Napok a 23 hónapossal és a húszhetessel

Egybe írom, mi a helyzet Velük/velünk, majd lassan nyitok egy "gyerekek" címkét is...

Vegyük előre most a Kicsit, mert aranyom mindig háttérbe szorul úgyis... Tegnap töltöttük a 20. hetet. Elvileg ugye félidősek vagyunk, de hogy valójában mikor volt a félidő, az úgyis a szülés napján derül ki, nemigaz? Keményedések vannak elég gyakran a sűrű magnézium-nospa kombó mellett is, és bár más volt Kanizsán, a teljes pihenés azért mégis másról szól. Hogy őszinte legyek azt a fajta igazi ágynyugalmat nem is szeretném megtapasztalni. KisBóbita nagyon sokat mocorog, vannak elég aktív és nagyon aktív napjai, nem emlékszem, hogy Dorka ennyit mozgott volna naponta. Többször is éreztem már a kezemmel is, hogy rugdos, jó kis harcias fajta jószág, pedig ugye lepény elől. Pocakfotót csak ma délután tudtam csinálni, mikor már Dorka is felébredt, úgyhogy nem kerek számos, de majdnem.

"Néééézd Kistesóód, Vijjám, Szeji!!!"

Még a Kanizsára indulás előtt elhoztam az AFP-s eredményemet is, a MOM érték 1,06 lett, ami remek szerintem, de nyilván majd a doki kiértékeli az április elsején esedékes következő terhesgondozáson, akárcsak a 20 hetes genetikai ultrahangos dolgainkat, ami pedig ma volt esedékes. A déli időpontunk ellenére azért befigyelt egy röpke egyésnegyedórás várakozás, annyian voltunk, mint a nyűvek. Dorkára ez idő alatt a velünk együtt Győrbe jövő Irénke mama felügyelt, úgyhogy nem kellett aggódjak semmin. Rövidebbre is sikerült kicsit a vizsgálódás, mint az emlékeimben élő Dorkás 20 hetes, de a lényegi dolgokat megtudtuk és azokkal minden rendben van. Szépen látszódott minden, szívecskéje szépen vert, ébren is volt (nem csodálkozom, nem is tudom, alszik-e egyáltalán) és olyan nagynak láttam már most... Aztán megkérdezte a doktor: "Na, mi lesz? Kislány vagy kisfiú?" Azt mondtam, kislányt tippelünk, mire azt válaszolta, hogy ő is nagyon annak látja :) Szóval két olyan ember látta már kislánynak, akinek tényleg adok a szavára, úgyhogy most már elhisszük :) Az érték szinte megegyeznek a nővérkénél ugyanekkor (20+1) mért értékekkel:

Egy élő magzat fejvégű fekvésben.

A lepény mellső falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége átlagos.

Ép koponyakontúr, szabályos agyszerkezet. Gerinc végig követhető. Négy végtag, zárt hasfal. Ép vesék. Gyomor és hólyagtelődés látható. Ép rekesz, négyüregű szív, ép kamrai septum.

BPD: 52 mm (Dorkánál ilyenkor 51mm)

HC: 180 mm  ( 186mm)

AC: 169 mm  (170mm)

FL. 34 mm  (32mm)
Dorkánál anno volt becsült súly is feltüntetve: 446g, most én magam kalkuláltam ki egy neten talált program segítségével a fenti adatokból, eredménye 456g. Nem kicsi. Képünk sajnos nincs, mert elfelejtettem kérni a védőnőtől csekket, aztán meg mikor vártunk és rájöttem, gondoltam, hogy megkérdem a dokitól, lehet-e mégis, és akkor meg azt felejtettem el...
Ilyen lányka ez. Szép, a koránál kb. egy héttel nagyobb méretekkel, mocorgós és nyilván a testvéréhez hasonlatosan tökéletes. Nagyon örülök, hogy láthattam Őt újra és annak is nagyon örülök, hogy most az apukája is láthatta végre. Reméljük, hogy még nagyobb élményt nyújt majd a május 2-án esedékes 4D-s ultrahang, kíváncsian várjuk majd, milyen arcocska fog majd visszanézni ránk a monitorról! :)

