Egybe írom, mi a helyzet Velük/velünk, majd lassan nyitok egy "gyerekek" címkét is...
Vegyük előre most a Kicsit, mert aranyom mindig háttérbe szorul úgyis... Tegnap töltöttük a 20. hetet. Elvileg ugye félidősek vagyunk, de hogy valójában mikor volt a félidő, az úgyis a szülés napján derül ki, nemigaz? Keményedések vannak elég gyakran a sűrű magnézium-nospa kombó mellett is, és bár más volt Kanizsán, a teljes pihenés azért mégis másról szól. Hogy őszinte legyek azt a fajta igazi ágynyugalmat nem is szeretném megtapasztalni. KisBóbita nagyon sokat mocorog, vannak elég aktív és nagyon aktív napjai, nem emlékszem, hogy Dorka ennyit mozgott volna naponta. Többször is éreztem már a kezemmel is, hogy rugdos, jó kis harcias fajta jószág, pedig ugye lepény elől. Pocakfotót csak ma délután tudtam csinálni, mikor már Dorka is felébredt, úgyhogy nem kerek számos, de majdnem.
 |
| "Néééézd Kistesóód, Vijjám, Szeji!!!" |
Még a Kanizsára indulás előtt elhoztam az AFP-s eredményemet is, a MOM érték 1,06 lett, ami remek szerintem, de nyilván majd a doki kiértékeli az április elsején esedékes következő terhesgondozáson, akárcsak a 20 hetes genetikai ultrahangos dolgainkat, ami pedig ma volt esedékes. A déli időpontunk ellenére azért befigyelt egy röpke egyésnegyedórás várakozás, annyian voltunk, mint a nyűvek. Dorkára ez idő alatt a velünk együtt Győrbe jövő Irénke mama felügyelt, úgyhogy nem kellett aggódjak semmin. Rövidebbre is sikerült kicsit a vizsgálódás, mint az emlékeimben élő Dorkás 20 hetes, de a lényegi dolgokat megtudtuk és azokkal minden rendben van. Szépen látszódott minden, szívecskéje szépen vert, ébren is volt (nem csodálkozom, nem is tudom, alszik-e egyáltalán) és olyan nagynak láttam már most... Aztán megkérdezte a doktor: "Na, mi lesz? Kislány vagy kisfiú?" Azt mondtam, kislányt tippelünk, mire azt válaszolta, hogy ő is nagyon annak látja :) Szóval két olyan ember látta már kislánynak, akinek tényleg adok a szavára, úgyhogy most már elhisszük :) Az érték szinte megegyeznek a nővérkénél ugyanekkor (20+1) mért értékekkel:
Egy élő magzat fejvégű fekvésben.
A lepény mellső falon tapad, jó helyen.
A magzatvíz mennyisége átlagos.
Ép koponyakontúr, szabályos agyszerkezet. Gerinc végig követhető. Négy végtag, zárt hasfal. Ép vesék. Gyomor és hólyagtelődés látható. Ép rekesz, négyüregű szív, ép kamrai septum.
BPD: 52 mm (Dorkánál ilyenkor 51mm)
HC: 180 mm ( 186mm)
AC: 169 mm (170mm)
FL. 34 mm (32mm)
Dorkánál anno volt becsült súly is feltüntetve: 446g, most én magam kalkuláltam ki egy neten talált program segítségével a fenti adatokból, eredménye 456g. Nem kicsi. Képünk sajnos nincs, mert elfelejtettem kérni a védőnőtől csekket, aztán meg mikor vártunk és rájöttem, gondoltam, hogy megkérdem a dokitól, lehet-e mégis, és akkor meg azt felejtettem el...
