Az első családi nyaralás

Még a télen foglaltam le a szállást, akkor volt egy remek kuponos lehetőség és akkor ragadtuk meg az alkalmat. Foglalni június végéig lehetett, így kitoltuk idáig, gondolván arra, hogy Bori is addigra már nagyobb lesz, könnyebb lesz tán, meg hát mégiscsak. Így esett, hogy június 14-19-ig a noszvaji Oxigén Hotel vendégszeretetét élveztük.

A szálloda kiváló, a személyzet és a kiszolgálás kifogástalan, mindenki kedves és figyelmes, még a szobaasszony (nekem új, hogy már nem szobalány, de valóban, miért lenne lány..) és a konyhai kisegítő is megáll, ha elmész mellette és megszólítja a babakocsiban vigyorgó gyerekedet, illetve megkérdezi, hogy jól vagy-e... és minden, de minden van, a csöppeknek különösen. Tökéletes bababarát hely wellnessel, finom ízekkel teli konyhával, a kertben minden korosztály számára megépített kalandparkkal, az épület tökéletes eleganciában, mindez tökéletes környezetben, az ország legtisztább levegőjű településén, a hegyek között, fenyveserdőben. Pazar. Erre a helyre mentünk a mi közel sem tökéletes családunkkal, egy izgága és dacos háromévessel és egy hiperaktív-féle tizenegyhóssal, frontváltás és fogzás idején...Az itt töltött napokra hazafelé jövet próbáltunk megtalálni a megfelelő szót, amivel ki tudjuk fejezni mindazt, ami bennünket ért. Ez a szó az "emberpróbáló"...
Egy másik, zárt blogban naplószerűen készült feljegyzés minden napunkról, az egyszerűség kedvéért bemásolom ide azt, kissé cenzurázott formában, így valamelyest képet tudok festeni a történtekről:

Vasárnap

A nap öröme: Minden idegeskedés nélkül, jókedvűen megérkeztünk Noszvajra, minden szuper, tojás alakú fürdőkád a szoba sarkában, esőerdős zuhany, gyönyörű és igényes minden, szuper hely, imádni fogjuk

A nap bánata: Dorka megint nem szolt (volna), h kakilni kell. Épp mellette voltam, az uzsonna után játszottunk az étkezde játszóházban (van ilyen is, meg kókuszgolyót készitettek a gyerekek animátorokkal es azt ettek, nagy okosság és húha) és latom, h zavart, fura a tekintete, tétova, kérdem kaki? Nemnem. Dorka, bánt valami, mi az, mondd el! Semmiiiii, játszunk!!! De Kicsinyem, látom, h valami baj van!! Jó, akkor menjünk el kakilni... Hat igy. Mikor kiszaladtunk,ar alig birta tartani, majd mikor ráült a wcre, könnyes szemmel azt mondta, h ki akarja nyomni... Nemértem...

A nap hisztije: Annyira lelkes volt Dorka, mindent azonnal akart, pancsolni, enni, trambulinozni, aztán mikor egyikből kellett volna menni a másikba, persze ugy kellett elvontatni, mert maradni akart, azt hiszi, ha nem csinál órákig vmit, akkor mar nem tud, nem érti meg, h lesz idő Mindenre, mert maradunk :) Nagyon kiborított minket, magánkívül hisztizett, még szájon is kaptam:( nagyon buta volt tényleg, remélem az idő múltával lehiggad

A nap luxusa: Minden. Nem főzök és eszünk, két lány már a belépéskor körbeugrálta a gyerekeket és azt mondták, h rajuk is bízhatjuk őket időkre, h mi is pihenhessünk, jajj... 

