Elköltöztünk

Eléggé érett már a dolog, kezdett a két, egymásból nyíló szobás lakás meglehetősen szűkös lenni négyünk számára. Az adásvétel már tavaly október végén zajlott, laminált padló rakást és festést terveztünk, ám az előző tulaj kiköltözése után az új lakás olyan állapotban volt, hogy kiderült, teljesen fel kell újítani a fürdő és a wc kivételével. Rengeteg munka és (a vártál persze sokkaldesokkal több) pénz ráfordítása után így is nagyon ügyesen sikerült megoldani szinte mindent és a március 15-i hosszú hétvégén Mama és Papa (és Apa egyik kollégája) hathatós segítségével átköltöztünk a felújított 81 m2-es, második emeleti lakásba. Vannak dolgok, amik még hiányoznak, pl. lámpák, szőnyeg, konyhába csempe (az nagyon kéne), most már tudjuk, hogy új zuhanykabin (jah, amikor használat közben derülnek ki dolgok, pedig azt hittük, legalább a fürdőhöz nem kell nyúlni), egy-két apróság, de kb. elrendezkedtünk és idővel lesz majd minden.

A lányok egész jól vették a váltást, Borin semmit nem látok, Dorka még sokat emlegeti a "Bartókbélát", hogy hiányzik, de nagy gond nincs. Mivel négy utcányira vagyunk az előző lakáshoz, így maradt az ovi is, átíratni nem szerettem volna a szuper ovinkból a közelebbibe csak ezért, hisz így is bő tíz perc sétával ott vagyunk reggel. Még szokjuk, erőnkhöz és időnkhöz mérten alakítjuk, csinosítjuk majd fokozatosan és reméljük, hogy nem kell túl sokat várnunk arra, hogy ne csak az "új lakás" legyen számunkra, hanem az OTTHON-unk is.

Ilyen volt-ilyen lett képek az eredeti állapottól a munkafolyamatokkal és a végeredménnyel...

Étkező-konyha (csempénk még nincs)

Nappali a dolgozószobával a háttérben

Előszoba-folyosó

Spááájz

Gardrób

A lányok szobája (egyenlőre együtt) - majdan Dorka szobája

Hálószoba, később Bori szobája

Dolgozószoba

Wc (pár éve újították, csak pár dolgot csináltunk)

Fürdő (szintén nem nyúltunk nagyon hozzá, csak a wc-t vettük ki, a zuhanykabin most lett aktuális..)

Bori 20

Borcsika kedden húsz hónapos lett, tette ezt annak örömére, hogy előtte nap elment leadni a jelentkezési lapját, hogy bölcsis lehessen szeptembertől. El kellene menjek dolgozni a nyár végén, mert a gyes sajnos rettentően kevés, bár a szívem vérzik és sajnos attól is tartok, hogy nem sok új munkáltató (ja, mert ugye nincs hova visszamenjek) fogja mosolyogva nézni, ahogy minden második héten táppénzen kell legyek a beteg gyerek miatt.

Milyen a mi húszhónaposunk? Nemcsak zabálnivalóan aranyos, de roppant kedves, udvarias, segítőkész és okos is. Meg legalább ennyire akaratos is, de hát ja, mindegy. A legdurvább a beszélőkéje most, ez az, ami napi szinten fejlődik. Nagyon sok szót, kifejezést használ már, egyre szebben ki is tudja mondani őket, mondja mindenki nevét, roppant barátságosan mindenkinek előre köszön, mondja, hogy "ijjja néni, ijja báti", persze minket nevünkön nevez. Nekem mondja, hogy "Móni" :D Ha kap valamit, azonnal megköszöni ("tötötőő"), szólni sem kell érte, ha nyújt valamit, odahozza a holminkat, akkor mondja, hogy "tetté". Ha kérünk Tőle valamit vagy szólunk, hogy jöjjön, visszaszól, hogy "otééé (oké)! :D Aktívan bújócskázik. Elbújik egy sarokba, befogja a szemét és ahogy anno Dorka is, Bori is el tud már számolni tízig... És épp, ahogy Dorka is régen, Ő is kihagyja a nyolcat, de ha szólok, akkor azonnal folytatja, hogy kijeeec, tííííz!!! :) Ezek ilyen matekos csajok asszem. A minden továbbra is Dorka, nagyon szeretik egymást a lányok, csodajó ez nekem, vannak persze kisebb csörték egy-egy játékért, de tényleg nem vészes, Dorka nagyon toleráns. Egyenlőre még mindig az. Borcsikánk továbbra is imád öltözködni, előfordul, hogy két sapka is van a fején itthon, felhúzza mindenki cipőjét és abban flangál, hatalmas figura. Ügyesen eszik egyedül, másképp nem is nagyon lehet, mert ugyebár mindent egyedül akar csinálni, ránk kiabál, ha segíteni akarunk, hogy neeem, ééééén, éééééén!!!! Mondja már, hogy "dejee Anyaa", sőt, ma autóval mentünk valahova és útközben többször úgy kiabált, hogy "nééédd Anyaaa, búúsz!" Brutál akaratos, sokkal durvább, mint a nővére volt, ám mondjuk milyen szerencse, hogy épp most mindkettő az. Mindenre mindenhol felmászik, olykor le is esik, de továbbra sincs komoly sérülése. Elképesztően kemény kislány, akit nagyon nehéz kihozni a jókedvéből. Nagyon szerencsés kis természete van, nagyon kedves és szeretnivaló teremtés, imád hízelegni is és nagyon csimpaszkodós. Kapunk puszit az orrunkra, ha kérünk, ha nem, néha akkor is. Mostanában szerencsére elhagyogatta a harapást, talán már kinő belőle.

Alvása továbbra is borzalmas. Eddig a max egyben négy és fél óra volt, amit aludt, jellemzően két óránként biztosan kel. Ha nem, akkor nekem az maga a mámor, el sem tudom mondani, mennyire fáradt vagyok.

Pocakpanni elkerülte a 11 kg-ot kb 30 dekával, pelusa ötös, kezdünk 86-ra váltani ruhákban, már egyre több van belőle használatban.

Cicabogár, antennáshajú kis istennyila, imádatos na.

Sétán

Első fürdés a kabinban

Papával és Mamával

Kerekítőn torzonborz

Dupla sapkában

Virágot szed

Nyuszinézőben 

Imádatosék