Fejlemények

Dorka szobatisztulása halad. Már volt olyan, hogy majdnem két napig egyáltalán nem kellett ruhát cserélni, érezhető, mennyivel jobban meg tudja tartani a vizeletét, mert mikor pisilni megyünk, egy csomót sikerül produkálnia. A minap egyszer már kaki is landolt a wc-ben, nagyon büszke voltam rá (azért is) és perszer Ő is magára. Tegnap késő délután megkockáztattam egy közeli boltos bevásárlást is pelus nélkül és nagyon ügyes volt, mikor hazaértünk, még akkor sem pisilt, csak később. Igaz, szólni elég későn szól, ezt még szoknia/gyakorolnia kell, de a tartás már egyre jobban megy, nem ereszti el úton-útfélen. Örülök, hogy belevágtunk, nem egyszerű, de nyilván senkinek sem az, csak néha kevesebb sajnos a türelmem (nem ebben a témában..).

Hétfőn felhívtam a homeós doktornőt a továbbra is nemalvás miatt. Most öt napig új szerrel próbálkozunk, mellé szedetem napiban a lánykával az a szert is, ami eddig heti szedésben ment. Utóbbi egyébként a tipikus dackorszakos gyerek szere, nem akarok semmit erre fogni, de mintha kevésbé lenne "agresszív", éjjel mindenképpen kevesebbet kiabál, ébredni azonban még mindig ébred és most már másfél óra alvás után mellettem köt ki. Amúgy nagyon-nagyon aranyos tud lenni, legfőképpen a húgával. Ez annyira melengeti a szívemet, hogy nagyon... A doktornő amúgy a most újonnan beállított szert a testvérféltékenységgel kapcsolatban javasolta. Elmondtam neki, hogy többszörösen sem érzem jogosnak a dolgot, először is nagyon nem újkeletű nálunk ez a rosszul alvás dolog, másrészt ha mindenhol így nézne ki egy testvérére féltékeny gyerek, akkor semmi baj nem lenne a világon. A doktornő szerint az is lehet, hogy valahol elfolytja és nekem akar megfelelni a viselkedésével, úgyhogy az öt napos kísérlet által - ha tényleg nem erről van szó - kizárhatjuk ennek lehetőségét. Én biztos vagyok benne, hogy szó sincs féltékenységről, sem megfelelési kényszerről, soha semmilyen módon nem sugallunk/mondunk Dorkának semmit arról, hogy neki mit KELL csinálni vagy érezni a testvérével kapcsolatban, max annyit, hogy mit ne, pl. ne szorítsa meg nagyon, ha megöleli, vagy figyeljen a lábkalimplására, ha Bori közelében van. Egyre jobban észrevehető, hogy ha elmegy itthonról Ricsivel, mindig köszön a húgának is, sosem kértük, hogy tegye meg, természetes számára. Szombaton pl. egyedül voltam Borcsival, Dorka és Apa kimentek Ausztriába Katiékhoz. Amikor hazaértek, Dorka beszaladt a szobába, elhadarta, hogy sziaanya, aztán ráborult Borira, megpuszilgatta és szenvelgő hangon közölte Vele, hogy "Sziiiiaaaa Bóóóóócsikaaaa, hát megjöttem, jaaaaajjjj, úúúúúúgy hiányoztáj"... :) Aztán pl. tegnap fürdés után ragaszkodott hozzá, hogy Bori és Apa is bent legyen a szobában, míg felöltöztetem pizsibe, majd mikor kimentem a konyhába elkészíteni a tejecskéjét, jött velem. Mire visszamentünk, Apa már kiment a szobával Borival. Dorka bement, körülnézett és elkezdett sírni, hogy "hóóóóóóóóóóóój van a kistestvéjeeeeeeeeem????? Apa eeeeeeeeeeejvitteeeee!!! Hozd vissza Apaaaaa!!!" Az altatáshoz be kellett hoznom Borit is és etetni, míg Dorka hallgatta az esti versét az előadásomban. Így bírt nyugodtan elaludni. Mindig minden körülmények között kalkulál a kishúgával is, autóban utazva beleszámolja Őt is az utasok közé, sokszor kínálja a finomságaival, mindig (és néha nálunk is előbb) mondja neki, hogy egészségedre, ha tüsszent és az egyik legkedvesebb dolgot is megtette: Bori sírdogálásakor odament hozzá, közölte Vele, hogy ne legyen szomorú, majd Ő felvidítja, és elhozta neki a számára is istenített Sally-t (modellautó a Verdákból), odatette mellé, és mondta neki, hogy "Tessék Bojcsikám, játszáj a Szellivej, ez nagyon jó móka!!" No, hát szerintem ez a gyerek nem az a tipikus testvérféltékeny, legalábbis most semmiképp sem, és nem is látom, hogy annyira meg akarna nekem felelni, mert ha meg akarna, akkor nem kéne napi szinten leordítanom a haját, hogy ne ugráljon a kanapén, ne csapkodja neki a fa autókat az ajtónak és ne futkosson fejhangon kiabálva a lakásban... Néha sok, na. A lényeg, hogy most próbáljuk ezt a fajta homeó kombót, aztán meglátjuk, én a lycopodiumban (a második szer) látok fantáziát.

Itt meg olvas a kedvenc mesekönyvéből a húgának: 

A közben héthetes múlt Borcsit ma délelőtt vittem vissza tanácsadásra a múlt het vizsgálatok eredményével (hétfőn nem értünk oda, mert akkor épp Dorka alvásidejében volt rendelés..) Jó izgi volt a szakadó esőben egy ordító csecsemővel és egy minnie-s esernyőt szorongató, aztán azt már hozni nem akaró gyerekkel, mikor közben egyik kezemben babakocsi kar, másikban a saját esernyőm... Amolyan igazi kalandtúra. Most már biztos, hogy gyorsan szereznem kell Dorkának egy esőkabátot. Sajnos Bori annyira feszegette magát már, mire elindultunk volna, hogy nem bírtam beletenni a kendőbe és se időnk, se türelmem, se kedvem nem volt küzdeni, pedig tudom, hogy utóbbi kettő birtokában sokkal könnyebb lett volna minden. Mindegy, odaéertünk. A lényeg, hogy a doktornő semmit sem fújt fel, legjobban azon csodáskodott, hogy Bori mára 5430g lett (!!). Védőnő szerint 3 hós gyerekek ilyen súlyúak átlagosan, de hát ki is próbálná leátlagosozni a gyerekemet!! :)Kaptunk hasi uh-ra beutalót, a vesetágulatra nem izgult rá nagyon, elég gyakori dolog állítólag. Nem mellesleg Ricsi tegnap konzultált egy urológus ismerős orvossal, aki azt mondta, hogy a Borinak adott "Graf I" minősítés a legenyhébb fokozat és szerinte max. egyéves korára kinövi. Legyen igaza. 

Alapjában imádom a csajokat, mindkettő egy cukorborsó örülök Nekik, hogy vannak és hogy ŐK vannak nekünk...♥