A nap terve: Holnap is luxuskodni hiszti nélkül

Hétfő

A nap öröme: Hmmmm,nem vagyunk otthon, Dorka szuperül szórakozott a kalandparkban es a pancsolóban

A nap bánata: Minden más... Ricsit lassan hidegre teszi, annyit kell könyörögni neki, kezelhetetlen, lépten-nyomon jelenetet rendez, annyira akaratos, borzasztó erős jellem Dorka. Emellett sírtam is egy sort, mert vacsoraidőben mar konkrétan mintha levegőnek nézett volna, csak az érdekelte, amit az animátor, Gréta mondott, és pl jössz vacsorázni? Grétával megyek... Tudom, nem kéne kiakadnom, de lattam a tekintetem, h leszarja a fejemet nagyívben es miért is csodálnám... Reggel mar hisztivel indult, alig akart reggelizni, Bori nyűgösküdött, aztán menjünk ki az udvarra a remek időben, oké, hát hol akar játszani, mint a zárt játszóhazban, ahol levegő se volt és más se rajta kívül. Majd jött egy kislány, egy perc játék után  Dorka elesett vhogy, de alig, ám meghúzta a lábát így, h nem bírt ráállni, Apja felvitte a szobába, mert Borit meg már altatni kellett volna, így én lent kendőben Borival, Dorka fenn, később tízórai, nézzük, vmi nagy piros dudor Bori lábán, közepén sötét vmi, csak reméljük, hogy nem egy kullancs feje szakadt bele, nemtudjuk, Fenistil. Közben a Kicsi nyűgös nagyon, kezdem fél füllel hallani, h vmi nem stimmel, mintha hurutos lenne kicsit az orra, de talan nem... Ebed alig eves, az is apával, mert én a nyűgös kicsit szoptatom es altatom, aki alszik 20 percet, majd kipattant a szeme. Dorka es Ricsi alszik, én fel orat küzdök visszaltatással, feladom, kiviszem sétálni a nyűgös kicsit, elered az eső. Séta mindenhol mashol, fel-alá a szállodában. Alvás után pancsi, kint szakad, húsz perce se vagyunk lent, mikor Bori almosodik... Nyilván megint én megyek, Dorka az apjával. Vacsorázni mar egyesével tudunk csak... Elhoztam a porszívót is a babamama szobából, bar érzem, h most meg úgyse jönne semmi, de mar Sinupret, orrspray játszik. Szívem szerint elásnám magam kint a kertben. Várom a tegnapit is überelő éjszakát...

A nap gondolata: Miért hittem, h jól érzi majd magát mindenki... Nagyon el vagyok keseredve és nagyon fáradt vagyok

Kedd

A nap öröme: A nap vége

A nap bánata: Egyedül maradtam a csajokkal közel három órát, mert Ricsinek kiment az autóhoz és meglátta, hogy csupa gyanta az autó, köszönhetően annak, hogy fenyőfák alatt parkolt. Bement Egerbe, ám két autómosóban se tudták szedni és most csupa ramaty a kocsi, egyenlőre nagyon megoldást se lát Ricsi, hacsak nem majd Pesten vmi speckóban. Remek, biztos két forint lesz.

A nap kétarcúja: Dorka, aki miatt sírtam is bánatomban délben, este meg mar olyan aranyos lett, hogy össze ölelgettem

A nap nyűgös betege: Borcsika, éjjel óránként ébred jó esetben, orrszívunk, dől a nyála, tömi az egész öklét a torkáig, ettől öklendezik, marhajo, remélem holnapra javul

A cukija (meglepetésre): Dorka, aki az uzsonnánál külön nekem készített egy sütit szivecske formájúan és kisüttette az animátorlánnyal, nagyon jól esett, ráfért mar a lelkemre.

A nap kérdése: Mikor megyünk haza, van-e feljebb, de csak van...

Szerda

A nap éjszakája: Bori hajnali egytől kettőig öt percet az ölemben, öt percet az ágyban töltött, csak forgolódott, kínlódott, aztán 2.05-kor nekiállt sírni kegyetlen, akkor mar sétálgattam, ringattam, alig kapott levegőt. Így ment ez 4.10-ig (ejj, de jo volt), amikor nem bírtam tovább és mindent leszarva elővette a porszívót, szívni kezdtem a fáradtságtól ordító gyerek orrát, ami vérzett is. Ja, azt nem mondtam, h mar egy órával korábban is csak úgy, a sok prüszkölés és krákogás miatt is vérzett? :( Kiszívtam, amennyire bírtam, persze nem teljesen, de végre aludtunk fél öttől fél hétig, majd végérvényesen Good morning. Védőnőt felhívtam délelőtt, hogy mi lehet ez az orrvérzés, aszongya menjünk be az egri fül-orr-gégészetre, nézze meg egy szakorvos, ha nem áll el, hogy mennyire lehet súlyos a nyálkahártya-sérülés, de egy darabig ne szívjam neki. Remek. 

