Emellett a KisKisasszony maga a cukorborsóság.
Beszélget, kiabál, szinte állandóan mosolyog, jókedvű és hallatlan mennyiségű energiával bír. Nem bírjuk megszokni vagyishát azért kezdjük, de nagyon nehéz Vele. Az öltözés, pelenkázás maga a lehetetlenség, emellett folyton rág valamit, ömlik a nyál a szájából és húzza maga után, amerre megy. És megy mindenféle. A lakás legkülönbözőbb helyeiről szedem össze sokszor, kedvenc helye a fürdőszoba, a mosdó alatti rész, ahol Dorka fellépője és a fürdés közben használt játékok, kellékek vannak. Tudatosan megy már oda és rámol, rágcsál. A nappali bútor alsó része (helyhiány miatt) sok játékot tartalmaz, természetesen nem Borinak valókat, hanem társasok, puzzle-k, kirakók vannak szépen egymáson, reggel. Délelőtt már nem. És nem Dorka játszik velük. Pillanatok alatt felpattan bárhol állásba és visz, amit ér. Nemcsak előre, de felfelé is mászik, bemászik Dorka ágyába és nagy kuncogások közepette fúrja bele a buksiját az ágyneműbe. Olyan édes ilyenkor, hogy meg kell zabálni :) Egyértelműen ez a kedvenc játéka.
Itt Dorkával, kis fegyelmezéssel is, a hároméves sajátos stílusával tarkítva, de nincs időm megvágni...
Emellett a tanulószéket lépcsőnek használja, ha a kanapé mellé állítjuk, akkor azon keresztül a kanapéra, ha a szekrény él, akkor a szekrényre mászik fel, felhasal vagy felül és matat, rág tovább. Irgalmatlan. Dorkának két év alatt egyszer sem használtam az etetőszék biztonsági övét, Borit kötni kell, mert ülésből a tálcára támaszkodva állásba nyomja magát, tekereg, hasra fordul (?!?!), jajj... Sokat perlekedek Vele, hogy vegyen már vissza kicsit, de csak arcul röhög. Akkor meg én is röhögök... :) Nagyon szereti nézni a fák levelét, ahogy fújja a szél, nagyon szereti, ha éneklünk és persze első útja reggel Dorka ágyához vezet, ébredés után már mászik is be a nővéréhez és hajhúzással meg a hátára mászással kelti. Nagyon nagy szerencséje, hogy Dorka ennyire szereti, mert nem úszná meg máskülönben szárazon :) Új szokása, hogy felhúzza az orrát, összehúzza a szemeit és erősen szuszog, közben meg vigyorog, hat ilyenkor hangosan nevetünk. Esküszöm, direkt bohóckodik... :)
Továbbra se alszunk éjjel, tényleg teljesen leszoktam már az alvásról mondhatni. Rosszabb esetben fél óránként keltünk, jobb esetben két órát is alszik egyhuzamban, ilyenkor szinte kipihentnek érzem magam. Ébredésekkor általában szopizik is, bújnia is kell nagyon, hiányol. Az esti lefekvés utáni második-harmadik ébredése után (tíz-tizenegy óra körül) már vissza se teszem az ágyába, hanem lekerül a földön levő szivacsra, ahol addig én feküdtem. Én már előre "megágyazok" magamnak a szivacs mellé, innentől az én fekhelyem egy négy rétegnyi takarókból és pokrócokból álló kb. fél méteres sáv, ezen "alszom" éjjelenként, Bori pedig a 80*200-as szivacson tekereg, kukacoskodik, mászik széltében-hosszában. Ez van. Még jó, hogy Dorka a saját ágyában elvan, bár nem mindig, van, hogy pityereg, hogy Ő is szeretne köztünk aludni, így volt már, hogy hárman feküdtünk a földön. Persze, jó lenne a 165*200-as kanapé a nappaliban, de Bori kiszámíthatatlan és inkább alszom a földön és billenjen orra a 10 centiről a szőnyegre, mint leessen a magasból. Biztos lesz ez majd másmilyen is. Talán én is alszom még valaha ágyban, Apa mellett, kettesben. De nem akarok sokat. Finomítok. Talán én is alszom még valaha...
Bori összességében a legklasszabb kishúg, bárki megmondhatja. A legjobb dolog, ami történhetett velünk Dorka születése után, hogy egy ilyen kis Csudaságot kaptunk az élettől ajándékba :)
Jajj de kis tündérbogyó!!! Tele energiával! :D (Ismerős... :) ) Dóri
VálaszTörlés