Átaludta

"Konnyeim kútja a boldogság, melyból az orom úgy szokken az ég felé, mint vidám gejzííír" - mondta Luigi a Verdákban, mikor a kis piros versenyautó nála vásárolt autógumit. Na, éppen a fenti mondat jellemez ma engem, mert kijelenthetem, hogy Dorka majd' másfél év óta TÉNYLEG átaludta az éjszakát....

Múlt hét elején sokat olvastam az alvás-nemalvás kérdéskörről és elhatároztam, hogy egy saját magunkra kialakított módszerrel belevágok az "elválasztásba". Emellé vettem még B1 vitamint is tartalmazó multivitamin szirupot Napsugár sugallatára, hogy megtámogassam kicsit Dorka idegrendszerét. Szerda este aztán az esti tej után még ébren beraktam Kisbóbit az ágyába és szépen kértem, feküdjön le, majd mesét meg verseket mondtam neki szépen halkan. Nyilván nem rajongott először és folyton felállt, de akkor jól megölelgettem és visszafektettem, miközben türelmesen folytattam a mesélést. A legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudja a könyökemet simizni. Az elalvás jó erős fél órába telt, ám fél óra múlva újra ébredt. Na, az már brutál volt. Úgy sírt közel egy órán keresztül, ahogy még sosem láttam. Szörnyű volt. S mindezt úgy, hogy végig ott voltam mellette, ölelgettem, próbáltam nyugtatni, vajmi kevés sikerrel. Nem is tudom, mi lett volna, ha magára hagyom, mint ahogy azt egyes könyvek javasolják... Szóval végül kivettem a kiságyból és az ölemben nyugtattam meg. Félálomban letettem és viszonylag jól aludt aztán. Szokás szerint többször ébredt éjjel és legtöbbször az volt a gond, hogy a beleütközött forduláskor a kiságy rácsaiba. A másnap már jobb volt kicsit és aztán két nap is eltelt úgy, hogy nem kért inni ébredésekkor. Közben én végig vele aludtam, mármint a szobájában a kiságy mellett, szivacson, hogy éreztessem vele, mellette vagyok akkor is, ha felébred. A tegnapelőtt este igazi katasztrófa lett aztán újra, másfél órába telt, míg először elaludt. Addigra már annyira kikészültem, hogy kivettem a kiságyból, letettem a földre, közöltem vele, hogy leszarom, mit csinál és kirongyoltam a konyhába. Nagyon nem volt már türelmem a fáradtság miatt és szerintem ezt Ő is nagyon érezte és ki is használta, mert amikor kimentem, vidáman átrongyolt az apjához, felmászott a nagyágyra és elkezdett ott viháncolni meg hemperegni. Kicsit lehiggadtam, visszamentem, kikaptam a nagyágyból és újra az ölemben altattam el félig, s így tettem a kiságyba. Éjjel orrot is kellett szívni, ami csak szaporította egyel az ébredések számát, ám már így is csak arra kellett ébrednem, hogy négy körül azt mondogatja, hogy "inni, inni". 

És akkor jött a tegnapi este... Látszott, hogy fáradt és félig már aludt, mikor a tejét megitta. Betettem az ágyába és szinte rögtön elaludt egy kis sutyorgás után. Hajnali háromkor ébredtem, de Dorka még mindig aludt. Négykor hallottam, hogy felült és nyösszentett kettőt. Vártam, hogy lesz-e folytatása, de nem lett, így nem reagáltam rá. Aztán a következő ébredés reggel nyolckor történt, ami már a végső lett egyben... 

Nem tudom, mi lesz a folytatás, lesz-e még ilyen vagy hasonló mostanában, de a tény, hogy negyed 10-től reggel nyolcig aludt és az egy ébredését is egyedül megoldotta. Nagyon boldog vagyok és mondhatják sokan, hogy boldogok a lelki szegények, de ez nekünk óriási dolog. Azt sem tudom ,hogy van-e köze ehhez az új rendszernek vagy a vitaminoknak, vagy mindennek vagy semminek és csak véletlen volt, de megtörtént. Nagyon ránk fér már, hogy kicsit ki tudjuk aludni magunkat...

Szóval bravó KisDorka!!! ♡