"Szejejek Kicsikém"

Ez még tegnapi. Az ebéd utáni szundit követően kikéretőzik a kiságyából, átmegy a nappaliba, ahol felmászik a kanapéra és elfekszik rajta. Tudja, hogy pár perccel előtte én feküdtem ott, így még meleg. Melléfekszem és így sziesztázunk még hosszú perceket. Ami a különleges volt tegnap, az az, hogy egyszer csak felült, rámhajolt, megölelt - közben enyhén megpaskolta a karomat -, majd közölte velem: "Szejejek Kicsikém!" Ő a mi 21 hónapos Dorkánk...♥

Tegnap megmértem próbáltam megmérni , kb. 84cm, de tényleg csak kábé. Súlya 12.550 g. 

Az utolsó kisörlővel még adós voltam

Evése változatlanul jó, újabban folyton "visli"-t kér reggelire és akár hármat is betol. Minden étkezéskor vitamint is KELL enni, mert anélkül nem lehet létezni, így sakkoznom kell, hogy hogyan osszam el neki a napi adagot, hogy mindig jusson valami.

Új módi a motorozás, átlag naponta kétszer megyünk le "motojozni". Kihagyhatatlan foglalatosság és erre nem is lehetne kiválóbb ez a tizenfokos január. Egy hét alatt a csetlés-botlásból eljutott odáig, hogy két lábbal hajtja magát vadul, mindenféle lejtőkön száguldozik lefelé és hajmeresztő kanyarokat vesz be simán. Nézni is rossz néha, az "én állapotomban" pedig nem túl könnyű az utána rohangálás, többnyire kénytelen vagyok a hangommal megállásra bírni... Egyre kevesebbet kerül már elő a babakocsi, már többször is inkább csak mocival és gyalogszerrel megyünk el a boltba is, illetve Ő is szívesen gyalogol, meglepően hosszú utakat képes megtenni, aztán mikor beérünk a lépcsőházba, képes még egyedül felgyalogolni az első emeletre "ededüj", nem kér segítséget. Este ügyesen elalszik már egyedül, megissza a "tejecskét", aztán beteszem az ágyába, lefekszik és várja a verset. Általában elég, hogy kétszer elmondom az Altatót és alszik. Az utóbbi napokban csak egy-egy alkalommal ébredt meg éjjel és többnyire vissza is aludt, de volt olyan is a közelmúltban, mintha rosszat álmodott volna, mert folyton valamit kiabálva ébredt. "Minnie", "Autó", "Ana, deje vissza!!", ezek voltak leginkább. Azért nem bánnám, ha tényleg javulna az alvása, mert irgalmatlan fáradt bírok már lenni...

Beszél. Folyton, sokat, egyre többet, egyre változatosabban, már akár három szóból álló mondatot is képez. Legtöbbször úgy fejezi ki magát, hogy egyesével mondja a szavakat és hagy köztük egy kis hatásszünetet, mintha hagyna rá időt, hogy megértsük. De simán árulkodásra is rá tudnám már venni, pl. egyik Apás séta után hazajövet megkérdeztem gyanútlanul, hogy "És, merre voltatok?", mire Dorka: "Néninél"... Apa meg csak vihogott, hogy nem is. Na igen. Aztán meg rokonlátogatni voltak és hazaérve Bóbicka közölte, hogy "ettem sütit, Márti nevetett". Visszakérdeztem Apát, tényleg ez történt. Mindent ért és mindent mond. Versel és mondókázik segítséggel, vagyis mi mondjuk/énekeljük a dolgot, Dorka pedig kiegészíti, ahol megállunk benne. Kivétel ez alól a "Zsipp-zsupp kenderzsupp", mert azt egyedül elmondja elejétől a végéig.

