Dorka, a logopédus

Amikor a hároméves státuszon voltunk, megkérdeztem a védőnőtől, kell-e illetve mikor kell esetleg foglalkozni azzal, hogy Dorka az "r" és "l" hangokat "j"-nek ejti. Azt mondta, ilyenkor ez még egyáltalán nem gond, majd megjavul ez magától, ha meg mégsem, akkor az oviban is ötévesen szűrik a gyerekeket és ha úgy találják, elküldik majd akkor a megfelelő szakemberhez. Mondtam, hogy sosem szoktam kijavítani a lánykát itthon, se megjegyzést tenni, csak tudom, hogy ez van nála. Azt mondta, lehet akár tükör előtt mutatni neki a helyes szájtartás, de nem kell erőltetni, még ráér tisztán ejteni a hangokat.

Másnap egy párbeszédben egy lila pillangóról volt szó, Dorka mondta ugye, hogy "jija pijjangó", én pedig mondtam neki, hogy figyelj csak, próbáld meg így, hogy "lila" és egy kicsit jobban artikulálva mutattam, hogy hogy ejtjük a "l" hangot. Megpróbálta először, de nem sikerült tökéletesen, mondtam, hogy nem baj, mondja csak úgy, ahogy tudja. Aztán azt vettem észre, hogy elkezdi néha a nyelvét felpöckölgetni a szájpadlására és próbálja kimondani helyesen a "lila" szót. És kicsit erőltetve, de sikerült. Meg is kérdezte, hogy jól mondja-e, mondtam, gyönyörűen. :) Innentől kérte, hogy mondjunk még ilyeneket. Elkezdtük gyakorolni a "Laci papát", a "pillangót", de csak úgy, amikor neki eszébe jutott és mondta. Többnyire már jól. Most már egyre többször veszem észre, hogy a szavakban köztes betűként szereplő "l" hangot is ösztönösen jól mondja. Persze, van még, amikor nem, de gyakran előfordul. Az "r" hangot is próbáltuk, de az egyáltalán nem megy neki és közben meg olyan aranyosan próbál koncentrálni, hogy Borinak is sokszor azt mondja: "Bolli", mert próbálja megnyomni az "r" hangot, hogy peregjen, aztán ez lesz belőle :)

Nem tudtam, hogy zajlik ez, de most bő egy hete szemtanúi vagyunk, hogy önlogopedizálja magát a Nagylány :) Ügyes, alakul majd ez.