A szobatisztulás rögös útja és egyéb nyavalyák

A forradalmi áttörésre augusztus 30-án került sor. Este, fürdés előtt megkérdeztem Dorkát, van-e kedve belepisilni a wc-be. Mondta, hogy "Igeeeeeeeen!!, AnyaApa pisilni kell!!" (korábban mondtuk neki, hogy ha majd úgy érzi, hogy szeretné megpróbálni, akkor szóljon annak, aki éppen vele van, mondja, hogy Anya/Apa pisilni kell, és mi segítünk). Rátettük a szűkítőt, gatya le és kevés látható koncentrálás után már csurgatott is a kishölgy. Össze-vissza öleltem és pusziltam, volt nagy éljenzés, aminek roppantul örült és mérhetetlen büszkeség ült az arcán. Mikor levettem a wc-ről, ügyesen helyretette a sűkítőt és le is húzta a wc-t. Ekkor jól megölelgettem és mondtam neki, hogy most már tényleg nagyon kevés választja el attól, hogy ovis legyen, mert ilyet tényleg csak a nagylányok tudnak csinálni, mire ő gyorsan hozzátette, hogy "Igen, és biciklit is kapok!!"...Ehhh, hát igen, volt már arról szó korábban, hogy akkor lesz majd neki is nagylányos kétkerekű biciklije, ha ovis lesz...

Azóta minden este belepisilt eddig a wc-be, ez megy is. Aztán hétfőn reggel közölte, hogy AnyaApa pisilni kell, megint produkált a klozettbe, majd közölte, hogy nem kér pelust, mert ő már nagylány, hanem hozzak neki Minnie-s bugyit. Elmondtam, hogy ez mivel jár, aztán megkapta a bugyit. Le is kellett fotóznom,és mondta, hogy "Fotózz le, aztán fordítsd ide felém!" 

Kifinomult elegancia ikeás papucsban

Többször kérdeztem, kell-e pisilni, mindig azt mondta, hogy nem. Aztán egy kérdés után odajött és mondta, hogy AnyaApapisilnikell, de már be is folyt. A második baleset pedig tv nézés közben történt, fel sem tűnt neki és nekem is csak későn... Akkor kapott pelust, mert mondom nem lesz ez így jó. Délután anyukám felvilágosított, hogy nem így kellett volna, ne kérdezgessem, hanem vigyem gyakran. Ma már így tettem, mégis két menet között besikerült a naciba. Második eset után újra pelust kapott, mert akkor gondoltam, hogy tudom, hogy ez nem megy azonnal, de úgy, hogy közben másik gyereket szoptatok, illetve ugyanazt az állandó nyekergés okán tartogatok, közben reggeliztetek és ÁLLANDÓAN a nagyobbikat fegyelmezem, mert ÁLLANDÓAN direkt az ellenkezőjét csinálja, mint amire kérem... Ma délelőtt már kilátásba helyeztem nagyobb leányom részére az ablakon történő kiugrásomat is, erre Ő rámeredt az ablakra... Persze, szó szerint vette, de ott és akkor igazából nem is álltunk messze, hogy tényleg úgy értsem. Igyekszem türelemmel csinálni ezt a pelus-bugyi-bepisilés dolgot és higgadtan is mondtam, hogy nem baj ám, hogy két délelőtt alatt négy bugyit és négy melegítőt tett gallyra és állhattam neki mosni is, mert úgyis ráértem, de nehéz. Bori az elmúlt két napban szinte csak éjjel aludt (akkor legalább igen) és csak a szokásos időkben kelt, de nappal szinte csak bólogat, a maradék időben pedig nézelődik meg sirdogál. Nem a hasa, az biztos, mert sokat kakilt, nem is olyan a sírás, inkább csak az a folytonölbenakaroklenni sirdoga. Értem is Őt, mert jogos is, meg nekem is isteni amúgy, mert imádom Őt, meg annyit puszilgatom is ilyenkor, hogy ajnye, de egyszerűen nem tudok így egy csomó mindent megcsinálni, amit szeretnék. Klassz volt az is, hogy tegnap délelőtt volt a hordozós klub ehavi aktuális összeröffenése, havonta csak egyszer van és épp egy hónapja készülök rá. Persze, hogy ömlött az eső és süvített a szél és mivel nem életmentő műtétre kellett robogni, sem iskolába-óvodába, így úgy esett, hogy nem indultam útnak a két gyerekkel. Pedig tökéletesíteni akartam a kötéseimet, de elmaradt. Még filózom rajta, akarok-e hurcis tanácsadónak kiadni öt rongyot, hogy eljöjjön hozzánk és megmutassa. Nyilván hosszú távon megérné. Jól elkanyarodtam a pisi témától, csak igggen sok volt most az idegeimnek ez a pár nap, tegnap hajnalban, mikor Borit etettem, megint éreztem már azt a fura végtagi idegességet is, amit anno Dorkánál is éreztem, amikor sehogy sem jó és szívem szerint kiszakadnék a saját bőrömből. Gyorsan letettem Borcsit, nehogy baja legyen, mert ilyenkor muszáj kicsit kinyújtóznom és megrázni magam. Dorka alvása olyan klassz, hogy már 11-kor mellettünk alszik, segítségért kiáltozik és folyton a nyakamban akar aludni, hogy érezzem a törődést. Homeó egyenlőre sajnos nem hat, holnap hívom konzultálni a doktornőt, mindennek tetejébe minden éjjel új pizsi van, mert folyton átázik. A hetes pelust azért túlzásnak érzem még ennek ellenére. 