Ölelkedik mostanában napjában sokszor, mindenki puszit kap és mindenkit "Szejeted vagy Szejejek". Aztán ha megölelte pl. a macit/Tigrist/Kutyát/bárkit, akkor odadugja nekünk, hogy "Ana is" ill. "Apa is", úgyhogy nincs mese, mi is szeretünk olyankor mindenkit. Puszit mindenki és minden bír kapni. Még a kínai bolt kirakatára ragasztott Ticket Restaurant-os matricán levő piros "gömb" is, mert az szép. És lett ez mindez az utóbbi pár hétben, korábban nem volt ennyire bújós és szeretetet osztogató. Apa szerint olyan már, mint Kozsó, tele van a szíve szeretettel.

Ügyesen mondja, hogy "kéjem", "kéjem szépen" "szívesen", valamint tud és szeret is köszönni. Sokszor csak úgy, minden átmenet nélkül elénk áll és közli, hogy "szia". Ügyesen használja azt is, hogy "sziaszok", ha már két valaki vagy valami van ott, akkor már a többes számot használja. Ha bemegyünk valahova vagy eljövünk, megkérem, hogy köszönjön szépen és ilyenkor mindig integet, de már egyre többször mondja azt is, hogy "csókojom". Büszke vagyok rá nagyon, hogy ilyen ügyesen köszönő kisgyerek. Emellett be is tud mutatkozni. A múlt héten motorral mentünk a boltba és a szokásos útvonalon útba ejtettük a már hagyományos megállónak "kutyusok"-at (az egyik háznál van két nagyon aranyos kutya, akik gyakran ácsorognak a kerítésnél). Dorka büszkén felállt a motorról, megemelte és mutatta a kutyának, hogy "Szia Kutyus!! Motoj!!". Mondtam neki, hogy legyen szíves mondja meg a kutyusnak, hogy hogy hívják, Ő pedig odahajolt a kutyához és azt mondta: "Dojottya". Megkérdeztem, szerinte a kutyusnak mi lehet a neve. Dorka szerint "Plútó". Ezt ugye sem erősíteni, sem cáfolni nem tudom, így ebben meg is egyeztünk. Mindenki tud beszélgetni mindenkivel, általában legtöbbször az autók és az állatok beszélgetnek egymással, amit persze Ő játszik le, de tegnap pl. beleült az ikeás foteljába, rámnézett és azt mondta: "beszélgessünk". Kedvence jó ideje a Mickey egér játszótere, ha elkezdődik, azonnal felderül az arca. Teljesen belelkesedik, szól, hogy "csücsülni, Ana is, Apa is", ilyenkor oda kell ülni mellé a kanapéra és mindenkinek el kell kezdeni táncolni. Lazsálás nincs, amint meglátja, hogy abbahagyja valamelyikünk, azonnal szól. Nem lehet továbbra sem betelni Vele...♥

Amilyen imádnivaló, épp olyan kiakasztó is tud lenni. Sajnos a türelmem sincs az utóbbi időben a maximumon, ami egyrészt a másállapotommal járó "kellemességeknek" is köszönhető, de nem is túl vicces negyvenkétszer szólni egy, már csizmában levő és a lakásban rohangáló gyereknek, hogy lesszíves idefáradni, hogy ráadhassam a kabátját is el tudjunk már indulni. Meg ha szólok, sőt direkt kérem, hogy ne szórja le az ételt, napláne ne egye kézzel a rizst, mert ugye más gyerek, aki éhes, hogy megenné... és Ő pedig készakarvadirekte. Mert még arcon is röhög néha, látva a kínomat. A tisztelet csíráját sem látom ilyenkor a szemében. Amúgy meg imádom minden porcikáját, a göndör fürtjeit és a még göndörebb kacaját, az összes kis pufók, még mindig babahurkás alkatrészeit, a néha nyálas pusziját és mindent, ami Ő maga. A mi 21 hónapos Dorottyánk...

Van nekem is masnim, mint a Minnie-nek

Nagylány

Copfos vigyori ♥