A reggel Dorkája: Aki olyan hisztit kanyarított a reggeli közben a játszóhazbn, h Ricsi felvitte Borit, Dorka pedig lent maradt (én reggeliztem). Mire felértünk, Ricsi bepakolta a bőröndbe a ruháit... Egész délelőtt úgy ki volt, h majdnem kibaszarintotta a leányt a csukott ablakon. Tényleg vállahatatlan volt ismét, egy piszlicsáré szaron kiakadva üvöltött, mindenki állt és nézte amolyan "Jézusom" arccal, leégett a bőr a képemről.

A nap beszélgetés: Dorka és Anya közt, délelőtt közös Dorka-anya pancsolás, délután szintén, sokkal aranyosabb, okosabb, jajjjjj, a végére csak változik vmi...

A nap alvókája: Borcsikáé, aki négyszer aludt napközben, egy-egy órákat, délben másfelet. Előtte olyan nyűgös volt, h huuuuuu...

A nap öröme: Jött egy olyan család, ahol hasonló korú kislányok vannak, mint a miénk. A nagyobbik hasonló hisztipalaáta. Jo ezt látni, es jo, h Ricsivel együtt fikázhatjuk a másik gyerekének viselkedését, nem a miénket kell folyton... :)

A nap ötlete: Borit viszem a babaszaunába, csütörötökön lesz eukaliptusz felöntés, remélem használ kicsit, amúgy jobban van azért már...

A nap önállója: Dorka, aki a délelőtti pancsoló után egyedül ment ebédelni saját kérésére (!!), nagy nehezen azt megengedte, elkísérjem és megbeszéljem az animátor lánnyal, h Dorka most itt marad, én felmegyek a kishúgához és Ricsihez, es megkerjem, nezzen ra es kérje meg, h egyen szepen. Mire lementünk hozza, evett egy csésze levest, egy csomo spagettit es edesen játszott, példásan viselkedett. Kötődő nevelés. Én igy szeretlek. Annyira un már a gyerek, h szívesebben van mar mással, mint a szüleivel :D Remelem az oviban is igy lesz.

A nap megállapítása: Tud Dorka, ha akar es kellett neki nagyon a közös anya-lánya idő, amugy miota itt vagyunk egyetlen egyszer sem volt pisi a pelusaban, reggel is szárazon veszem le mindig, a nappali alvasnal mar szinte alap.

A nap folyománya: Maradunk meg egy napot

Csütörtök

A nap: Vegre kicsit nyugodtabban, igy a végére, Dorka megint animátorcsajokkal evett, rajzolt, Zingo-zott, Jenga-zott, orvosost meg mindenfélét játszott, wellnessben pancsolt, Borit vittem szaunázni, megint négyszer is aludt, ebből egyet (majdnem másfél órát) a hátamon a kertben séta közben a madárcsicsergésben, es bar szinte semmit nem eszik, csak szopik folyton, ruhámat húzogatja, szívja a bőrömet es rág, ahol ér, a kedve fergeteges, ismét folyton vigyorog es nagyon huncut. Orrát szívom, de vér nem jon már, a teljes gyógyulás meg odébb van azert. Apa kedve is jobb. En meg folyton azon vagyok, h jo legyen minden. Es ejjel hajnali négykor megebredtem magamtól, addig Bori csak háromszor kelt, es akkor igy éreztem, h hejjj, mekkorat aludtam, azt a kb netto három órát es szinte mar kialudt feelingem volt

A nap terve holnapra: Reggeli után kicsekkolas, utazás Szilvásváradra kisvasutazni es bobozni, majd irany a tesómék Pesten, ottalvassal. Szerintem marha bátrak vagyunk egy ilyen nyaralás után... ;)