A nagyobbik mindeközben 23 hónapos lett. Ma. Aztán legközelebb meg már 24 lesz, de azt meg már úgy írjuk, hogy kétéves és megint a közhelyes húdemegyazidő, de tényleg nagyon. Változik napról napra, nőtt a haja egy csomót, amolyan bohémfej most kicsit, a szókincséről pedig nem is tudom, hogy nyilatkozzam. Az apja is látja, hogy még az elmúlt, Kanizsán töltött egy hétben is rengeteget fejlődött és leginkább abban, hogy FOLYTON beszél, mindent kommentál és mindent mond, ami történik, amit lát. Nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok arra, ahogy és amilyen szépen beszél, bár nyilván adottság kérdése is és nem minden a mi érdemünk. Nagyon szépen tud köszönni, már alig-alig kell megkérni rá, hogy tegye, szinte mindig használja a "kéjem", a "tessék", a "köszönöm" és a "szívesen" szavakat. Bárki tüsszent, Ő az első, aki azt mondja, "egészségéje". Dédinél a szomszéd kutyushoz pl. rendszerint így üvöltözött (mert tényleg nem kiabált vagy szólt) át: "Búúúúsz, dejeide Kiddokájoz léccijes!!!" (Bruce, gyere ide KisDorkához légyszíves). Mert ilyen udvarias gyerek. Egész mondatokban beszél, megfontoltan is, mert van, hogy összeakad a nyelve és akkor addig próbálgatja a szót kimondani, amíg nem megy a legtökéletesebben. Nem én javítom ki, ő akarja jól mondani. Látszik, hogy kattognak a kis fogaskerekek a fejecskéjében és koncentrál. Imádnivaló. Mindemellett nagyon cukin aggódik mindenen meg lelkizik is már. Hétfőn pl. elmentem bevásárolni pár dolgot kb. egy óra hosszára, ezalatt a Dédi vigyázott rá. Mikor megérkeztem, lelkesen üdvözölt, majd mikor bevittem, hogy pelust cseréljünk neki, a nyakamba borult és azt mondta: "Hiányoztáj". Azt hittem elpityergem magam, mert még nehéz sóhaj is volt hozzá, meg hangsúly. Azt sem tudom, honnan vette a szót, mikor tényleg nem igazán hagytam még magára... Aztán meg volt, hogy csak ültem és néztem lefelé, odajött, megfogta az arcomat, a szemembe nézett és azt kérdezte aggodalmas hangon: "Ana, mi a baj?" Aztán ezt eljátszotta később a szomszéd Bruce kutyussal is... Emellett pedig számtalan olyan megnyilvánulás és szóhasználat, amitől csak kamillázunk. Az enyém-tiéd még nem megy igazán, de ez életkorából is adódik még, persze a játékaira nagyon tudja kiabálni, hogy "enééééééém!!" Unokatesójától hallotta és értette is, azóta használja. Minnie- és Verda őrület maradt, bár kissé csillapodott, társult hozzájuk "Bodóésbabóca". A jutyúbon van két olyan összeállítás, ahol 13-13 rész van egyben. Zokszó nélkül képes végignézni egymásután mindkettőt. Döbbenet. Ilyenkor nem is nagyon lehet hozzászólni, lehet, de nem sok értelme van. Nap közben pedig apró részleteket idéz az egyes mesékből, hogy mi történt pl. "Jiji-józsabogáj-jal (Lili, a rózsabogár) vagy "Vendel-szajvasbogáj-jal".
Új dolog, kb. másfél hetes, hogy elkezdett páros lábon ugrálni. De nem úgy, hogy csak ugrik egyet, mert a szitu megkívánja, mert azt eddig is tudott, nem. Így közlekedik. Meg így is lépcsőzik, hogy páros lábbal ugrik le az egyik fokról az alatta levőre. Nyilván letojja, hogy megkérjük, ne tegye, mert veszélyes. Egész addig, míg jól össze nem töri magát egyszer. Ezen kívül az, hogy papagájnak érzem magam, nem sokat mond el abból amit véghezviszünk naponta. Többször kell hangosan rászólnom, hogy "süketekért lesz mise!!!", mert egyszerűen olyan, mintha a falnak beszélnék. Kérem szépen, csúnyán, halkan, hangosan és nyilván sokszor elszakad a cérna. A múlt héten pl. elindultunk itthonról motorral, aztán annyi lett, hogy egy kör lett a ház körül, mert mikor kértem, hogy a másik irányba induljunk, mert arra kell mennünk, elszelelt és úgy elszáguldott, hogy hosszan-hosszan nem is láttam és szerintem még nemvárandósan sem tudtam volna utolérni, nemhogy a lépten-nyomon keményedő hasammal. Hiába ordítottam utána, hogy álljon meg. A túloldalon értem csak utol, közel a bicikliúthoz, kereszteződéshez. Ott ücsörgött a motorján és vihogott. Akkor bizony láttam csúnyán néző járókelőket, mikor szó szerint lerántottam őkisasszonyságát a motorról és szorosan az arcába közöltem, hogy most márpedig eltakarodunk haza, mert nincs kedvem egy kolbászsütöde előtt megszülni a 18 hetes magzatomat, mert ő szarik a fejemre. És hazamentünk. Volt közben először vihogás, aztán hiszti, aszfaltracsüccs, magát vonszoltatás, aztán felkaptam a vállamra és bevittem úgy a lépcsőházba. Aztán meg belevágtam a babakocsiba és úgy mentünk el a véreredményért. Nem bírom másképp. Ricsi mondta is, hogy amíg ez lesz (Dorka ilyen, én meg pocakos), addig ne futkossak délelőttönként utána, majd lesz a délutáni apás kör ilyen. De nagyon rossz, hogy ennyire nem fogad szót és nem érzi, milyen veszélyes, amit csinál... Vannak szépen sétáló gyerekek, anya kezét fogó, szoknya mögé bújósok, a miénk nem ilyen. Volt pedig már szépbeszédes lelkifröccs, ráolvasás, nyugodt hangon magyarázás, figyelemelterelés, eddig kevés ebben a tekintetben a sikerélmény. Bízunk a múló idő jótékony hatásában.
Emellett nyilván imádjuk, megunhatatlan jelenség, aki bearanyozza a napjainkat. Április 22-én megyünk kora-utógondozásra, a kétévesre. Úgy megy az idő, olyan nagylány már...

