Borcsikánk 10 hónapos

Tegnap lett Borinyuszó 10 hónapos. Nagylány kezd lenni most már Ő is. Este megmértük, de össze-vissza ugrált a mérleg számlálója, nem bír megmaradni egy pillanatra sem, végül 8450-nél állt meg, hát kb. ennyi. Pontosabb adatok jövő héten, a tanácsadás után lesznek.

Csupamosoly, csupaszív kislány, tényleg öröm a társaságában lenni. Nagyon sokat gajdolászik, mindenen vigyorog, és borzasztóan tud örülni mindennek. Dorka az egyesszámú favorit, rajta még akkor is elkezd hangosan nevetni, ha csak rácsap kettőt a térdeire. Mindig és minden érdekli, leginkább az, amit Dorka csinál, sokszor megy utána, "molesztálja", amit a nővére mikor milyen módon fogad... Van, hogy örül és játékra buzdítja, ám előfordulnak az olyanok is sűrűn, hogy "Jaaaaajjj, Boriiiiii, neeeeeeeeee, hagyjáááááááál!" Na, ez Borinak csak olaj a tűzre, elkezd nevetni Dorka nyivákolásán és kész a patália.

Mozgása ügyesedett, magabiztosabb lett. Mászik, mint a villám, pillanatok alatt felpattan minden mellett és hosszú-hosszú ideig képes már álldogálni. Ügyesen lépked kapaszkodva a bútorokba kapaszkodva és egyre kevesebb akadály létezik számára. Most már fel tud mászni még Dorka 35cm magas Minnie-s puffjára is és hát ugye onnan le is lehet esni... Az esések azért egyre ritkábbak, illetve ha borul is, egyre ügyesebben tompít a karjával vagy fordul a levegőben és jól érkezik. Nagy kedvenc, hogy bemászik Dorka ágyába, felkapaszkodik az oldalrácsban és ott mászkál, átfog ide-oda, nyomogatja a falon levő cicafigurákat, majd minden veszélyérzet nélkül egyszerűen elengedi a rácsot és a levegőben megfordulva hasra dobja magát az ágymatracra, belerohan az ágyneműbe és örvészkedik. Mindezt teljes extázisban. Teljesen fékevesztett bír lenni. Annyi energiája van, hogy irgalmatlan...

Nagyon bátor és közvetlen kislány, a szeparáció egyre kevésbé figyelhető meg Nála most. Nagyon szeret Kerekítőre járni és ott is szívesen vegyül, ami anno Dorkára egyáltalán nem volt jellemző. Őt szinte tuszkolnom kellett, hogy menjen, másszon a többi gyerekhez, a labdákhoz, Borit meg úgy kell visszafognom, hogy üljön meg kicsit az ölemben, mert nem tudjuk csinálni a játékokat. Azt is simán bírja, ha Zsuzsi fogja Őt és hurcolja, lóbálja, mikor mi a mondóka/dal, ezt mondjuk azért úgy szoktuk, hogy Dorkával mellettük vagyunk és bármikor láthat minket is. 

A zene az egyetlen, amivel tényleg el lehet vonni a figyelmét a pörgés-forgástól, így minden pelenkázás és öltöztetés, de még az evés is dalolva zajlik. Így is sokszor fullad káoszba a cselekmény, mert pillanatok alatt változtat helyet. Az etetőszékben most már azonnal bekötöm, mikor beleteszem, mert pillanatok alatt feláll és már fordulna is meg és ki belőle, virgonckodik, orrát felhúzva fujtat és incselkedik. Nem tudok nem hasonlítgatni, mert Dorkánál pl. kb. két évig, míg a széket használta, egyetlen alkalommal sem volt bekötve a biztonsági öv és nem azért mert nem volt kedvem.... Bori egészemberes kislány, néha kétemberes is akár, pelusozásnál mindenképpen. A fürdetőkarikát sem használjuk már egy ideje, nincs értelme, mert sose hittem, hogy ilyet is lehet, de egyszerűen kimászik belőle...Brutál. 

Sok időt tölt mostanában ezek miatt a járókában, ott ácsorog és rázza a rácsot, mint egy rab, de közben vigyorog, majd lecsücsül és szépen eljátszik a bent levő játékokkal. Elsődleges tevékenység a rágcsálás, folyton dől a nyál a szájából. Foga továbbra is kettő van, látom már készülődni a jobb alsó kettesét illetve a felső egyesei is egyre karakteresebben kezdenek mutatkozni az ínyében.

Evése elfogadható. Reggel szopizik, majd tízóraira gyümölcsöt fogyaszt keksszel vagy joghurttal, ebédre főzeléket kap, uzsonnára hasonlatosat, mint tízóraira, este pedig vagy tejpépet vagy főzeléket eszik sinlaccal, majd fürdés után szopival zárja az estét. Nagy barátunk a Dologél, alvás előtt kenem a szájába, ahol érem, mert nagyon kínozzák a fogzási tünetek. Dorkánál ezt sem vettem annyira észre, volt két-három extranyűg éjszaka (az átlag rossz éjjelekhez viszonyítva), aztán harmadnapra bökött az ínye. Borinál ez rosszabbul viselődik. Az éjjelek valamelyest javultak, az elmúlt napokra az volt a jellemző, hogy fél 9 felé elaludt, legközelebb csak fél 12-kor ébredt, majd negyed háromkor, öt körül, fél hétkor és most már az utolsó szopiba is bebólintva 3/4 8 körül kelük. Fantasztikus érzés. Éjjel minden ébredéskor szopizik is és szerencsére vissza is alszik. Volt a hét elején egy olyan éjszaka, amikor fent volt majdnem két órát és randalírozott, akkor nagyon megijedtem, hogy kezdi azt, amit anno Dorka, de szerencsére egyedi esetnek bizonyult idáig. Most azért ez neccesebb, mert a Nagylány is velünk alszik és nem tudom csak úgy hagyni, hogy gagyorásszon, mászkáljon jobbra-balra a sötétben, mert felébreszti a nővérét. Így sem egyszerű (Dorka újra elég nyugtalanul alszik, többször felébred, nyöszörög, beszél álmában, párszor még alvajárt is, úgyhogy néha úgy érzem, valaki mindig fent van éjjel, akit csitítanom kell), de remélem javul majd valamit, ha kint lesznek a fogacskái. Úgy jó másfél év múlva...

Ritka imádatos kisgombóc, imádjuk minden porcikáját, Ő a mi bronzbarna (gyönyörű, rezes/bronzos lett a haja, úgy csillog a napfényben, hogy sokszor szebbnek látom bármilyen szőke hajnál, nagyon különleges), feketeszemű örökvidám Gyönyörűségünk :)