Furán beteg

Annyit járunk most dokihoz, hogy ha a doki pasi lenne, mi meg a csajai, akkor már kaptunk volna kulcsot a kéróhoz.

Két hete csütörtökön voltunk tanácsadáson, Dorka kapott 18 hós szurit meg Meningitec-et és úgy jöttünk el, hogy jövünk majd egy hónap múlva a bárányka ismétlőjéért. Erre kedden reggel lázasan vettem ki a Kisdedet az ágyából. Gyorsan elvittem az orvoshoz, hogy lázas a gyermek, már kapott csillapítást, de egyéb baját még nem látom. Calcimuscal és vírusfertőzés diagnózissal jöttünk haza, meg hogy menjünk vissza csütörtökön a biztonság kedvéért. A kedd és a szerda lázzal telt, de semmi más nem társult hozzá, csütörtök reggel láztalanul néztünk be a dokihoz. A megnyugvásért kapott Dorka pisizacsit a nunijára, aminek nem örült (akárcsak a keddi és csütörtöki vizsgálatnak sem), mert mikor leült, mutogatott a hátsójára és közölte, hogy "bök,bök" és görbítette hozzá a száját is. Arra jó volt ez mindenképpen, hogy megtudtam, ismeri a "bök" szót is. Még aznap délelőtt visszavittük a pipikét, amit gyorstesztelt a doktornéni, mondta, hogy negatív, de elküldi azért laborba is, eredmény hétfőn (és ha pozitív, akkor is?), menjünk majd vissza. 

Csütörtök este volt még egy minimális hőemelkedése Bóbickának, de már Nurofent sem kapott és a péntek már láztalanul telt. Ennek ellenére, mivel fogalmunk sem volt, meddig marad így, itthon töltöttük a hétvégét, lefújtuk a Kanizsára tervezett utat. Szombat reggel aztán duzzadt orrnyálkahártyával és ugatva köhögéssel ébredt a lányka... Adtam neki Sinupretet egész hétvégén, amitől az ugatós köhögés hurutossá vált legalább, ám így is fullasztó bírt lenni, ha köhögött. Ám ezt sem úgy, mint a rendes betegek, hanem csak páróránként és főként fekve, de akkor egész ijesztően. Az orrát sem elsőre, sem azóta nem tudtam szívni, mert nincs mit. Hallom, hogy nehezebben veszi a levegő és akad sokszor a nózija, de hiába tengervízes spray meg orrszívó, semmi, így nem is kínzom. Ma reggel visszamentünk a dokihoz, immár az új nyavalyával. A néni írt a Sinupret mellé még egy másik, hörgőtágító szirupot írt és vissza kell menjünk csütörtökön. Az már az ötödik lesz két héten belül. Szipiszupi.

Amúgy a kedve jó, sőt remek, folyton beszél, a váróban is be sem állt a szája, huncutkodik meg figurázik és táncol folyton, amit persze egyáltalán nem bánok, csak eddig még sosem volt ilyen furán beteg. Olyan "az is meg nem is". De még így is cukorborsó, kétszer is volt olyan éjszakánk, amikor egyszer kelt csak, inni, aztán szundikált fél nyolcig. Kedves gyermek. Meg beül a gurulós játéktároló dobozába és kiabál, hogy "menni-menni" és akkor Apának húzni kell őt a padlón, ami izgi meg vicces. 

Mert eszes és rafkós is. Csak most kicsit beteg.