Ilyen lányka ez. Szép, a koránál kb. egy héttel nagyobb méretekkel, mocorgós és nyilván a testvéréhez hasonlatosan tökéletes. Nagyon örülök, hogy láthattam Őt újra és annak is nagyon örülök, hogy most az apukája is láthatta végre. Reméljük, hogy még nagyobb élményt nyújt majd a május 2-án esedékes 4D-s ultrahang, kíváncsian várjuk majd, milyen arcocska fog majd visszanézni ránk a monitorról! :)
A nagyobbik mindeközben 23 hónapos lett. Ma. Aztán legközelebb meg már 24 lesz, de azt meg már úgy írjuk, hogy kétéves és megint a közhelyes húdemegyazidő, de tényleg nagyon. Változik napról napra, nőtt a haja egy csomót, amolyan bohémfej most kicsit, a szókincséről pedig nem is tudom, hogy nyilatkozzam. Az apja is látja, hogy még az elmúlt, Kanizsán töltött egy hétben is rengeteget fejlődött és leginkább abban, hogy FOLYTON beszél, mindent kommentál és mindent mond, ami történik, amit lát. Nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok arra, ahogy és amilyen szépen beszél, bár nyilván adottság kérdése is és nem minden a mi érdemünk. Nagyon szépen tud köszönni, már alig-alig kell megkérni rá, hogy tegye, szinte mindig használja a "kéjem", a "tessék", a "köszönöm" és a "szívesen" szavakat. Bárki tüsszent, Ő az első, aki azt mondja, "egészségéje". Dédinél a szomszéd kutyushoz pl. rendszerint így üvöltözött (mert tényleg nem kiabált vagy szólt) át: "Búúúúsz, dejeide Kiddokájoz léccijes!!!" (Bruce, gyere ide KisDorkához légyszíves). Mert ilyen udvarias gyerek. Egész mondatokban beszél, megfontoltan is, mert van, hogy összeakad a nyelve és akkor addig próbálgatja a szót kimondani, amíg nem megy a legtökéletesebben. Nem én javítom ki, ő akarja jól mondani. Látszik, hogy kattognak a kis fogaskerekek a fejecskéjében és koncentrál. Imádnivaló. Mindemellett nagyon cukin aggódik mindenen meg lelkizik is már. Hétfőn pl. elmentem bevásárolni pár dolgot kb. egy óra hosszára, ezalatt a Dédi vigyázott rá. Mikor megérkeztem, lelkesen üdvözölt, majd mikor bevittem, hogy pelust cseréljünk neki, a nyakamba borult és azt mondta: "Hiányoztáj". Azt hittem elpityergem magam, mert még nehéz sóhaj is volt hozzá, meg hangsúly. Azt sem tudom, honnan vette a szót, mikor tényleg nem igazán hagytam még magára... Aztán meg volt, hogy csak ültem és néztem lefelé, odajött, megfogta az arcomat, a szemembe nézett és azt kérdezte aggodalmas hangon: "Ana, mi a baj?" Aztán ezt eljátszotta később a szomszéd Bruce kutyussal is... Emellett pedig számtalan olyan megnyilvánulás és szóhasználat, amitől csak kamillázunk. Az enyém-tiéd még nem megy igazán, de ez életkorából is adódik még, persze a játékaira nagyon tudja kiabálni, hogy "enééééééém!!" Unokatesójától hallotta és értette is, azóta használja. Minnie- és Verda őrület maradt, bár kissé csillapodott, társult hozzájuk "Bodóésbabóca". A jutyúbon van két olyan összeállítás, ahol 13-13 rész van egyben. Zokszó nélkül képes végignézni egymásután mindkettőt. Döbbenet. Ilyenkor nem is nagyon lehet hozzászólni, lehet, de nem sok értelme van. Nap közben pedig apró részleteket idéz az egyes mesékből, hogy mi történt pl. "Jiji-józsabogáj-jal (Lili, a rózsabogár) vagy "Vendel-szajvasbogáj-jal".