A legjobb amúgy azért az egészben, hogy Dorka imádja Borit, szól mindig, hogy "Anya, sír a Bori", meg ilyeneket mond, hogy "Ne sírjál angyalom, most már nyugodjál meg" és "Én vagyok a nagy és okos nővéred, Te meg a kistestvérem vagy", meg bármit kap/felvesz/csinál, szinte azonnal fut és mutatja a húgának, hogy "Nézdcsak Bojcsika!!" Ha kimegy/elmegy valahová, kérés nélkül úgy köszön, hogy "Szia Anya, szia Boji!" Mindig és mindenhol számon tarja. Matricázáskor is a hugi nevében is választ és ragaszt és szívesen kínálná a saját ételéből is. Szikráját sem látom sem irigységnek, sem féltékenységnek. Inkább a túlszeretés a jellemző.

Kisvideó a lányokról, kicsit hosszú, de nincs idegzetem megvágni:

A múlt héten amúgy elmentünk az Eto Park-os okmányirodába, hogy személyit csináltassunk a csajoknak (most vált számomra világossá, hogy kötelező egy hivatalos okmány minden gyereknek is, amúgy tök jogosan). Eddig ugyanis marha lazán járkáltunk ki akár az osztrákiában lakó unokatesóhoz is Bóbickával úgy, hogy ha bárki megkérdi, hogy kié mégis ez a kölök, akkor hiába mondtuk volna, hogy istenbizonyra a miénk, simán visszafordíthattak volna... Na mindegy, most akartunk mindkettő lánykának ilyet, hogy legyen, meg kell is, na. Odáig jutottunk akkor, hogy mindkét kislány le lett fotózva, ám az ügyintézés csak eddig terjedt, mert Dorka olyan vállalhatatlanul viselkedett, hogy kénytelenek voltunk kereket oldani. A hölgy a papírunkra ráírta kedvesen, hogy mikor fotózott, így elég volt hétfőn csak Apának visszamenni. Kaptunk ideiglenes személyit, aztán majd postán jön a végleges. Három évig ezek lesznek, most már bátran utazunk.

Bori képe kicsit maffiózósra sikerült :)

Ja, múlt szerdán voltunk a Csöppel csípőszűrésen, dokinő jól megtekergette szegényt, de amúgy minden oké, holnap hallásvizsgálat és hasi és csípő uh, Apa fekteti Dorkát megint délben. Zajlik, nem unatkozunk. Nem panaszkodom, mert mindjárt felnőnek és visszasírom én ezt még úgy, ahogy van, csak sokszor néha fáradt vagyok. Ezek.