Bóbitáék: 2015 Karácsonya és szilvesztere

Már nem is szabakozom, hogy lassan egy hónap távlatából írom az eseményeket...

Csodálatos módon gyógyult gyerekekkel vártuk az Ünnepeket. Az eddigiektől eltérően most 23-én éjjel díszítettünk fát Ricsivel, aztán reggel várták a pizsis lányokat az ajándékok. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem volt módom képekkel dokumántálni.. Dorka kivánszorgott a gyerekszobából (ahol Bori és én még aludtunk), meglátta a fát, aztán izgatottan visszafutott, hogy AnyaBorigyertekgyorsaaaaan!!! Borcsi is ébredt, kikászálódott a kis hálózsákjában, mögöttük én is mit sem sejtve. És hát ott álltak döbbenten a fénylő fa előtt és olyan csodálat volt mindkettejük arcán, amiről csak a mesékben írnak. Azt hittem, hogy a plázák csillogó fái után már nem lehet nagyon meglepetést okozni ezeknek a gyerekeknek, de szerencsére tévedtem. El nem tudom mondani, micsoda boldogság volt látni őket, azt az igazi őszinte csodálatot a kis arcukon, hogy aztaaaa, ez meg hogy került ide és degyönyörűűűűű... Hosszú percekig csak a fa volt érdekes és komolyan mondom, úgy kellett felhívni a figyelmet arra, hogy a fa alatt is vannak valamik, amik csak arra várnak, hogy kibontsák őket. És ez nagyon jó volt így. Napközben volt ünnepi ebéd és este vacsora, közben átjött Kati mama is kicsit a lányokhoz, de nem maradt estére. Másnap aztán Hozzá voltunk hivatalosak és a nap legnagyobb részét Dorka és Apa ott is töltötte, én kettő után elhoztam Borikát haza aludni, hogy a nagyobbak szabadon játszhassanak, a Kicsi miatt ne kelljen csendben lenniük. Volt ajándékozás ott is, lett Jégvarázs Jégvarázs hátán, nagy menőség ez most Dorkánál, Bori pedig édes kis játékokat kapott formabedobó és zenélő cica formájában többek között.

A 26-a itthon telt rendhagyó módon, de őszintén szólva nagyon jól esett ez most. Mióta elköltöztem Kanizsáról, nekem az ünnepek egy komplett loholás mindig és mindenhol vagyok, csak otthon nem, a saját fámat/fánkat pedig sosem tudtam úgymond kiélvezni. Aztán másnak reggel jött a húgom, autóba rakott minket, lányokat és indultunk Kanizsára. Ricsinek itthon voltak teendői (erről majd később, máskor), és csak január 2-án jött utánunk, illetve értünk. Így esett hát, hogy a szüleimnél töltöttük a Szilvesztert és Újév napját is. Ott voltak Csilla és Hanna is végig, és mondhatom, hogy remekül szórakoztunk. Az eleje kicsit döcögős volt (türelmem kb. nulla, Bori borzalmasakat aludt, Dorka bepisilt stb), de aztán megszoktunk hamar. Borcsikám is istenien éreztem magát, remekül elvolt Mamával és Papával is és azt hiszem mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy azóta minden álló nap, immáron lassan három hét távlatából is, de végigleltározza a Kanizsán maradtakat: "Mama, Papa, Annnnna, Tllllla, Dédi". Édesbabám...

A Szilveszter egy külön szám volt, már előző nap volt egy próbabuli, amikor szendvicseket készítettünk, Mama volt a büfés, Papa volt az italospincér és játékpénzeket kiosztva vásároltak a kislányok enni-innivalót magunknak, volt zene és tánc is. Aztán másnap már csinosba öltözve, papírcsákóval ment hasonlóan az erezd-el-a-hajamat, a nagyobbak éjfélig fent voltak, én Borit 10 után tettem le. Volt ekkor már hercegnős pezsgő is, ám nagy sikere nem volt szerencsére, nem szokták a szénsavasat, így azt mi ittuk meg (igenfinom szénsavas almalé volt). Aztán szombaton Ricsi jött értünk, hazahozott minket Győrbe, majd vasárnap már hangolódtunk a másnapi munka és ovikezdésre.