Új dolog, kb. másfél hetes, hogy elkezdett páros lábon ugrálni. De nem úgy, hogy csak ugrik egyet, mert a szitu megkívánja, mert azt eddig is tudott, nem. Így közlekedik. Meg így is lépcsőzik, hogy páros lábbal ugrik le az egyik fokról az alatta levőre. Nyilván letojja, hogy megkérjük, ne tegye, mert veszélyes. Egész addig, míg jól össze nem töri magát egyszer. Ezen kívül az, hogy papagájnak érzem magam, nem sokat mond el abból amit véghezviszünk naponta. Többször kell hangosan rászólnom, hogy "süketekért lesz mise!!!", mert egyszerűen olyan, mintha a falnak beszélnék. Kérem szépen, csúnyán, halkan, hangosan és nyilván sokszor elszakad a cérna. A múlt héten pl. elindultunk itthonról motorral, aztán annyi lett, hogy egy kör lett a ház körül, mert mikor kértem, hogy a másik irányba induljunk, mert arra kell mennünk, elszelelt és úgy elszáguldott, hogy hosszan-hosszan nem is láttam és szerintem még nemvárandósan sem tudtam volna utolérni, nemhogy a lépten-nyomon keményedő hasammal. Hiába ordítottam utána, hogy álljon meg. A túloldalon értem csak utol, közel a bicikliúthoz, kereszteződéshez. Ott ücsörgött a motorján és vihogott. Akkor bizony láttam csúnyán néző járókelőket, mikor szó szerint lerántottam őkisasszonyságát a motorról és szorosan az arcába közöltem, hogy most márpedig eltakarodunk haza, mert nincs kedvem egy kolbászsütöde előtt megszülni a 18 hetes magzatomat, mert ő szarik a fejemre. És hazamentünk. Volt közben először vihogás, aztán hiszti, aszfaltracsüccs, magát vonszoltatás, aztán felkaptam a vállamra és bevittem úgy a lépcsőházba. Aztán meg belevágtam a babakocsiba és úgy mentünk el a véreredményért. Nem bírom másképp. Ricsi mondta is, hogy amíg ez lesz (Dorka ilyen, én meg pocakos), addig ne futkossak délelőttönként utána, majd lesz a délutáni apás kör ilyen. De nagyon rossz, hogy ennyire nem fogad szót és nem érzi, milyen veszélyes, amit csinál... Vannak szépen sétáló gyerekek, anya kezét fogó, szoknya mögé bújósok, a miénk nem ilyen. Volt pedig már szépbeszédes lelkifröccs, ráolvasás, nyugodt hangon magyarázás, figyelemelterelés, eddig kevés ebben a tekintetben a sikerélmény. Bízunk a múló idő jótékony hatásában.
Emellett nyilván imádjuk, megunhatatlan jelenség, aki bearanyozza a napjainkat. Április 22-én megyünk kora-utógondozásra, a kétévesre. Úgy megy az idő, olyan nagylány már...
És meg így közlekedik ugrálva:
Dorkánál anno volt becsült súly is feltüntetve: 446g, most én magam kalkuláltam ki egy neten talált program segítségével a fenti adatokból, eredménye 456g. Nem kicsi. Képünk sajnos nincs, mert elfelejtettem kérni a védőnőtől csekket, aztán meg mikor vártunk és rájöttem, gondoltam, hogy megkérdem a dokitól, lehet-e mégis, és akkor meg azt felejtettem el...
Ilyen lányka ez. Szép, a koránál kb. egy héttel nagyobb méretekkel, mocorgós és nyilván a testvéréhez hasonlatosan tökéletes. Nagyon örülök, hogy láthattam Őt újra és annak is nagyon örülök, hogy most az apukája is láthatta végre. Reméljük, hogy még nagyobb élményt nyújt majd a május 2-án esedékes 4D-s ultrahang, kíváncsian várjuk majd, milyen arcocska fog majd visszanézni ránk a monitorról! :)
A nagyobbik mindeközben 23 hónapos lett. Ma. Aztán legközelebb meg már 24 lesz, de azt meg már úgy írjuk, hogy kétéves és megint a közhelyes húdemegyazidő, de tényleg nagyon. Változik napról napra, nőtt a haja egy csomót, amolyan bohémfej most kicsit, a szókincséről pedig nem is tudom, hogy nyilatkozzam. Az apja is látja, hogy még az elmúlt, Kanizsán töltött egy hétben is rengeteget fejlődött és leginkább abban, hogy FOLYTON beszél, mindent kommentál és mindent mond, ami történik, amit lát. Nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok arra, ahogy és amilyen szépen beszél, bár nyilván adottság kérdése is és nem minden a mi érdemünk. Nagyon szépen tud köszönni, már alig-alig kell megkérni rá, hogy tegye, szinte mindig használja a "kéjem", a "tessék", a "köszönöm" és a "szívesen" szavakat. Bárki tüsszent, Ő az első, aki azt mondja, "egészségéje". Dédinél a szomszéd kutyushoz