Nyár

Jó sűrű nyarunk volt, kezdve azzal, hogy oviszünet elején már mentünk két hétre Kanizsára, aztán jött Bori szülinapja július közepén. Ezt követően július végén tíz napot tölthettünk Pesten, Csilláék nyaralni mentek, így újra mi "vigyáztunk" az ingó és ingatlan tulajdonra. Tavaly borzalmasan sikerült az ottlét, kezdve a pocsék idővel, aztán pedig a lányok kéz-láb-száj betegségével, maga volt a pokol. Most se volt túl jó az indítás, az odafelé vezető úton már 20 km után bedugult az autópálya, igyekeztünk menekülőutakat keresni, összességében négy óra alatt jutottunk fel az addigra már két marha nyűgös, síró gyerekkel.. Akkor Ricsi azt mondta, tán vennünk kéne az univerzum jelzéseit, hogy újra itthon kellett volna maradnunk, mert úgy tűnik, Budapest nem csípi a búránkat. Ám micsoda szerencse, hogy nem hagytuk magunkat, mert mint kiderült, életünk legjobb vakációja elé néztünk. :)

Mivel Csilláék átköltöztek egy kis kerttel is bíró sorházi lakásba, úgy voltunk vele, hogy ha már az idő nagy részét a kertben töltjük, azzal is előrébb vagyunk, mint itthon a két és felediken, aztán majd meglátjuk, nagy terveket nem szőttünk előre. Az időnk remek volt, amikor hűvösebb volt, benti programokat csináltunk, amikor jó idő volt, igazi kirándulóidő, akkor pedig a szabadba irányoztunk. Így voltunk a játszótéren, a Városligetben ugrálni, Pagony könyvesboltban játszani, a Hűvösvölgyben gyermekvasútazni és a Jánoshegyen Libegőzni, felmásztunk az Erzsébet kilátóba, a lányok tombolhattak a Tarzan parkban, megnéztük a Parlamentet, hallgattuk a zenélő szökőkutat a Margitszigeten és mentünk egy nagy kört bringóhintóval, majd mindezek megkoronázásaként az utolsó este egy spontán ötlettől vezérelve este kilenckor kikaptuk a lányokat a fürdőkádból, vastagabb pizsibe öltöztettük őket, bezsuppoltuk az autóba és bekocsikáztunk a városba, hogy megnézzük az éjszakai kivilágításban a fővárost. Mire visszaértünk, az ámuló és ujjongó lányok közül a kisebbik már elaludt (negyed 12 volt ekkor), ám a nagyobbik még ébren igyekezett feldolgozni a látottakat. Minden, de minden fantasztikusan sikerült, a programok, a kivitelezés és főleg az, hogy nem aggódtuk agyon. Általában Bori a nagyobb túrák során délidőben a hátamra került és ott aludt egy-másfél órát, Dorka viszont hősiesen kitartott. Igencsak kiléptünk olykor a megszokott kis komfortzónánkból, de ezt máshogy nem is lehetett, hogy élvezetes legyen és remekül sikerült. Délután, esténként a teraszon ültünk, Bori nagy kedvvel homokozott és hintázott az udvarban, kétszer is grilleztünk vacsorára husit és sajtot, de más napokon is igyekeztem megoldani az étkezést egyszerű és gyors ételek főzésével. Kétszer is elugrottam az Ikeába (IloveIkea, mérnincsgyőrbenvááá), csak úgy, egy-két apróságért és az ikea érzésért, mint olyan :) Egyszóval isteni volt az egész ától cettig, már az elején vettünk bkk-s hetijegyet, így korlátlanul utaztunk mindenen, a gyerekek nagyon élvezték, pláne Dorkának volt maradandó élmény, de Bori is szeretett volna azóta is már Győrbe villamosozni és metrózni, mit ne mondjak, ki kellett ábrándítsam...

