Bori másfél éves

Hahh, most született ez a kis Bori, újra átélem a születése előtti napot és hajnali műtétet...Aztán hipp-hopp, jár, vigyorog, huncutkodik... Pénteken már másfél év távlatából tekintettem vissza kicsit, hogyan is érkezett közénk.

Magassága 80 cm kb., súlya 11 kg kereken, 4+-os és 5-ös pelust visel, ruhákból kerülnek elő a 86-osok, 21-es a lábacskája. Bár már fél éve elindult, mégis egy csomót esik-kel, ám nagyon kevés dolog kottyan meg neki, talán ebből is kifolyólag. Vakmerő, roppant kalandvágyó, mindent ki akar próbálni természetesen 0 veszélyérzettel. Rendszerint mászik fel székre és ott álldogálva fogyasztaná el legszívesebben az ebédjét, futkos a kanapén, mászik át a karfán, ülve előre csúszik le róla, hajmeresztő dolgai vannak, néha úgy járok jobban, ha oda se nézek. Szerintem két fiút is kitesz olykor. Egész nap menésben, futásban van, emellett azonban egyre jobban érdeklik az építős dolgok. Nagyon ügyesen kirakja egyedül a karácsonyra kapott fa formabedót és nagyon ügyesen építi össze toronyba a Megablocks-os kockákat. Kicsit furcsállottam is, amikor egyszer csak észrevettem, hogy elkezdi őket egymásra rakni (értsd: nem csak szétrombolja Dorkáét), aztán figyeltem, hogyan készít akár 8 emeletnyi tornyot is egyedül. A hónap elején nálunk járó védőnőnek is említettem, aki el is képedt, hogy ejha, ez igazából kétévesektől "elvárható" teljesítmény. 

Étkezése kevésbé jó, mint a nővéréé, de ha éhes és fogára valót kap, akár végig is ül egy étkezést, amúgy nem. Csak futva és játék közben lehet csak táplálkozni, sokszor kihül a gyomrom a sok könyörgéstől az étkezések végére, hogy legyen már kedves visszafáradni az asztalhoz, vagy jöjjön vissza legalább a következő falatért, aztán mehet újra kirakózni... Bahh, nagyon fárasztó ez. Emellett, ha akar, szépen leül és egyedül eszik, kanálfogása érdekes, csak a legvégét hajlandó megfogni, sehogy máshogy. Azért legtöbször sikerrel jár, a környezetét evés után igazi kihívás összetakarítani még mindig. Legnagyobb kedvencek a paradicsomleves, tészta tésztával, kiváltképp a nokedli, rizs, husi és kifli/pogácsa. Szénhidrátfüggő. Itala víz, csakis. Alvása továbbra is borzasztó, nátha kiújuláskor egy hete pár napig újra kapott Cetirizint (enyhe antihisztamin), akkor csak háromszor ébredt éjjel, szinte zavaróan sokat aludtam, ám most újra minden órában felkel (nem elírás) és nyöszörög. Két hete tettünk egy kísérletet, rákészültünk Ricsivel, hogy na, akkor péntek éjjeltől már Apa veszi át az éjszakázást, mert én feldobom a bakancsot hamarosan és le kell szoktatni az éjszakai szopiról a leányt, de hát nem jött össze, épp aznap éjjelre kezdett el hurutosan lélegezni, betegedett, nagyon nyűgös volt, nem volt szívem épp most még regulázni is a meglevő baja mellé. Nem mellesleg pedig mi Dorkával aludtunk a nappaliban, Ő az apukájával a gyerekszobában, de arra ébredtem, hogy sír és mivel már percek óta nem halkult, átmentem, hát gyanúm beigazolódott: Idesapja békésen aludta az igazak álmát a bömbölő leány mellett. Így nehéz lesz, ha nem hallja meg... Pedig muszáj lesz leszoktatni erről az éjszakai kelésről, mert nem bírom tovább, hogy négy éve nem alszom.

Beszéde szépen fejlődik, napról napra nyílik a kis értelme és egyre ügyesebben mondja vissza az általa hallott szavakat, persze az anno másfél éves Dorkához képest sehol sincs. Apa, Anya, Mama, Papa, Hanna, Tllla (Csilla), Dédi a napi leltár elemei, emellett cica, kutyus, csillag, bagoly, aki mondja hogy huhúúúúúú, aztán rendszeres a neeee és a nem (mem) is. Ébredéskor első dolga, hogy Apát keresi, aztán ha elfogadja, hogy elment dolgozni, akkor kiabálja, hogy : "Minniiiiii" és előkerült Minnie is. Imádat van, még szerencse, hogy szereti, Dorka elég sok egérlányt és ilyen mintájú ruházatot hagyományoz Rá, csak tartson ki sokáig :) Mondja szépen, hogy kér "inni" és "enni", szereti az "aaamááááát" is rágcsálni. Egész nap dudorászik, lalázva énekel, játék közben és séta közben egyaránt, dalai felismerhetőek és nagyon szereti, ha bekapcsolódunk az énekébe, sikerélmény neki, ha felismerjük és együtt fejezzük be. Napi szinten változik a szókincse és mond vagy próbál mondani újabb dolgokat. Most már nagyon jó lesz, tényleg...
Harap. Csúnyán, sokszor, szívszeretetből, csak mert felpörög és nem tudja másképp éppen kifejezni, hogy felfalna legszívesebben, de sajnos dühből, amolyan megtorlás képpen is. Se szép szóval, se csúnyával nem sikerült eddig kinevelnünk ezt Belőle, tartok tőle, hogy Ő lesz majd a bölcsiben A HARAPÓS GYEREK, akit senki se szeret, de még a szüleit se és majd vetik ránk a rosszalló pillnatásokat. Pedig tényleg nem tudjuk, honnan jött ez és miért nem hagyja abba. Nagyon rossz, néha szabályosan félünk, ha közelít, most épp Dorkát harapta meg a homlokán úgy, hogy már két napja piros a feje egy nagy foltban. :( Nálunk a kék-zöld foltok, véraláfutások sajnos mindennaposak szinte..
Dorkát nagyon szereti továbbra is, amikor a nővére megérkezik az oviból, odaszalad hozzá, átöleli, nyögdécsel is hozzá, kifejezve, hogy mennyire örül :) Követi mindenben, folyton utánozza, nagy hatással van Rá, az biztos. Ennek ellenére az Ő neve az egyetlen, amit nem akar kimondani. Folyton csak Apát mond helyette. Fel nem fogom, miért, még csak meg sem próbálja. Eddig legalább Ada volt, most már az sem, pedig még a mai zsírkréta mustra során is a "milyen színű ez a kréta" kérdésre azt bírta mondani, hogy "tét" (kék). Hihetetlen, de az volt. És akkor az imádott tesó neve meg el se hagyja a száját... Nyilván fog ez majd változni, csak fura.
Kb. ilyesmi a gyermek, emellett cukorborsó, antennáshajú, folyton jampiskodik, dülleszkedik valahol, fut-szalad, esik-kel, de csak mosolyog, mosolyog és mosolyog. Ahogy én is, ahányszor csak Rá gondolok, a kisnagylányomra...

Dorkával pizsiben

Maszatpanni

Nézi a hóembert

Hónyuszik :)

Másfél Bori (kicsit csapzott, de a miénk)