pl. rendszerint így üvöltözött (mert tényleg nem kiabált vagy szólt) át: "Búúúúsz, dejeide Kiddokájoz léccijes!!!" (Bruce, gyere ide KisDorkához légyszíves). Mert ilyen udvarias gyerek. Egész mondatokban beszél, megfontoltan is, mert van, hogy összeakad a nyelve és akkor addig próbálgatja a szót kimondani, amíg nem megy a legtökéletesebben. Nem én javítom ki, ő akarja jól mondani. Látszik, hogy kattognak a kis fogaskerekek a fejecskéjében és koncentrál. Imádnivaló. Mindemellett nagyon cukin aggódik mindenen meg lelkizik is már. Hétfőn pl. elmentem bevásárolni pár dolgot kb. egy óra hosszára, ezalatt a Dédi vigyázott rá. Mikor megérkeztem, lelkesen üdvözölt, majd mikor bevittem, hogy pelust cseréljünk neki, a nyakamba borult és azt mondta: "Hiányoztáj". Azt hittem elpityergem magam, mert még nehéz sóhaj is volt hozzá, meg hangsúly. Azt sem tudom, honnan vette a szót, mikor tényleg nem igazán hagytam még magára... Aztán meg volt, hogy csak ültem és néztem lefelé, odajött, megfogta az arcomat, a szemembe nézett és azt kérdezte aggodalmas hangon: "Ana, mi a baj?" Aztán ezt eljátszotta később a szomszéd Bruce kutyussal is... Emellett pedig számtalan olyan megnyilvánulás és szóhasználat, amitől csak kamillázunk. Az enyém-tiéd még nem megy igazán, de ez életkorából is adódik még, persze a játékaira nagyon tudja kiabálni, hogy "enééééééém!!" Unokatesójától hallotta és értette is, azóta használja. Minnie- és Verda őrület maradt, bár kissé csillapodott, társult hozzájuk "Bodóésbabóca". A jutyúbon van két olyan összeállítás, ahol 13-13 rész van egyben. Zokszó nélkül képes végignézni egymásután mindkettőt. Döbbenet. Ilyenkor nem is nagyon lehet hozzászólni, lehet, de nem sok értelme van. Nap közben pedig apró részleteket idéz az egyes mesékből, hogy mi történt pl. "Jiji-józsabogáj-jal (Lili, a rózsabogár) vagy "Vendel-szajvasbogáj-jal".
Új dolog, kb. másfél hetes, hogy elkezdett páros lábon ugrálni. De nem úgy, hogy csak ugrik egyet, mert a szitu megkívánja, mert azt eddig is tudott, nem. Így közlekedik. Meg így is lépcsőzik, hogy páros lábbal ugrik le az egyik fokról az alatta levőre. Nyilván letojja, hogy megkérjük, ne tegye, mert veszélyes. Egész addig, míg jól össze nem töri magát egyszer. Ezen kívül az, hogy papagájnak érzem magam, nem sokat mond el abból amit véghezviszünk naponta. Többször kell hangosan rászólnom, hogy "süketekért lesz mise!!!", mert egyszerűen olyan, mintha a falnak beszélnék. Kérem szépen, csúnyán, halkan, hangosan és nyilván sokszor elszakad a cérna. A múlt héten pl. elindultunk itthonról motorral, aztán annyi lett, hogy egy kör lett a ház körül, mert mikor kértem, hogy a másik irányba induljunk, mert arra kell mennünk, elszelelt és úgy elszáguldott, hogy hosszan-hosszan nem is láttam és szerintem még nemvárandósan sem tudtam volna utolérni, nemhogy a lépten-nyomon keményedő hasammal. Hiába ordítottam utána, hogy álljon meg. A túloldalon értem csak utol, közel a bicikliúthoz, kereszteződéshez. Ott ücsörgött a motorján és vihogott. Akkor bizony láttam csúnyán néző járókelőket, mikor szó szerint lerántottam őkisasszonyságát a motorról és szorosan az arcába közöltem, hogy most márpedig eltakarodunk haza, mert nincs kedvem egy kolbászsütöde előtt megszülni a 18 hetes magzatomat, mert ő szarik a fejemre. És hazamentünk. Volt közben először vihogás, aztán hiszti, aszfaltracsüccs, magát vonszoltatás, aztán felkaptam a vállamra és bevittem úgy a lépcsőházba. Aztán meg belevágtam a babakocsiba és úgy mentünk el a véreredményért. Nem bírom másképp. Ricsi mondta is, hogy amíg ez lesz (Dorka ilyen, én meg pocakos), addig ne futkossak délelőttönként utána, majd lesz a délutáni apás kör ilyen. De nagyon rossz, hogy ennyire nem fogad szót és nem érzi, milyen veszélyes, amit csinál... Vannak szépen sétáló gyerekek, anya kezét fogó, szoknya mögé bújósok, a miénk nem ilyen. Volt pedig már szépbeszédes lelkifröccs, ráolvasás, nyugodt hangon magyarázás, figyelemelterelés, eddig kevés ebben a tekintetben a sikerélmény. Bízunk a múló idő jótékony hatásában.