Péntek

A nap öröme: Jol sikerult vegre minden

A nap kirándulása: Bori alvása es a szállodából valo kijelentkezés utan irany Szilvásvárad. Ugy érkeztünk a kisvasuthoz, h mar szálltak be a népek sokan es a kaller integetett, h gyorsan, ugorjunk, aztán már indultunk is, de mivel nem számítottunk ra, h ilyen ugrós lesz a dolog, igy nem is stresszeltunk elotte :) A következő amugy csak másfél óra múlva indult volna... Dorka imádta, aztán piknik a végállomáson, jatszoterezes es séta a vízeséshez majd vissza, no három és fél óra volt, minden falevelet, kavicsot meg kellett fogni, nezdanyanezdapa folyton, etette a dámszarvasokat, Bori meg szundikált a hátamon :) Isten áldj, aki kitalálta a hordozást. Dorka útközben megint fura fejet vágott, rájövök, hogy kaki lesz, de nemszoooooool :( Felkaptam, be a bokrokhoz, guggolás, nagy produktum, Apa vigyorogva videozza, ahogy guggolok előttem tartva a Nagyot hátamon a Kicsivel... Jutalmul Apa foghatta a cuccot es tuntethette el, mert mázli, de epp az öltözés után érkezett meg egy 15 fős iskoláscsoport a kis kiállított táblához meg emlékizéhez. Előtte a kapkodás okán nem tunt fel, hova csináltatom a gyereket...Ut végén egy gyors hamburger-gyros, aztán érkezés negyed hétkor Pestre a tesómékhoz.

A nap fáradtja, ám ügyese: Mindenki, de főleg Dorka, fel ora autóban alvás után is normális maradt estig. Szegénynek össze vissza nyaklott a feje ebben a 15-36-os ülésben, gyorsan szerezni kell egy normális nyakpárnát...

A nap fogacskaja: Bori bal felső egyese, ez a negyedik, ennek okán csak háromszor keltünk mar csak :)

A nap gondolata: Összegeztük a nyaralást és az egy szó, ami tán leginkább jellemzi: Emberpróbáló... Mar most latom, h megszépülnek hamar az emlékek... :)

A nap terve: Gyereksziget Bori alvása után, aztán go home

Szombat

A nap öröme: látni Dorka kedvességét és ragaszkodását

A nap programja: Gyereksziget a Hajógyárin. Remek program, má megint a pestieknek, ahogy mondani szoktuk...Öröm, hogy részei lehettünk most mi is. Tesómék elvitték magukkal előre Dorkát, így mi Ricsivel kicsit később indultunk csak, miután Bori szundikált egyet reggel és bementünk egy bringaboltba is. Dorka rá jellemzően a mozgásos dolgokban volt aktívabb, de színezett is és épített fa építővel, minden érdekelte, édes volt. Bori szintén cuki volt, sokat gagyogott a hátamon, aztán szépen elaludt és úgy maradt sokáig. Fél öt körül jöttünk el, addigra már elég fáradt volt a társaság, Dorka még a kijárat előtt elaludt...

A nap csodálni valója: Borcsika, akit elvittem a babasátorba, hogy kicsit nyújtózkodjon és másszon-járkáljon kedvére a játékok között és mindenki csak mosolygott a mosolygó kislányomra és mindenkinek az az első megjegyzése, hogy "micsoda gyönyörű színe van a hajának", a másik pedig a mandula-vágású szemei, amit megjegyeznek. Egy pasi annyira áradozott Bori cukiságán, hogy percek múlva tűnt fel neki, hogy ejj, hát a saját leánya (akit nyilván rábízott az anyja) meg ugyan hol lehet?

A nap megállapítása: micsoda paradicsom ez a Pest a gyerekeknek...

A nap gondolata: nem is baj, hogy ilyen korán lejárt a nyaralásunk, hisz még a nyár java előttünk van, tele vagyunk programokkal, utaznivalóval, jó lesz most egy kicsit itthon, aztán irány Kanizsa, meg augusztusban Pest hosszabb időre, közben egy-egy Balcsi remélem, jó lesz

Nagy tanulság volt a durva pechszéria mellett és bár lehet, hogy nem mindig jön át, több ízben választottam volna az adott szitu helyett az elevenen történő karóbahúzást kolumbiai nyakkendőben. Az biztos, ha újra mehetnék és tehetném úgy mennék, hogy vinném a szüleimet is, felváltva őriznénk a gyerekeket és akkor tán nekünk is szólt volna kicsit pihenésről a dolog, bár hozzáteszem, a menetelünk fő célja az volt, hogy minél több jófajta élményt szerezzünk főleg Dorkának, Borinak pedig sok játékot és jó levegőt. Mindenesetre fáradtabban jöttem haza, mint ahogy elmentem. Állítólag mindenkinél így zajlik a két felnőtt-két kisgyerek típusú nyaralás, van aki bevallja, van aki nem. Nálunk így esett. Így visszagondolva, tényleg szépülnek a dolgok, sokat számít, hogy a végére kiegyenesedtek azok a bizonyos görbék...

