Miss Masni

Kedden volt Dorka ovijában az első szülői értekezlet. Izgultam és vártam is nagyon. Korábban már beszéltem a játszótéren az egyik anyukával, akinek mindkét kislánya ugyanide jár és a nagyobbik most hagyja majd el az ovit, így mondta is, hogy az ő óvónénijét kapja majd Dorka, nagyon jó lesz, a legjobb. Így is készültem.

Az elején az óvodavezető hölgy (nagyon kedves és szimpi továbbra is) beszélt egy csomót az oviról és a nevelési módszerről, ami itt zajlik, nagyon tetszik, szívem szerint én magam is ide járnék... Kicsit meglepődtem először, mikor láttam, hogy milyen "sok" óvodai dolgozó is csatlakozott a szülőihez, de gondoltam, így szokás, hogy az egész apparátust bemutatják. Ekkor jött a meglepi, mert felállt a miénknek vélt óvónéni és felsorolta azoknak a gyerekeknek a nevét, akiknek a szülője/szülei maradjanak a teremben, mert ők fognak az ő nevelése alatt cseperedni, míg egy másik óvónő újabb hat gyerek nevét mondta, hogy az ő szüleik fáradjanak át a másik csoportba vele, mert ők meg ott lesznek. Dorka az utóbbiban volt. Nem értettem. Aztán kiderült minden.

A "kicsik" azok, akik június vagy azt követően töltik a három évet, ők kerültek a kiscsoportba, a "nagyobbak", akik február-március-áprilisi születésüek, ők pedig ún. kisközépsősök lesznek, így Dorka is. Gyakorlatilag így lesz olyan csoporttársa, aki most nyáron már négy éves lesz. Teljesen meg voltam győződve, hogy tiszta csoportok lesznek, hát tévedtem, Dorka épp nem ilyenbe került. Először nem tudtam hova tenni az egészet, tartottam tőle, hogy esetleg a már kialakult kis barátságokba, szokásokba hogyan tud majd a leánykám beférkőzni, és itt a játszótéri viselkedéséből indultam csak csupán ki. Ott ugyanis megy oda mindenkihez, bemutatkozik és játszani invitálja a gyerekeket, ám egy csomószor lepattintják és mondják is neki, hogy nem játszanak vele. És bár a kislányunk olyan, mint egy remek területi képviselő, hogy kidobják az ajtón, visszamegy az ablakon, addig kilincsel a játszin, míg nem talál egy kóbor gyereket, aki játszik Vele... Több olyan csoporttársa is lesz, akiket ismer a játszótérről és ők már sokszor barátnői státuszban nem akarják befogadni maguk közé, csak akkor, ha valamelyikük hazamegy a szülőjével és a másik egyedül marad, ilyenkor szívesen játszanak már Vele is. Bízom benne azért, hogy az óvónők kezelik majd ezt a helyzetet, legalábbis ma délelőttig ezzel próbáltam nyugtatni magam, hogy tán jobban figyelnek majd a beszokós gyerekekre.

A két óvónéni nagyon szimpatikus amúgy, egyre jobban örülök, hogy ők lesznek a nevelői, és őszintén szólva tényleg egyre jobban, mert a tegnapi játszóterezésen újra beszéltem pár emberrel, akik meggyőztek, hogy ennél nem is járhattunk volna jobban (arany Dédikém mondja mindig: olyan kár nincs, amiből haszon ne lenne), elmondták, hogy a beszoktatás augusztus 25-én kezdődik, azon a héten tart, majd szeptember 1-től már élesben megy az ovislét. 26 gyerek lesz a csoportban (nem kevés), viszünk majd oviszsákot, fogkefét és fogkrémet, másra nem is lesz szükség. Ja de, egy fényképet még a családról, hogy albumba tehessék. Mivel Dorka egy már 20 fős csoporthoz csatlakozik, így a válaszható jelek is elég kis számban voltak csak, ám ma délelőtt bemehettünk az oviba, hogy válasszon magának egyet. 

Édes Kincsem, reggel úgy kelt fel, hogy "szia Anya, képzeld, ma megyünk az oviba!!" Annyira lelkes volt! Felöltözött csinosan, aztán 11 után kicsivel elballagtunk Bori társaságában. Megismerkedett Vanda nénivel, a leendő óvónénivel, bemutatkozott neki, aki kézen fogva vezette be az udvarra Dorkát, ám a lányom marha gyorsan el is sprintelt játszani a gyerekekhez. Vanda néni nagyon örült, hogy Dorka ilyen kis közvetlen és bátor, szerinte nem lesz semmi gond a beszokással. Bár szerintem se sok, azért én nem merek ilyen merész kijelentéseket tenni... Aztán az óvónéni hozott egy kis fonott kosarat, benne a még szabad jelekkel, melyek egy-egy kis almára voltak felrajzolva. Dorka választott, majd kapott egy kis papír sünit, a csoport jelét, akinek tüskéi közé beilleszthette az almáját. Nagy volt a boldogság, majd csakhamar belenyomta az ajándékot a kezembe és elrohant a gyerekek közé, akik nagyon-nagyon szívesen fogadták és játszottak Vele, olyan jó volt látni, remélem, szeptembertől is így lesz. És bizony hiába hívogattam, hogy menjünk, mert nem ezért jöttünk és nem maradhatunk és stb, Vanda néni hozta vissza a leányt egy idő után, aki addigra már megszabadult a szandáljától és zoknijától is, így ugrált a trambulinon és ment bele a homokozóba :) Az óvónéni segített felhúzni a cuccokat a lábára, majd nagy lelkesen elköszöntünk mindenkitől. 

Oviszsákot és hozzá passzoló tornazsákot szerezni az új projekt, teszem majd nagy örömmel :) Ovis lesz hát a nagyobbik Csöppem...

jelválasztó ruhában

Sünicsoportos és az Ő masni jele, ami kíséri majd az elkövetkező három évben :)