Hazaérve mit ne mondjak, eléggé meg voltunk zuhanva, túlságosan is jól értük magunkat és hát lássuk be, Pesten annyi minden van, ami itthon nincs, annyi lehetőség és teljesen más az egész. De nem nagyon értünk Rá sopánkodni, mert Dorka rá három napra már ment is ki egy jóó hosszú hétvégére Ausztriába Katiékhoz, szerdán indult a mamával, szombaton mentünk utánuk mi is, megköszöntötték Ők is Borit, aztán szombat este jöttünk vissza." Pihenő" ezután sem volt, mert vasárnap délben már itt volt a húgom nálunk, addigra én összecsomagoltam és a lányok számára meglepetésként a tesóm visszavitt minket hármunkat Pestre. Most már Hanna is otthon volt, és ott volt velünk Irénke mama is, aki a majdnem egy hét alatt (merthogy következő szombaton jöttünk haza) nagyon sokat vigyázott Borira, rendezte, ellátta, játszott Vele és altatta, míg mi nagylányosabb programokat csináltunk. Voltunk is a Planetáriumban, moziban (Kis kedvencek titkos élete) és voltunk lovagolni is, Dorka életében először tett egy fél órás sétát egy póni hátán, nagyon-nagyon ügyesen. Csütörtökön becsatlakozott hozzánk Dédi is, majd pénteken az összes nőrokonom megköszöntött a szülinapomon és az orchidea és a torta mellé a húgom másnap moziba is elvitt egy röhögős csajos anyás filmet megnézni, nagy élmény volt, az elmúlt öt évben nem voltam ennyit moziban, mint most egy hét alatt, pláne utóbbit gyerek nélkül :) Egyszóval ez is szuperül sikerült, de ismét haza kellett jönnünk.

Egy hét itthonlét után aztán megint visszaindultunk Budapestre, ekkor Csaba jött értünk és egy hétvégi családi napos rendezvényre voltunk hivatalosak medencével, játéksátorral, fa játékokkal, enni és innivalóval, igazi pazar szombatot csaptunk, aztán végérvényesen hazajöttünk vasárnap, augusztus 28-án. Számunkra ekkor ért véget az igazi nyári szünet.

Hosszú nem volt, de szerencsére nagyon tartalmas, nagyon élveztük, igyekeztük kihasználni és kiélvezni minden pillanatát, hiszen tudvalevő volt, hogy ez az utolsó olyan nyarunk, melyet gondtalanul együtt tudunk tölteni...

Bori két éves

Kicsi Borcsánk 22-én betöltötte második életévét, nagyon gyorsan eltelt ez a idő, tényleg nem tudom, mikor lett két éves ez a gyerek... 

Védőnői látogatásunk szerint 84cm és 12,2kg, ruhái 86-osak, pelusa 5-6, típusfüggő. Kedvenc eledele a sajtoskifli, pogácsa, tészta tésztával, paradicsomos dolgok, husileves, a lényeg, hogy tészta legyen benne :) Borzasztóan akaratos, önálló, segítséget ritkán kér és elfogadni se nagyon akarja, ha ajánljuk. Egyedül eszik, iszik (pohárral még vannak balesetek, gyakorolni kell), öltözésben nagyon ügyes, az alsóruházatát és a cipőjét egyedül veszi fel és le, papírra firkál. Nehezen viseli a hajgumit, azt is csak ideig-óráig, pedig muszáj volna, levágatni nem nagyon akarnám a kis kunkorodó végű hajacskáját... Immáron egy hónapja nem szopizik, a kéthetes kanizsai nyaralásunk alatt elválasztottam. Nem volt egyszerű egyikünknek sem, én leginkább a bűntudattal küzdöttem, Bori mondjuk már második nap simán elaludt nélküle. Nem volt már jó egyikünknek sem, sokat nyüglődtem a kellemetlenség miatt, igazán számomra már tényleg ez volt, rettentően sajnálom, hogy ezt kell mondjam, pedig tényleg vártam, hogy majd magától választódjon el, de már nem bírtam tovább. Az éjszakáink kissé javultak azóta, általában már csak két-háromszor ébred és viszonylag könnyen visszaalszik. Ébredéskor azonban sokat nyöszörög, sír, dobálja magát, épp, mint anno Dorka tette majdnem három éves koráig, úgyhogy elvileg még kb egy évünk visszavan és tán már alhatok is :D 

Az elmúlt hónapban kibújt az összes szemfoga, így már 16 csodaszép fogacska virít a szájában.

