ismert és használt szavakat, kíváncsi vagyok, hány darabnál járunk.
Huncutkodik, incselkedik, sokszor hangosan felnevet, hogy nevetést generáljon, kukucskál, figurázik mind az arcával, mind a testével. Látszik, hogy napról napra egyre okosabb, tudatosabb, önállóbb személyiség, akinek önálló gondolatai és egyre meglepőbb cselekedetei vannak. Olyan nagylány már, alig győzöm csodálni, mi lesz abból a kis csomagból, akit először megpillantottam... Bámulatos a természet, bámulatos az ember és bámulatos Dorka maga.
 |
| AUTÓÓÓ!!! |
 |
| Dédivel és Irénke mamával |
 |
| jobbra néz |
 |
| Gyönyörűm ♡ |
