Bori 20

Borcsika kedden húsz hónapos lett, tette ezt annak örömére, hogy előtte nap elment leadni a jelentkezési lapját, hogy bölcsis lehessen szeptembertől. El kellene menjek dolgozni a nyár végén, mert a gyes sajnos rettentően kevés, bár a szívem vérzik és sajnos attól is tartok, hogy nem sok új munkáltató (ja, mert ugye nincs hova visszamenjek) fogja mosolyogva nézni, ahogy minden második héten táppénzen kell legyek a beteg gyerek miatt.

Milyen a mi húszhónaposunk? Nemcsak zabálnivalóan aranyos, de roppant kedves, udvarias, segítőkész és okos is. Meg legalább ennyire akaratos is, de hát ja, mindegy. A legdurvább a beszélőkéje most, ez az, ami napi szinten fejlődik. Nagyon sok szót, kifejezést használ már, egyre szebben ki is tudja mondani őket, mondja mindenki nevét, roppant barátságosan mindenkinek előre köszön, mondja, hogy "ijjja néni, ijja báti", persze minket nevünkön nevez. Nekem mondja, hogy "Móni" :D Ha kap valamit, azonnal megköszöni ("tötötőő"), szólni sem kell érte, ha nyújt valamit, odahozza a holminkat, akkor mondja, hogy "tetté". Ha kérünk Tőle valamit vagy szólunk, hogy jöjjön, visszaszól, hogy "otééé (oké)! :D Aktívan bújócskázik. Elbújik egy sarokba, befogja a szemét és ahogy anno Dorka is, Bori is el tud már számolni tízig... És épp, ahogy Dorka is régen, Ő is kihagyja a nyolcat, de ha szólok, akkor azonnal folytatja, hogy kijeeec, tííííz!!! :) Ezek ilyen matekos csajok asszem. A minden továbbra is Dorka, nagyon szeretik egymást a lányok, csodajó ez nekem, vannak persze kisebb csörték egy-egy játékért, de tényleg nem vészes, Dorka nagyon toleráns. Egyenlőre még mindig az. Borcsikánk továbbra is imád öltözködni, előfordul, hogy két sapka is van a fején itthon, felhúzza mindenki cipőjét és abban flangál, hatalmas figura. Ügyesen eszik egyedül, másképp nem is nagyon lehet, mert ugyebár mindent egyedül akar csinálni, ránk kiabál, ha segíteni akarunk, hogy neeem, ééééén, éééééén!!!! Mondja már, hogy "dejee Anyaa", sőt, ma autóval mentünk valahova és útközben többször úgy kiabált, hogy "nééédd Anyaaa, búúsz!" Brutál akaratos, sokkal durvább, mint a nővére volt, ám mondjuk milyen szerencse, hogy épp most mindkettő az. Mindenre mindenhol felmászik, olykor le is esik, de továbbra sincs komoly sérülése. Elképesztően kemény kislány, akit nagyon nehéz kihozni a jókedvéből. Nagyon szerencsés kis természete van, nagyon kedves és szeretnivaló teremtés, imád hízelegni is és nagyon csimpaszkodós. Kapunk puszit az orrunkra, ha kérünk, ha nem, néha akkor is. Mostanában szerencsére elhagyogatta a harapást, talán már kinő belőle.

Alvása továbbra is borzalmas. Eddig a max egyben négy és fél óra volt, amit aludt, jellemzően két óránként biztosan kel. Ha nem, akkor nekem az maga a mámor, el sem tudom mondani, mennyire fáradt vagyok.

Pocakpanni elkerülte a 11 kg-ot kb 30 dekával, pelusa ötös, kezdünk 86-ra váltani ruhákban, már egyre több van belőle használatban.

Cicabogár, antennáshajú kis istennyila, imádatos na.

Sétán

Első fürdés a kabinban

Papával és Mamával

Kerekítőn torzonborz

Dupla sapkában

Virágot szed

Nyuszinézőben 

Imádatosék