szépen nézek

Az imádott kanizsai szomszédkutyussal

"Bodócsigafiú és Babócakaticakisjány" pólóban

És meg így közlekedik ugrálva:

Újra Kanizsán...

...vagyunk szerda óta, meg maradunk is jövő csütörtökig. Csak kicsit helyzetjelentek. 

Dorka, Anya, Kisbóbita jöttünk autóval egyedül ügyesen. Dorka sziporkázik, örül mindennek, már érkezéskor ment pipiket etetni, hívta nagy hanggal a szomszéd kutyát, motorozik, sétál. Szerda és csütörtök este is lázas volt este/éjjel, amit szerencsére a Nurofen simán kezelt. Nappal vidám, semmi baja, fogalmunk sincs, mi lehet, tán valami ilyen vírus. Tegnap este sikerült 10-kor ágyba kerülni, kelés ma reggel 9 után.. Ebéd utáni alvás 2-től 5-ig, de csak azért addig, mert felébresztettük, hogy azért na... Most elmentek buszozni a mamával. Kapott mamától bérletet is, az az Ő buszjegye, amit büszkén szorongatva távozott. Én meg addig kicsit pihenek, mert a mai eddigi három magnézium és kettő nospa ellenére is folyton nem jó a hasam, feszeget, keményedik. Nem tudom, mi lesz így... Bőr alatt levő kisbabánk ma nagyon aktív, sokat mocorog, és a nemrég elkövetett pihenő alatt olyan erősek voltak a mozdulatai, hogy egyet már konkrétan kívülről is érezni lehetett. Cukorborsó. Csak legyen szép nagy és egészséges. 