Beszéde napról napra fejlődik, összetett mondatokat alkot, bármit mond és azt értelmesen teszi, szépen ragoz, egyetlen dolog, hogy az "engem" szót nem tudja magára vonatkoztatni, helyette megalkotta azt, hogy "tégem", lásd: "Anya, megölelsz tégem?" És itt már el is értünk az éles csodafegyveréhez, az öleléshez, hisz ki tudná ilyenre azt mondani, hogy nem? (persze Borin kívül, aki mostanában szinte mindenre ezt használja). Leginkább akkor, ha el akar érni valamit, nem engedem, mérgesen rászólok, ha rosszat csinál, ekkor odajön lebiggyesztett szájjal és bociszemmel nézve mondja: "Megölelem Anyát!", nyújtózik és hát biza fel kell venni. Ilyenkor csimpánzokat megszégyenítő módon csimpaszkodik, ölel, borzasztóan ragaszkodó kislány. Nem mellesleg rafinált is. Otthoni ajtókat egyedül nyitja már kilinccsel, akadályok nem igazán vannak innentől. A vakmerő szót róla alkották, mindenhova felmászik, mindenhol csimpaszkodik és szerencsére nagyon ügyesen teszi, szavam sem lehet, mondjuk sokszor áll égnek a hajunk Tőle, a lényeg, hogy az egy helyben ülést nem igen ismeri, kivéve, ha Jégvarázst kell nézni. Akkor nyugi van egy darabig, bár már lassan azt is unja, abból is (ahogy sok könyvből) kivülről idéz részeket, Dorkával remekül tudnak Elzásat és Annásat játszani, ilyenkor kis plédet kell a mellkasukra kötni és mint palást húzzák magunk után a lakásban, miközben jeget varázsolnak a kezükkel és éneklik a betétdalokat. Édes zabálnivaló ilyenkor mindkettő :) Ahogy Bori is toppant a lábával és építi a jégpalotát :D

A szülinapja előtti hétvégén eljöttünk Csilláékhoz (most is itt vagyunk, nyaralunk, míg ők elmentek nyaralni :D ), ekkor tudták Ők felköszönteni a Kétévest és ajándék képpen Csillu készített rólunk családi fotókat, amire már nagyon vágytam. Kapott Borcsika tortát is, nagyon jól sikerült a hétvége és a képek és nagyon szépek lettek, nagyon örültünk nekik. A múlt hétvégén aztán Irénke mama, Dédi és Laci papa is eljöttek Győrbe, ahol gyümölcstortával köszöntöttük a kisasszonyt és megnéztük az évi, már szokásosnak mondott szülinapi videóját is.

Annyi mindent tudnék írni erről a kis dacos szeretetgombócról, de most semmi másnem jut eszembe, csak az, hogy mennyire nagyon imádom és hogy mekkora veszteség lenne az emberiségnek, ha nem lenne egy ilyen Szalay Bori a földgolyón...

És a videó:

Mása 23

Szégyen gyalázat, de Bori betöltötte a 23. élethónapját. Ezzel nem is volna baj, de a huszankettedikről nem írtam semmit. Elvileg nem sok dolog volt akkor sem említendő a beszédén kívül, az viszont mondjuk elég erősen változik... Ma reggel mérlegre állt, az 11,5kg-ot mutatott, nem hízik ez a gyerek, mondjuk szalad annyit, mint egy maratonista. Magassága ismeretlen, de már 86-osak a ruhái, nemtom, ebben is fog ballagni (?), nem igazán nődögél, a szájával ellentétben. Egyenlőre még 12 foga van, de már nagyon készül a bal alsó szemfoga, nagyon látszik a fehér pötty az ínye alatt, pár nap és áttöri. Alvása továbbra is botrányos, ezáltal az enyém is... Még mindig nem bírtam rávenni magam kialvatlanságom ellenére a szoptatás abbahagyására, pedig már nagyon nehezemre esik és gyanítom, hogy tán az alvás is javulna, mégis.. Sír nagyon Bori, ha azt mondom, hogy nincs szopi, mert anyának már nagyon rossz. És mivel egy szobában alszunk hárman éjjel, nagyon nehéz sokáig nyektetni a folyton ébredő gyereket, elsődleges cél a mielőbbi csend és a visszaaltatás, hogy az ovis tudjon pihenni. Ja, jó volna és már lehetne is külön szobába vonulni a Kicsivel és kicsit átállítani, de Dorka (is) nagyon ragaszkodik, pedig többször is fel van ajánlva számára, hogy aludjon Apával, illetve olykor belelkesül, hhhúúúúú, ottalszom, aztán mikor lefekszik a hálóban, akkor pár perc múlva sírni kezd, hogy mégis inkább Borival és Anyával szeretne, mert "csak a saját ágyában érzi magát biztonságban és ha Anya is ott van", illetve hallottam már olyan kijelentést is, hogy Ő élete végéig mindig velem szeretne aludni. Ezt leginkább kedves kislányom kedvéért jegyzetelem le, hogy ha esetleg tizenév múlva olvassa, akkor legyen min felnyerítenie. Szóval a Bori óránként, kétóránként ébred, mostanában hatkor befejezettnek tekinti az éjszakát, sőt a legújabb a háromnegyed öt, ekkor kategorikusan ki is jelenti, hogy "nem alszom többet". Én ezt nem igazán szoktam annyiban hagyni és konkrétan erőszakkal ugyan, de visszaaltatom. Mert azért ne bohóckodjunk már. Így nyúlik a reggel max fél nyolcig, de hát ugye milyen éjszaka után... Ám végülis szerencse, hogy ilyen rosszul alszik, mert miről is írnék, nemde???

Ahh, debizony, akkor is lenne miről írni, ez pedig a beszélőkéje és a kedves kis magaviselete. Mindkettő kivételes, annyi szent. Sokat, szépen és beszédhiba nélkül beszél, gyakran bővített mondatokban. Hiba nélkül sorolja fel a számokat egytől húszig, kikéri magának, ha bármilyen jelzőt aggatunk Rá, akkor közli is, hogy "mérges vagyok" és "dühösen" összeráncolja a szemöldökét, csücsörít és a karjait ölbe fonja. Ha megkérdezzük, miért mérges, elmondja, hogy "nem vagyok kisbaba/ördögfióka/husimusi, én Szalay Bori vagyok". Olykor pedig megkapjuk azt is (amit nyilván Dorkától hallott egykétszer), hogy "soha többé nem leszek a testvéred". Ezek mondjuk rettenetes mondatok... ;)  Nagyon sok dalt ismer és mondókát tud, Erdő, erdő, erdő, tekeredik a kígyó, Csipkefa bimbója, fújja szél a fákat, ezen kívül pedig már Borcsa is tudja a Családi kör című vers első négy versszakát, az utolsókat mondjuk kis segítséggel, de ha mondjuk, Ő fejezi be a sorokat. Mondatokat idéz a "Bogyóbabócából", nagyon szereti mind a mesekönyveket, mind a rajzfilmet, név szerint említi a szereplőket és sokszor említ egy-egy szituációt bármelyik könyvből. Emellett nagyon szereti nővérével együtt Annapetit is, egy-egy képről megmondja, melyik meséből van és mondja a mese címét. Ebből van az is, hogy pl. egyik délután én is ledőltem Borival, aztán persze hamar ébredt és jött, hogy keljek fel. Kértem, hogy hagyjon egy kicsit még aludni, erre odahajolt az arcomhoz és azt mondta: "Hagyjátok anyát pihenni! Heteken át ápolt Titeket" :D (APG: Anya beteg) A legnagyobb favorit a Jégvarázs, Dorkával együtt éneklik a "Legyen hó"-t, persze Bori nem tud olyan gyorsan énekelni, ahogy a filmben, de egyedül simán énekel sorokat belőle. Ügyesen felismeri az alapszíneket, ami biztosan megy, az a kék, piros, zöld, lila és narancssárga, ezeket megmutatja és megnevezi, ha rámutat. Imád bújócskázni, elbújik egy kendő alá és közli, hogy "nem látok semmit", ezen kívül befogja a szemét, számol tízig, majd "aki bújt, aki nem, jövök" felkiáltással keresi a bújót. Megtalált egy korábbi neszeszert, elkezdte hurcolászni az alkarjára biggyesztve, közölte, hogy "ez iskolatáskám, iskolás vagyok" és így játszanak Dorkával iskolásat, ami azt jelenti, hogy Dorka utasításokkal látja el, Ő pedig többé-kevésbé végrehajtja. Vagy nem. 