Úton

megjöttünk

csajok

kertrészlet

itt lakik...

huligán

Fitness lady, több km-t beletekert a bicóba

társasozni készülnek

akadálypálya és az egyik kis barát

Boriság

drótkötélen csúszó

már visszafelé jön...

nyilván hallgat arra, hogy "gyertek vissza, megyünk ebédelni"

a kert játszóterén

fürdeni indulnak

zenés-táncos eszméletvesztés a legjobb barátnővel

csajok a jacuzziban

kókuszgolyót készít uzsonnára

Szilvásvárad, Fátyol vízesés

Jaaaaaaaaaaaj, Apaaaaaaaaaa!!!

"gyereideőzike"

Gyerekszigeten Hannával

Vizibicikliznek a lányok

A 38 hónapos Dorka újdonságai

Csak hogy Róla is legyen külön is szó ejtve, mint néhány újdonság forrásáról.

Az egyik legnagyobb dolog, hogy működik nála ez az önlogopedizálás. Az "l" hangot már tökéletesen ejti minden szóban, úgy látom, hogy már nem is figyel rá tudatosan, hanem automatikusan megy neki folyamatosan. Ezen kívül mondtam neki még anno, hogy majd az "r" hangot is meg kell tanulnia, mert az még mindig "j" volt számára. Ezt is elkezdte magától próbálgatni, annyit tettem csak, hogy amikor kérdezte, akkor mutattam neki, hogy hogyan kell "berregtetni a nyelvét", de mivel nem ment, mondtam, hogy nem baj, majd idővel menni fog és nem erőltettük. Ám nem adta fel, csak próbálgatta-próbálgatta, folyton csak ismételgette és Bori nevén gyakorolt, egy-egy alkalommal vagy hússzor ismételte el , hogy "Bori", az idő előrehaladtával egyre ügyesebben. Most már elmondható, hogy az esetek nagy többségében tökéletes "r" hangot hallhatunk Tőle, "j"-t már sosem, inkább "l" van helyette, ha téveszt. Nagyon ügyes, tényleg saját maga kezdte el javítani magát, le a kalappal előtte. Az "sz", a "z" és a "c" hangok nem tökéletesek még, azok is kissé pöszék, de már látom, milyen szépen tud ez magától (illetve Dorkától) javulni, úgyhogy nem aggódom különösebben a tiszta beszéde végett..

A kevésbé jó új dolog az másfél hete kezdődött, amikor is egy vásárlás alkalmával odajött hozzám és közölte, hogy bekakilt. Elsőre komolyan nem hittem el, de aztán mikor megfogtam a fenekét és éreztem a nagy dudort hátul. nem volt kétség. Gyors pucolkodás után megkérdeztem halkan és nyugodtan, hogy miért nem szólt előtte, de nem válaszolt érdemben. Aztán két nap múlva, a következő kakilás alkalmával megint előfordult, akkor itthon, elbújt a konyhaajtó mögé, azt hittem bújócskázik csak. Egy idő múlva még szólt is, hogy menjünk, keressük meg, aztán mikor előjött ,már sejtettem, hogy baj van. Ismét nem szólt, pedig kérdeztem előtte pár perccel, hogy nem kellene-e elmenni a wc-re, mert szelek már érkeztek Tőle... Ekkor már gondoltam, hogy ennek azért oka van, mert amióta elkezdte a szobatisztulást, ilyen még nem fordult elő és szándékosságra kezdtem már gyanakodni. Reméltem, hogy több időt tudunk a nyaralás alatt együtt tölteni kettesben, mert azt feltételeztem, hogy mindez nekem szól, figyelemfelhívásként, hogy próbáljak kicsit többet törődni Vele. Bekakilás nem volt (sajnos túl sok kettesben töltött idő sem, de a nyaralás egy külön poszt lesz majd), de csak annak volt köszönhető, hogy általában résen voltam, és amikor furcsa ábrázatot láttam a fején, rögtön lecsaptam, kérdeztem, hogy menjünk-e, addig, amíg bele nem egyezett. Mert eleinte tagadta is... Most már itthon elment egyedül, bár kérdeztem, de végre ment azonnal, a wc-be végezte, büszke volt, jajj, nem tudom, remélem javul a dolog...Amúgy azt határoztam, hogy nappalra már nem is fogok az alvásokhoz pelust adni, két hete minden nap szárazon veszem le reggel is, nappal meg pláne. Csak ez a kaki most aggaszt kissé, amúgy is csak kétnaponta sikeredik. Tudom, van aki még ezért is összetenné a kezeit, de hát a napi szintű lenne tán a normális.