Megjöttek a buszosok közben. Fél nyolc, vaksötét, hűvös, de még hintázni kell egyet az udvaron, anélkül nem élet az élet :)

18 hetes KisBóbita-lak

Reggeli képek, Dorka még pizsiben. Szinte kisebb a hasam, mint a múltkori képeken. Éljen a diéta, pláne úgy, hogy a KisBaba viszont gyarapodott :)

Védőnőnél és nődokinál a kis Mocorgóval

Mert most már tényleg igazán éreztem mocorogni KisBóbitát a pocakomban a hétvégén. Eddig is volt olyan "olyanmintha" érzésem, de vasárnap is már pár olyan klasszat rúgott, hogy én is megugrottam kicsit, mint amikor reflexkalapáccsal ütik meg az ember térdét. Nem aggódtam, hogy még csak most, doki is mondta, hogy biztosan később fogom csak érezni az elől levő lepény miatt.

Kedd délben mentem Dorkával védőnőhöz,említettem neki a keményedéseket, melyek nemhogy javulnának, de egyre gyakrabban vannak..:( Mondta a magnéziumot meg a pihenést (haha), de ezt eddig is tudtam. Ami miatt viszont most nagyon örültem, hogy nem híztam egy dekát sem, úgyhogy sikerült ügyesen tartanom a diétát. Ha az elején nem éreztem volna folytonos zabálási kényszert, most jó, ha egy-két kilónál tartanék, de hát mindegy. Diéta folyik tovább, nyilván azért nem fogok beleőrülni és nem bánom azt sem, hogy pl. a hétvégén ettem két nap alatt három darab Dédi által készített istenifinom diós pogácsát. 

Délután mentem dokihoz, már nagyon vártam, hogy megvizsgáljon. Szerencsére méhszáj teljesen zárt, Kicsibaba jól van, mocorgott, meghallgattuk a szívverését is. S bár folyás nincs, megelőzésképpen írt Klion kapszulát, ezen kívül napi 4x1 magnéziumot (már simán így szedtem a napokban magamtól is) és 3x1 no-spat. Mondta, hogy a császárosoknál ez gyakran előfordul, amikor van lehetőségem, tegyem magam vízszintesbe, amúgy meg ja, kellemetlen, de ez van. Amíg minden oké, addig meg pláne. Úgyhogy egyre többet fekszem sajnos és nagyon nem jó ez így, pláne hogy még csak a 18. hetet most töltöm. De mindig kell valaminek lennie... Már kezdtem örülni, hogy ügyesen nem vizesedem még mindig, erre most ez. Nem tudom, melyik a jobb, mindenesetre elég ijesztő bír lenni. Nem szeretem állapot van és ráadásul kezdem magam egyre bénábbnak érezni, mert már nem tudok mindent úgy és akkor csinálni, amikor szeretnék. Pláne akkor rossz, amikor ŐDorkasága felhúz agyilag (ma délelőtt konkrétan kezdett kicsordulni a könnyem tehetetlenségemben, annyira brutál módon viselkedett és tényleg azt éreztem, hogy ott fogom hagyni a belváros közepén), na akkor pl. még álló helyemben is bekeményedik a hasam. Nyilván nem kéne idegeskedni, meg nyilván marha sok mindent nem kéne. Igyekszem figyelni már mindenre, mert nagyon szeretném a rosszabb helyzetet elkerülni, de a már kint levő kölkem igencsak nem partner ebben. Mintha érezné, hogy kissé meggyengültem és ki akarná használni. Pedig nem is ám, mert pár perc múlva meg már imádnivaló és nem is értem, hogy tudtam mérges lenni Rá, de megroggyantak az idegeim is kissé. Na mindegy, amikor tudok, fekszem és akkor jó. És ma már ágyban fekve legóztunk pl., meg úgy olvastam is könyvet, ez van. Mert délutánra már kész vagyok sajnos. 

Nem sürgetem a végét, de hjajjjjj, de messze van még, nagyon nehéz lesz ilyen bénán ellátnom egy örökmozgó gyereket...

Két hét múlva pénteken húszhetes ultrahang. Nagyon jó. Aztán meg majd április 1-én újabb gondozás. Ezek.