Emellett nyilván imádjuk, megunhatatlan jelenség, aki bearanyozza a napjainkat. Április 22-én megyünk kora-utógondozásra, a kétévesre. Úgy megy az idő, olyan nagylány már...
 |
| szépen nézek |
 |
| Az imádott kanizsai szomszédkutyussal |
 |
| "Bodócsigafiú és Babócakaticakisjány" pólóban |
És meg így közlekedik ugrálva:
Annyira edes Dorka!!!!
VálaszTörlésVeszelyerzetuk...na az nincs.
A papagaj-modszer ... na az van. Mi bicajozunk/motorozunk egyutt es folyamatosan szajkoztam, "hogy az utca vegen megallunk, olyan nincs, hogy nem" egy kor/millioszor a fenti mondat.
Es megall.
Az a baj,.hogy ebben nem lehet engedni ... Legalabbis szerintem. Mert csak egyszer eleg engedni es egyszer uti el az auto. Dorka mindig rakerdezett, ha kimegyek az utra anya merges leszel??? Nem elbasz az auto...utana meg en verlek el.
TörlésPocak oooooojaaas!!! Es csodaszepek vagytok!
Az az ugrálás :D Nagyon ügyes! Már értem akkor, hogy mire írtad a gyökéres hsz-t nálam :))
VálaszTörlésÉn se bírom enyémet levinni, nálunk már itthon elbukik a történet. Hát ilyen ez, majd megosztódva bepótoljuk. Meg gondolom lesz még csomó szitu, amikor ketteskék épségét, egészségét stb. kell figyelembe venni meg mérlegelni, csak nehéz ezzel szembesülni.
Együtt érzek veled. Én nem is viszem le sehová babakocsi nélkül max akkor ha csak is ide a játszira megyünk! Szép lassan le kell szoknunk a babakocsiról, de a motort elfelejthetjük, mert nekem biztos nem állna meg, mert ha látja,hogy futok utána akkor még rágyorsít!
VálaszTörlésA pocak nagyon csúcsszuper, meg a babaméretek! :) Remélem nálunk is kislány lesz ;)
Továbbra is csúúúúcs ez a Dorkalyány! :-) Nagyon ügyes!
VálaszTörlésVigasztalásul: Mi sem a szépen sétálós, anya kezét fogó típusba tartozunk :-)
Ádám ma konkrétan a boltból az útra rohant ki, ahol már sétált (botorkált). Kurva nagy szerencsénk volt, hogy nem jött arra autó, és ez most az én hibám volt, mert nem figyeltem rá eléggé. Köszönhetem az őrangyaloknak, hogy nem lett baj. Egyszerűen nem érti ezt az úttest dolgot, hogy veszélyes, autók jönnek. Néha okosan megáll, megfogja a kezem, de van hogy annyira játéknak érzi az egészet, hogy cseszik rám és futok utána. Néha úgy érzem tehetetlen vagyok, :(
VálaszTörlésEgyébként meg egy tündér kedves Dorka! Ezek az érzelem nyilvánítások csodásak. Ádám is szokta mondani, hogy "Anya, szeret, puszi!" -csak úgy épp öltözködés közben, vagy meseolvasás közben. Ilyenkor sokszor megkérdezem tőle, hogy boldog? Egyszerűen nem lehet betelni ezekkel az ölelésekkel, puszikkal, szavakkal...
Nálunk Mickey egér mánia van és Bogyó és Babóca "Barátság" c. rész könyvből. Ádám is idéz belőle - ő csak szavakat, de jó érzés, mert azt jelenti figyel.
Bocsi,kicsit hosszú lettem....
Ja, és nekünk is rövidebb volt ez a 20 hetes vizsgálat