7 hónapos

Borinyuszó ma lett hét hónapos. A minap jutott eszünkbe az az este, amikor itthon vajúdtam gyakorlatilag és filóztunk, hogy ha korábban bemegyünk már a kórházba, lehet, hogy előbb meg is császároznak, így előbb lett volna a szülinapja egy nappal. Nem mintha nem lenne mindegy... Innen aztán végigmoziztam a fejemben a születésének estéjét, hajnalát, azokat az érzéseket, amik bennem voltak, az érzeteket, amiket tapasztaltam, majd eszembe jutott Dorka születése is és elképedve jöttem rá, hogy igazából hiába volt az utóbbi lassan három éve, ugyanolyan elevenen él bennem minden, mint Bori születése. Ezek tán azok a fontos momentumok, amik sosem felejtődnek, emlékük sosem halványul, kiváltképp tán azért sem, mert oly sokszor újraéli az ember magában...

Kisbabánk súlya kb. 7 és fél kiló körül van, jövő csütörtökön megyünk majd tanácsadásra, akkor kiderül. Múltkor vettem neki négyes Libero pelust, nem kicsi rá, de szuperul tart, remek benne. Ruhái 68-asak továbbra is. A múltkori bőrprobléma az arcán két nap alatt teljesen rendeződött, a lábacskáján és a törzsén levő szárazkás foltok pedig mára gyakorlatilag teljesen elmúltak. Úgy tűnik, igaza lehetett valóban a bőrgyógyász doktornőnek és hat hét alatt magától megszűnt a jelenség, tényleg lehet, hogy a betegség így (is) zajlott le Borinál. Mivel jó két hete még nem igazán tűnt úgy, hogy javul a helyzet és kaptunk is két helyről is szuper infókat és ajánlást egy másik bőrgyógyász doktornő tekintetében, így kértem oda is időpontot, holnapra (hétfőre) kaptam. Nagyon filózok, de szerintem délelőtt odaszólok és le fogom mondani, mert az a helyzet, hogy nem a pénzt sajnálom, csak nem sok értelmét látok elmenni úgy bőrgyógyászhoz, hogy elmesélem, mi VOLT a helyzet és hogy nézett ki Bori lába, mert valószínűleg széttárja a karját és visszakérdez, hogy jó, de akkor én most mit is segítsek? Úgyhogy immáron bizonyíték hiányában ejtjük az ügyet, Bori bőre újra szép, finom és bársonyos, puszilgatnivalóan zamatos.

Nagyon élénk kislány, sokszor és sokat hallatja a hangját, olykor úgy rikoltozik, hogy Kissárkánynak is nevezzük. Hason fekve oldalra kitámaszkodik már, a hátán épp egy negyed pillanatig bír csak megmaradni, mert azon nyomban hasra fordul. A pelenkázás lehetetlen kategóriába került, a fürdés utáni pedig végképp, mert ott teljesen felspannolja magát, annyira szeret pancsolni. ilyenkor jön Apa is segíteni, próbálja a leányt egyirányban szórakoztatni, mert sokszor tényleg képtelen vagyok ráadni a pelenkát és a pizsamáját. Ahogy Dorka mondja: "Csibésznő". A klasszikus kúszást nem műveli, ám a nappaliban akárhova letesszük, nagyon hamar találjuk méterekkel odébb. Addig helyezkedik, forog, tolat, amíg odébb nem áll. Két-három hete négykézlábra áll már és úgy rugózik, hogy ihajj, mostanra olyanra fejlesztette, hogy a nagy lendülettől volt már, hogy majdnem orra is bukott a kis Drágám. Nagyon élvezi, lassan rájön majd arra is, hogyan kell rakni a kezecskéit és a lábát ügyesen, szerintem két-három hét és tán már mászni fog. Nagyon úgy tűnik, hogy (akárcsak Dorkánál) Nála is kimarad a kúszás és azonnal mászni fog. Láttam már többször, hogy a kiságyban hasalva nyúlkál felfelé és megfogja az oldalrács tetejét. Asszem lassan lejjebb kell majd az ágyat is engedni, ha nem akarjuk, hogy egyszer csak kibukfencezzen..
Dorka szolidaritást vállal a hétköznapok fejlődésében és ahogy hallani is, büszke is Rá:

Evésileg nagyon ügyes, gyakorlatilag amit eddig kínáltam Neki, mindent szívesen megevett. Nagyon szereti a gyümölcsöket, kapott már almát, körtét, szilvát, barackot, főzelék gyanánt krumplit, sütőtököt, karfiolt, paradicsomot, sárga-és fehér répát, zöldbabot, brokkolit, borsót, betétként csirkét, valamint nagy kedvenc az uzsonnaidőben vagy fürdés előtt szervírozott tejpép, valamilyen gyümölccsel megbolondítva. A betegség után, amikor lassan újra elkezdtem adni neki kanalazós dolgokat, volt három olyan napunk, amikor igazi kínszenvedés volt a kakilás. Arany Kisbaba többször sírt is, nem egy alkalommal magam segítettem neki, hogy azokat a kemény bogyócskákat ki tudja préselni, féltem, hogy nehogy elrepedjen a végbele..  Megbeszéltem a védőnővel, hogy mik azok a dolgok, amik inkább hajtanak és innentől jó pár napig csak ezek mentek. Két nap múlva lett normál állagú a széklete és azóta is nagyon figyelek, hogy mit és hogyan kombinálok az étkezésében. Most már nem kap csak hajtósakat, de ha pl. reggel körtét eszik babakeksszel, akkor ebédre mehet a répa-krumpli, mert kb. kiegyenlítik egymást. Valószínűleg szorulásra hajlamos, de ezért vagyok (többek közt), hogy figyeljek majd erre. Sok folyadék, sok gyümölcs a későbbiekben is. 

Szopizás megy továbbra is, nincs még olyan étkezés, amit kiváltottunk volna, bár tény, hogy egyre nagyobb mennyiségeket megeszik minden ételből, így van, hogy anyatejet már alig kortyol a végén, úgy kell tuszkolni jóformán, ami ugye nem egyszerű, aki szoptatott már valaha, az tudja, hogy a lehetetlennel határos. 

Foga továbbra sincs, mozgolódás nyilván van a kis ínyében, az alsó fogínye szépen el van már laposodva. Az alvás érdekes, kevesebbet és rosszabbul alszik, mint Dorka anno, nem is akarok belegondolni, mi lesz később, azt hittem, Dorkánál nem lehet rosszabbul aludni. Nap közben 20-40 perceket alszik alkalmanként és szinte pontosan két és fél órát van fenn egy huzamban. Vannak extra kivételek, mint pl. a tegnapi, amikor kimaradt a délelőtti séta, így nem is volt szundika a babakocsiban. Ettől függetlenül remekül elvolt 11 és délután 3 között.. Éjjel is többször kel, általában kétóránként,ilyenkor leginkább csak megébred, adom vissza a cumiját, aztán alszik tovább. Három körül etetem meg, aztán alszik tovább ötig, majd 7-fél8-ig. Pihentetőnek nem mondanám éppen, pluszbónusz Dorka is lefekszik mellém a szivacsra éjfél után, úgyhogy roppant fitt vagyok, de jajj, hogy szeretnék én még majd kisbabákhoz/gyerekekhez felkelni éjjel... Nem panaszkodom, ez van most, amúgy pedig egy roppant barátságos, kedves, mosolygós, jókedvű és jó természetű kislány, akit ha sírni hallunk, akkor megijedünk, mert akkor már tényleg gond van, mert amúgy a gagyogásán és a kacagásán kívül ritkán ad ki más hangokat. Ja de, nagyon Kissárkánykodik és félelmetes torokhangon fejezi ki örömét :) Édesbogár, imádjuk tetőtől talpig!! :)

Cukorborsó

Sárkánybébi akcióban

Kacsintós ;)

Vágottszeműek

És egy ma reggeli videó a lányokról, avagy "Boldog kisszületésnapot Boji!":

34 hónapja..

...született Dorka, két hónap választ el már csak a harmadik szülinapjától. Döbbenetesen nagy lány, hihetetlen. És nagylánysága leginkább a viselkedésén és a beszédén mutatkozik meg, na meg azon, hogy múlt héten olyan ad hoc jelleggel mérlegre állítottam és ruhástól 16,2kg-ot mutatott a mérleg.