Emellett döbbenetesen okos, önállósodni vágyó, választékos, egyszerre angyal és ördög is, borzalmas drámákat bír rendezni, nagyon szélsőséges tud lenni. Alapjában véve tudjuk mi is, hogy egy nagyon aranyos kislány, ám ez legtöbbször csak mások számára jelenül meg, illetve ha csak egyikünkkel van, ha már Apa és Anya is jelen van, akkor már igencsak szereti rezegtetni a lécet, de kitartunk, nem hagyjuk magunkat. Nem könnyű, sőt nagyon is nehéz, de hát ilyen egy három évessel. Az lenne tán a baj, ha csak ülne a sarokban és gyöngyöt fűzne, Ő pedig nagyon-nagyon nem ez a típus...

Akinek a foga négy, avagy Bori 11 hónapos

Bizony, tegnap már 11 hónapos lett Borcsikánk. Súlyát mértem este, nálam 110g a gyarapodás, nem lepődtem meg, nem éreztem egyáltalán, hogy igazán nehezebb lenne, mint volt. Majd csütörtökön megmérik tanácsadáson. Az étvágya nem valami fergeteges, mondhatni szinte alig eszik, szinte folyton csak a szopizás menne. A darabos ételektől (akár a nyolchós babakajától) öklendezik, most elkezdtem a napokban már tréningezni azért, kenyérhéjat, zsemledarabokat kap és azokat előszeretettel rágcsálja, cincálja, muszáj, hogy szokja kicsit a rágást, mert jelenleg a főbb étkezéseknél minden turmixolva megy illetve a bébiételből csak a 4-6 hós csúszik le gond nélkül. Persze, nem kell ezt erőltetni, de azért na, mégiscsak jövő hónapban már egyéves lesz...

Pontosan egy hét eltéréssel kibújt múlt péntekre a két felső egyese, borzasztóan megszenvedjük és ez nem a babás többes.. Ő a feszítéstől, fájdalomtól szenved, én a nyűgösségétől és a folyamatos nemalvástól. A múlt hét ráadásul betegen telt, hétfőre elkezdett szörcsögni az orra és úgy is maradt. Mindez a nyaralásunk második napján. Ehhez jött a metszőfog. Mit ne mondjak, kellemes volt az éjszakai kétórás maratoni séta-ringatás-kiabálva sírás, illetve az általánosságban óránkénti ébredés, szoptatás. Most, hogy kint van négy fogacska, már előfordul, hogy egy huzamban két-kétésfél órát is alszik egyben. A minap este nyolctól hajnali négyig csak háromszor kelt, mire letettem negyed ötkor, szinte úgy éreztem, vissza se tudok aludni, annyira kialudtam magam.. Ja, hát ehhez is hozzá lehet szokni valahol, hogy az ember szinte semmit nem alszik. 

Így állunk most:

Nappal most már kétszer alszik csak (bár a nyaralás alatt a három, egyszer pedig négy alvás is befigyelt, érthető módon a fáradtság miatt), és a napokban már az ideje is tolódott későbbre, ma is fél 11-kor aludt el, majd a másodikat fél 3 körül kezdi, este hétkor-félnyolckor fürdik és szundi. Egy óra múlva aktuális az első ébredés, a többi körülményfüggő.

