Történések

Mindig van valami apróság, de nem tudom, miért nem bírok ideülni és leírni...

Szóval van egy újabb Bóbifog, újabb kisörlővel gazdagodott Dorka, már elég szépen kibújtak a sarkai. 11 fogú lett.

Aztán: nem túl szép meg guszta, de megesett. Szerdán késő este egyre gyakrabban mentem pisilni és mindez egyre kellemetlenebb lett, olyannyira, hogy már a könnyem is folyt közben, mígnem éjfél tájban már láttam, hogy vért pisilek. Nem véreset, vért. Először azt hittem máshonnan jön, de mivel középidőben voltam, nem igazán láttam benne rációt. Bár tény, a vér-pisilés sem volt logikusabb... Éjjel kettőre már éreztem, hogy fele se tréfa, mert addig egy szemhúnyásnyit sem aludtam, folyton az az érzésem volt, hogy menten bepisilek, így meg nem sokan tudnak szerintem aludni. Ébresztettem kicsit Ricsit, hogy jelezzem, van egy kis problémám, és nem kérem, hogy most bárhova is vigyen, de készüljön rá, hogy nappal valamilyen dokihoz sürgősen el kell menjek és szükségem lesz rá Dorka pesztrának. Reggel először azt sem tudtam, kihez menjek, aztán épp ezért felhívtam az urológiai szakambulanciát tanácsért. A hölgy nagyon kedves volt (őszintén meglepődtem, hogy nem az a szokásos kórházi fahangú csaj darál valamit unottan), és megkérdezte, mikor tudok bemenni, mert szól a doktornak, hogy nézzen meg. Délben mentem, addigra Apa megjött. Pisinézés, ultrahang, vér és genny a vizeletben. Hólyaggyulladás. Napi egy lórugásnyi antibiotikum öt napon át. Ma voltam kontrollon, szerencsére elmúlt és minden a régi, legalábbis pisi fronton. Reméljük, nem tér vissza, nem kívánom senkinek.

Azt is elfelejtettem megírni, hogy kaptam végre időpontot a Kaáliba megbeszélésre december 2-ra. Már vagy két hete kaptam, de olyan messzinek tűnt, hogy azonnal már máshol is járt az eszem. Legalább van. Azért persze nem akarnánk rájuk bízni a dolgot, ha nem lenne muszáj és bár ez a hónap nagyon nem játszik nálunk, azért Apa bízik a szinte lehetetlenben is. Pedig most is, mint mindig, harmadik-negyedik nap táján megérzem azt a pár szúrást, amiből tudom, hogy melyik oldalon választódik ki tüsző és most, ahogy kell, a bal oldalon éreztem, ahol nincs vezeték. Ricsi bízik a csodában és úgy áll hozzá, hogy mindennek esélyt kell adni, még az esélytelen hónapnak is, én meg "megadom magam". Nagyon nem hiszek a csodákban már e téren az esetünkben, de rajtam ne múljék. És hát ugye, milyen is a szerencsénk. A középidő hét elején volt, szerdán meg ez a gyulladás, csütörtöktől már gyógyszer, szóval ha lett is volna mégis valami, azt elvitte az antibogyó, az tuti. Azt az urológus doki nem tudta megmondani, hogy miért fájdogál szombat óta mégis a hasam (szinte állandóan és tompán, olyan menses szerűen), de nyilván valami premens izé. Legalábbis remélem, hogy nem komolyabb, valami nőgyógyászati gond. Remélem, a mensessel majd elmúlik a hónap végén, de nem örülnék, ha ez gyakran előfordulna. Az is lehet, hogy az idő is bejátszik már. A harminchat év az harminchat év, nincs mese. Vén spiné vagyok. Nem tudom, mi lesz a vége ennek az egész baba dolognak, de nem tudom azt elképzelni, hogy Dorkának ne legyen testvére.

Mindeközben elkezdtem karácsonyi lázban égni. Az ajándékok nagy része már megvan, úton van, vagy ki van találva. Vettem már új karácsonyi abroszt is, gondolkodom már új asztaldíszen, a Szenteste menüjén és remegve várom, hogy mehessünk a Vásárba, meg forraltborozni a Baross útra, meg a fényekre, meg a szagokra. Sose voltam még így besózva már ilyenkor, szinte mindig az utolsó héten kapkodtam össze mindent, most viszont...

A nagylány pedig segít abban, hogy minden gondot-bajt feledjünk. Napról napra okosabb, beszélget, imádjuk, hogy lehet Vele igazán kommunikálni, egy igazi okostojás, vagy ahogy Ő mondja magára: Ótojááá. :) De részletesebben majd két nap múlva, a 19. hófordulóján... :)