Miért is írok már megint hófordulós bejegyzést Róla? Mert egyrészt nagy változás történt a kis életében e hónapban, másrészt pedig jó azért lejegyezni dolgokat csak Róla, Vele kapcsolatban.

A változás sejthető módon a szobatisztaságban lett. Szinte már valóban azt hittem, hogy pelussal a sejhaján fogja megkapni az érettségijét is, ám úgy tűnik, nem így lesz. A mérföldkő (mint utóbb kiderült) Andreas szülinapjához, illetve ausztriai kintlétünkhöz köthető. Történt ugyanis, hogy az immáron ötéves nagyfiú Dorkának ajándékozta az általa már nem használt lépcsős wc-szűkítőt, amit magunkkal is hoztunk. Már azon a vasárnapon is nagyon résen volt Dorka, ha az unokatesója elment pisilni, akkor ment Ő is és belepisilt az ottani wc-be, de nem gondoltuk, hogy ez most mégis más lesz, mint korábban. És igen, hiába volt már itthon cuki vizilovas bili, Minnie-s bili, csajos-nagylányos rózsaszín wc szűkítő... Nem. Az az érdekes és inspiráló, amit az Andreas használt, meg hogy erre fel lehet mászni és az se baj, ha se Minnie-s, se csajos. Kék és zöld, az egyik fogódzkodónál kicsit el is van repedve, de persze ez a használatot nem befolyásolja. Szóval két hete hétfőn a kislányunk azt mondta itthon, hogy szeretné használni ezt a készséget, rakjuk oda a wc-hez és majd Ő így fog ezentúl pisilni. Meg hogy pelust se kér. Jó - gondoltam -, nyilván nem szegem kedvét, de volt már ilyen fellángolás és általában két-három nap után kérdés nélkül került már vissza a pelenka, miután csak délelőtt minimum háromszor pisilt tele mindent a lakás különböző pontjain, különös előszeretettel a szőnyegre és a kanapéra. De ilyenkor nem kicsit, hanem fullra, fél méteres tócsákat hagyva úgy is, hogy ruha is volt rajta. Így hát kellően szkeptikus voltam, tán érthető. Ehhez képest megtörtént az, amikor azt mondják, hogy a gyerek egyik napról a másikra szobatiszta lesz (nyilván nem teljesen és kapásból): Ettől a naptól fogva, azaz két hete egyetlen balesetet leszámítva Dorka csak alváshoz használ pelenkát. De nem ám akárhogy, hanem olyan szinten, hogy már második naptól fogva semmilyen segítséget nem igényel. Nem szól, hogy mennie kell, csak megy. Bemegy a fürdőbe, letolja a nadrágját-bugyiját, felmászik a wc-re a fent említett eszköz segítségével, pisil, majd lejön, megtörli magát szépen, lehúzza a wc-t és kijön. Ha sikerül, fel is öltözik. Ilyen gyerek ez. És a legnagyobb szerencsére ugyanígy tesz a kakiláskor is. Olyankor mondjuk onnan tudom, hogy miért ment a wc-be, mert kikiabál, hogy "Anya, pottyant!!", akkor be kell mennem és meg kell néznem, hogy tényleg. Aztán leszáll, ilyenkor a törlést én végzem, majd lehúzza a wc-t és lesikálja a klozet belsejét ügyesen. Olyan büszke magára.. pár napja pl. azt mondta egy ilyen mustra után: "Ugye mondtam, hogy pottyant! Látod Anya, ugye milyen szép?" Az. És ügyes. Az esetek többségében már a nappali alvás után is száraz pelussal ébred és megy egyedül a wc-re, de mivel még nem résmentes a dolog, olyankor még fent van a pelenka, de ha így folytatja, már nem sokáig. Nagyondenagyon büszkék vagyunk Rá, nagyon ügyes és pláne, hogy ilyen önállóan elintézni, nagyon szuper. Igazából nem is kellene már kérdezgetni, mert ha kell, úgyis elmegy magától is, de még kicsit benne van az emberben, hogy hátha csak belefeledkezik a játékba és elfelejt elmenni... Szóval haladunk ezzel szépen már, tán valóban mehet majd szeptemberben oviba...
Mindig elfelejtem, de most pótoltam végre: mostanra már két nagyőrlője is kint van, a harmadiknak is mind a négy csúcsa és elég sok belőle, de még szerintem pár nap kell, hogy teljesen kint legyen az egész fog, úgyhogy már csak a jobb alsó hiányzik és teljes lesz a Kisasszony fogsora:

Szövege továbbra is bődületes, minap pl. boltba sétáltunk és szokás szerint énekeltünk valamit, majd Dorka előadta az apukájának a saját maga által átköltött dalt is, mely az "A bundának nincs gallérja" című dal átirata, imígyen: "A gombának nincs gallérja, mégis gomba a gomba" és így tovább... A végére még nem sikerült érni, mert jött valaki szembe, húzódott mindenki mindenfelé a járdán, az ének abbamaradt, majd mikor rendeztük sorainkat, Dorka megszólal: "Szóval, hol is hagytam abba? Ja igen...Ihajj gomba..." Napi szinten tudnék besírni a dumáján, olyan választékosan beszél és olyan szókincse van, hogy tényleg kész vagyunk mi magunk is, pedig nyilván valahol tőlünk (is) ilyen a gyerek. Elszámol harmincig, és nem csak elszámol, de hibátlanul meg is számolja a dolgokat, felismeri a számokat 0 és 9 között, a kétszámjegyűeknél még segítséget igényel sokszor, hogy pl. melyik a 25 vagy a 15. Az utcán járva folyton leolvassa a rendszámok számait, mondjuk még mindig jobbról balra, plakátokon a telefonszámokat meg mindent, amiben szám van. Sok betűt is felismer már, azokat az általunk jelölt szóval összefüggésben olvassa le, kapásból elsőként mindig: "ott egy B, mint Bori", de van D,mint Dorka és A, mint Apa is, meg pl. F, mint fésű. Okosgyerek. Szája, mint a bécsikapu, minden lében kanál, erős feltűnési viszketegségben is szenved már és igen sokszor produkálja magát, pl: Bori védőnő-látogatásakor: "Nézd, Védőnéni, nekem már nincs pelusom, Minnie-s bugyim van, látod?" és letolja a nadrágját... vagy: tesómék nálunk voltak, pizzát rendeltünk, srác megérkezik a kajával: "Nézd Pizzásbácsi (szegény ember, biztos élete hivatása ez és hogy várta, hogy valaki így szólítsa), milyen ügyesen tudok focizni a HelloKittys labdámmal!! Katáéktól kaptam!" És igen, a jóember addig nem mehetett el, amíg meg nem nézte, hogy a jány belebikáz egyet a labdába és az nekicsattan az ajtónak... 

Elkezdtünk továbbá tornára járni a feszültségeket és fölös energiákat levezetendő. Zsuzska blogjában olvastam róla és kaptam is az alkalmon, akkor sajnos már szerda volt, de a következő kedden már tudtunk menni. Heti egy alkalom Szabadhegyen, direkt 2-4 éves gyerekeknek, remek. Amolyan tornaóra jelleg, sok ügyességi feladattal, rohangálással, bukfenccel, szökdeléssel, a végén kis ritmusos tapsikálással, igazi Dorkának való mulatság 45 percben. Imádja, már kétszer voltunk és megyünk is mindig, ha tehetjük. 

Borit továbbra is imádja, Ő az egyetlen, akivel mindig normálisan viselkedik és kedves. Cuki dolgokat mond neki mindig, pl ébredéskor: "Te Boricsek (ilyen humort?!?), hát miért nem alszol, hmmm?? Te kis csalafinta huncut csibésznő!!" Mondja, hogy megy játszani Borival, folyton bíztatja, van, hogy ha Borcsi a szőnyegen négykézláb van és rugózik, akkor odamegy mellé és Ő is csinálja Vele. Odaadja a távol levő vagy leesett játékokat, vígasztalja, szeretgeti, puszilgatja, nagyon édes Vele, nagyon szeretem nézni Őket...