A kedvenc továbbra is Dorka, mindig, minden körülmények között meg tudja nevettetni akár a puszta jelenléte, ám a nővére bohóckodása nélkül is folyton mosolyog, igazi jókedvű, vidám kislány. A környezetét is folyton ámulatba ejti a kedvessége, hogy mindenkire jut egy vigyori arca, utcán, boltokban, bárhol, mindenki megjegyzi, micsoda kis mosolygós baba. És valóban. Mozgása nem sokban változott, ügyesebb és gyorsabb talán, illetve magabiztosabbak a mozdulatai, továbbra is a bútorok melletti kapaszkodva lépegetésnél tartunk, de jól is van ez így ennyi idősen szerintem, addig jó nekem, míg nem akarja vezettetgetni magát... Ha hónaljánál fogva felállítom, egy darabig megáll, aztán guggol és térdel le, hogy úgy szeretné folytatni az útját, mert még az a biztos számára. Amúgy egy igazi sajtkukac, egy pillanat megállása sincs, folyamatos figyelmet igényel(ne, ha lenne rá kapacitásom, ugyebár). Nem fél semmitől, mindenre mászik fel és mindent, de tényleg mindent megrág, töm a szájába, miközben ömlik a nyála. A múltkor képes volt lehasalni a kőre, hogy a cipőm felső részét nekiállhasson rágcsálni, mert abból a pózból jobban hozzáfért, döbbenetes... Dorka is rágcsálós volt, de Bori....Katasztrófa. Próbálom tanítgatni, mutogatom neki a könyvben az állatkákat, ám csak kikapja a kezemből a könyvet és nekiáll megzabbantani. Amúgy a kiságya fölé ragasztott oroszlánt, elefántot, zsiráfot már felismeri, legalábbis ha kérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor nagy vigyorogva fordul oda és csapkodja az ágyikóban állva, emellett tud tapsolni és pápát inteni (saját kénye-kedve szerint), emellett pedig ugyanúgy, ahogy anno a nővére is, ha baja van, szó szerint úgy szólít és hív, ahogy Dorka tette, vagyis : "Annnnnnnna".

Csodaszép a haja, egyre nagyobb és most úgy tűnik egyenesszálú lesz, ám a színe tényleg különlegesen szép, főként ha rásüt a nap. A szemei szintén különlegesek, a mandula formájukat sokan megcsodálják. Mi pedig az egész Borit, úgy ahogy van, nap mint nap ejt bennünket ámulatba a kedvessége, az állandó mosolygása, a kis lénye a maga valójában. 

Mindjárt egyéves, jajjjj...

Miss Masni

Kedden volt Dorka ovijában az első szülői értekezlet. Izgultam és vártam is nagyon. Korábban már beszéltem a játszótéren az egyik anyukával, akinek mindkét kislánya ugyanide jár és a nagyobbik most hagyja majd el az ovit, így mondta is, hogy az ő óvónénijét kapja majd Dorka, nagyon jó lesz, a legjobb. Így is készültem.

Az elején az óvodavezető hölgy (nagyon kedves és szimpi továbbra is) beszélt egy csomót az oviról és a nevelési módszerről, ami itt zajlik, nagyon tetszik, szívem szerint én magam is ide járnék... Kicsit meglepődtem először, mikor láttam, hogy milyen "sok" óvodai dolgozó is csatlakozott a szülőihez, de gondoltam, így szokás, hogy az egész apparátust bemutatják. Ekkor jött a meglepi, mert felállt a miénknek vélt óvónéni és felsorolta azoknak a gyerekeknek a nevét, akiknek a szülője/szülei maradjanak a teremben, mert ők fognak az ő nevelése alatt cseperedni, míg egy másik óvónő újabb hat gyerek nevét mondta, hogy az ő szüleik fáradjanak át a másik csoportba vele, mert ők meg ott lesznek. Dorka az utóbbiban volt. Nem értettem. Aztán kiderült minden.