Borzasztóan renitens, akaratos és nála nem gondolkodom el azon, vajon lesz-e dackorszak az életében, mert kb már bele is csöppentünk.  Jajj annak, aki ellent kíván mondani Neki, meg akarja mutatni számára, hogyan egyen valamit vagy etetni próbálja, ezen képes sírógörcsöt kapni és még az ételt is elutasítja inkább kompletten. Bizony Dorkát is simán zrikálja, piszkálja, olykor csapkodja, és a nagy balhéknak bizony a Nagytesó türelme az oka, mert bizony igencsak megilletné a Kicsi, hogy a Dorka odasózzon Neki olykor. Sokszor már sajnálom Dorkát, annyira szereti Borit, hogy egy csomó mindent elnéz Neki. Nagyon nehéz eset. Minden egyes sétánkat képes szét trollkodni, kézenfogni nem lehet, mert csak "éééén egyedüüüüüüüüül!" mindent, már lassan kezdi azért engedni, hogy legalább a zebrán együtt haladjunk Vele át, amúgy lehetetlen kordában tartani. Kismotorral a pillanat töredéke alatt tűnik el a szemem elől, alig bírok utána futni, igazából nem is tudok és sajnos Nála nem vagyok olyan biztos abban, hogy megáll az út szélén, mint anno Dorkánál. Minenhol mindenre felmászik, legbrutálabb a Bem téri csúszda, amire Dorkát (aki amúgy bátor és ügyes) három évesen buzdítanom kellett, hogy felmenjen egyedül. Olyan magasról indul a csúszda, hogy nem is érem fel, fa lapokon és köteleken mászva jutott fel, én meg csak imádkozni tudtam alatta, és rimánkodni, hogy lassan-lassan és vigyázzon, hova lép, mert hát se visszahúzni, se utána menni nem tudtam... Aztán persze vihogva felért, leült a csúszdánál és lecsúszott, majd "juhéééjjj, még egyszer Anyaaaa!!!" Perszehogy....Vakmerő a végtelenségig. Bevásárlókocsiban bruttó másfél percet ül meg nyugodtan, ellenben inkább kimászik belőle, feláll az ülőrészre és kiül a szélére, onnan hangoskodik, hogy mindenki minket néz a boltban. Idegbaj az egész leány, akiben nemtom, hány fiú veszett el. Képtelenek vagyunk lekötni az energiáit, vagyis hát persze, az kéne neki, ha naphosszat futhatna és bogarászhatna a kertben, de se ennyi időm, se kertünk nincs. Mindkettő mélységesen elszomorít. Mindezekkel együtt Ricsivel egyre gyakrabban nevezzük Borit Másának, a név ihletője a Mása és a Medve című mese. Összesen két részt láttunk belőle, de ha jellemezni szeretnénk Borcsa viselkedését és habitusát, akkor Mása kb. az ikertesója. Tud páros lábon ugrálni, kapaszkodva váltott lábbal lépcsőzik (?!?), egyedül eszik (nem is nagyon van választásunk) és ügyesen pisil-kakil wc-be, ha kedve van. Huncut kis jószág, borzasztóan rosszcsont, ámde imádnivaló és ahogy bír hízelegni, azonnal megenyhül az ember... (mondja is, hogy  "hízelgős kismackó vagyok")