Hétvége Kanizsán

Dorkával kettesben (Apának dolgozni kellett) péntek délben lementünk Kanizsára, hogy pótoljuk az elmaradt Mindenszentekes látogatást a Dédipapánál és nem mellesleg meglátogassuk az otthoniakat.

Olyan jó látni, hogy Dorka mennyire szereti a kanizsai Mamát, Papát és Dédit annak ellenére, hogy milyen ritkán találkoznak... Már érkezéskor óriási vigyorral köszöntötte a Dédit és több puszit is kiosztott Neki. A házba már úgy megy be, mintha haza menne, azonnal megy abba a szobába, ahol lenni szoktunk és birtokba vesz mindent, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott vagyunk. És ez jó. Azonnal beszélgetni és vigyorogni kezdett, nem kellett egy csepp idő sem, hogy feloldódjon. 

Szombaton meglátogattuk a temetőben a Dédipapát is (Dorka szerint "Dédipadi"), vittünk neki egy nagyobb koszorút és egy kisebbet, mely utóbbit külön Dorottyától kapta. (Amúgy még otthon mutattunk neki a Dédiékről képet, mire is Dédire rámutatva mondta Dorka, hogy "Dédi", míg a Dédipapára mutatva azt mondta, hogy "tudé" (értsd: tündér). Elég hátborzongató volt. Ennyit arról, hogy mit látnak a gyerekek...) Voltunk a Kanizsa Centrumban is, ahol annyit rohangált Bóbicka, hogy irgalmatlan, sokszor megértem utána menni, fáradhatatlan. Az esték eléggé eldurvultak, késői fürdés, szobában rohangálás, ágyon ugrálás (ja, tényleg zárójelesként, amúgy mégsem az: tegnap itthon a szivacson páros lábon ugrált!!), fél 11-es elalvás... De mindegy, ez amolyan vakáció neki, nem zavart ez senkit egyáltalán. Pláne úgy, hogy szerencsére minden visszaállt itthon, mintha mi sem történt volna. 

Jól éreztük magunkat, ám ami a legjobb számomra, hogy Dorka igazán otthon érzi magát már Kanizsán, de kiváltképp a Dédinél. Jó, hogy kiszakadhatunk egy kicsit a megszokott dolgokból és további mázli, hogy Dorka jól bírja az autózást is (a majdnem három órából csak gyenge másfelet aludt oda is és vissza is, a többi időt nézelődéssel és beszélgetéssel töltötte, meg kívánságműsor volt: azt énekeltem, amit szeretett volna). Azért várom már többek közt a Karácsonyt, hogy mehessünk majd megint...

Dorka minikoszorúja a Dédipapának