A "kicsik" azok, akik június vagy azt követően töltik a három évet, ők kerültek a kiscsoportba, a "nagyobbak", akik február-március-áprilisi születésüek, ők pedig ún. kisközépsősök lesznek, így Dorka is. Gyakorlatilag így lesz olyan csoporttársa, aki most nyáron már négy éves lesz. Teljesen meg voltam győződve, hogy tiszta csoportok lesznek, hát tévedtem, Dorka épp nem ilyenbe került. Először nem tudtam hova tenni az egészet, tartottam tőle, hogy esetleg a már kialakult kis barátságokba, szokásokba hogyan tud majd a leánykám beférkőzni, és itt a játszótéri viselkedéséből indultam csak csupán ki. Ott ugyanis megy oda mindenkihez, bemutatkozik és játszani invitálja a gyerekeket, ám egy csomószor lepattintják és mondják is neki, hogy nem játszanak vele. És bár a kislányunk olyan, mint egy remek területi képviselő, hogy kidobják az ajtón, visszamegy az ablakon, addig kilincsel a játszin, míg nem talál egy kóbor gyereket, aki játszik Vele... Több olyan csoporttársa is lesz, akiket ismer a játszótérről és ők már sokszor barátnői státuszban nem akarják befogadni maguk közé, csak akkor, ha valamelyikük hazamegy a szülőjével és a másik egyedül marad, ilyenkor szívesen játszanak már Vele is. Bízom benne azért, hogy az óvónők kezelik majd ezt a helyzetet, legalábbis ma délelőttig ezzel próbáltam nyugtatni magam, hogy tán jobban figyelnek majd a beszokós gyerekekre.

A két óvónéni nagyon szimpatikus amúgy, egyre jobban örülök, hogy ők lesznek a nevelői, és őszintén szólva tényleg egyre jobban, mert a tegnapi játszóterezésen újra beszéltem pár emberrel, akik meggyőztek, hogy ennél nem is járhattunk volna jobban (arany Dédikém mondja mindig: olyan kár nincs, amiből haszon ne lenne), elmondták, hogy a beszoktatás augusztus 25-én kezdődik, azon a héten tart, majd szeptember 1-től már élesben megy az ovislét. 26 gyerek lesz a csoportban (nem kevés), viszünk majd oviszsákot, fogkefét és fogkrémet, másra nem is lesz szükség. Ja de, egy fényképet még a családról, hogy albumba tehessék. Mivel Dorka egy már 20 fős csoporthoz csatlakozik, így a válaszható jelek is elég kis számban voltak csak, ám ma délelőtt bemehettünk az oviba, hogy válasszon magának egyet. 

Édes Kincsem, reggel úgy kelt fel, hogy "szia Anya, képzeld, ma megyünk az oviba!!" Annyira lelkes volt! Felöltözött csinosan, aztán 11 után kicsivel elballagtunk Bori társaságában. Megismerkedett Vanda nénivel, a leendő óvónénivel, bemutatkozott neki, aki kézen fogva vezette be az udvarra Dorkát, ám a lányom marha gyorsan el is sprintelt játszani a gyerekekhez. Vanda néni nagyon örült, hogy Dorka ilyen kis közvetlen és bátor, szerinte nem lesz semmi gond a beszokással. Bár szerintem se sok, azért én nem merek ilyen merész kijelentéseket tenni... Aztán az óvónéni hozott egy kis fonott kosarat, benne a még szabad jelekkel, melyek egy-egy kis almára voltak felrajzolva. Dorka választott, majd kapott egy kis papír sünit, a csoport jelét, akinek tüskéi közé beilleszthette az almáját. Nagy volt a boldogság, majd csakhamar belenyomta az ajándékot a kezembe és elrohant a gyerekek közé, akik nagyon-nagyon szívesen fogadták és játszottak Vele, olyan jó volt látni, remélem, szeptembertől is így lesz. És bizony hiába hívogattam, hogy menjünk, mert nem ezért jöttünk és nem maradhatunk és stb, Vanda néni hozta vissza a leányt egy idő után, aki addigra már megszabadult a szandáljától és zoknijától is, így ugrált a trambulinon és ment bele a homokozóba :) Az óvónéni segített felhúzni a cuccokat a lábára, majd nagy lelkesen elköszöntünk mindenkitől. 

Oviszsákot és hozzá passzoló tornazsákot szerezni az új projekt, teszem majd nagy örömmel :) Ovis lesz hát a nagyobbik Csöppem...

jelválasztó ruhában

Sünicsoportos és az Ő masni jele, ami kíséri majd az elkövetkező három évben :)