Néha tehetetlennek érzem magam, mert annyira vissza tud beszélni és sokszor nem tudom, mi lenne a helyesebb, jól képentörölni/leordítani vagy ráhagyni, aztán próbálom higgadtan kezelni. Vannak csörtéink, de sokat változott, legtöbbször cuki, jól meg lehet beszélni Vele a dolgokat és nagyon ragaszkodó is. Imádom, hogy olyan ügyesen megköszön mindent, hogy udvarias, kedves, hangosan köszön, ha bemegyünk valahová, legtöbbször kérés nélkül is, az egy másik kérdés, hogy szinte mindenkit letegez, ilyenkor azért javítom, hogy inkább most köszönjön csókolomot, akkor korrigál és megteszi hangosan, kifelé menet ugyanez. Mostanában megint sokkal többször vagyok Rá büszke, mint nem és ez már szerintem szuper dolog egy igencsak dackorszakos gyereknél...

Az idei Dorottya-nap

Ez volt pénteken. Már reggel mondtam Dorkának, hogy ma van a névnapja és ez szuper. Ő is így vélte. Meg is köszöntöttük Őt szóban Borival, kapott nagy puszikat, nagyon örült neki. Mondtam, hogy délután, ha Apa hazaér, tán még valami meglepetés is kerül számára... Mit ne mondjak, még jobban várta haza az apját, mint eddig.

Délelőtt elmentünk sétálni, vásárolni a piacra. Kérte, látogassuk meg Apa jóbarátját, Norbit is (ott árulnak ők is). Mikor odaértünk, nagy hanggal közölte is, hogy "Ma van ám a névnapom!", mire Norbibácsi gyorsan meggratulálta, megkérdezte tőlem, kaphat-e Dorka valami finomságot (rendes azért, hogy kérdezett előbb) és mivel rábólintottam, így kézen fogta a Nagylányt és elmentek Milkás csokis piskótaizét venni (olyan Dörmi-formaság, csak milka, meg nem maci). Naná, hogy azonnal meg kellett enni. Mondtam is, milyen ügyes a gyermek, hogy így vásároltat is már magának.. Persze tudom, semmi hátsó szándéka nem volt a bejelentéssel és nem is sejthette, hogy akár kap is valamit, csak szimplán büszke volt arra, hogy a mai nap (megint) Róla szól.

Délután aztán, amikor Ricsi hazaért, megköszöntöttük immáron családilag is Dorkát. Kapott egy szál tüske nélküli "józsaszín józsát" az apukájától... Hát, ezért teljesen odavolt...Nem is gondoltam volna.. Mondjuk lépten-nyomon hangoztatja, hogy a rózsaszín a kedvenc színe, de ettől még jobban elolvadt. Apa nagyon eltalálta. Aztán kapott egy 4in1 játékkoffert, Verdásat, puzzle-al, memóriaforgatóval, kockákkal meg dominóval, még Ricsi vette karácsonykor a Tesco-ban, nem bírta otthagyni, annyira nevetséges összegre volt leárazva. Akkor okosan nem adtuk oda, most volt minek örülni. Ezen felül pedig megkapta a Minnie-s tárolódobozt, ami egyben ülőalkalmatosság is. Ezt még jó két-három hete nyertem tök véletlenül benevezve egy Facebook-os megosztós játékon. Eszemben sem volt, hogy akár nyerhetek is, de mégis sikerült 2400 valahány megosztó közül engem kisorsolni..:) Megkaptuk postán, örültem, Dorkának viszont csak most adtuk oda, hogy alkalom is legyen az ajándékhoz. Nagyon boldog volt, azóta is arról néz tv-t :)

Később megérkezett Kati mama is, hozott Dorkának egy kicsi cserepes vitorlavirágot szép kis kaspóban, hogy gondozhassa és kapott még az Ünnepelt egy matricás foglalkoztatót is. 

Nem tudom megmondani, hányszor hangzott el "köszönöm", a "nagyon köszönöm", és a "jajjdeörülök", de rengetegszer. Tényleg nagyon örült és olyan ügyesen megköszönt mindent, nagyon kis hálásnak tűnt. És ami még nagyon aranyos volt: mindig, amikor megkapott egy-egy dolgot, az így hangzott: "Jajj, köszönöm szépen!! Jajj, de szép!! Nagyon köszönöm!! Nézdcsak KisBori, egy csodaszép rózsaszín virág/pirosautós játék/Minnies doboz!!" Mindig és mindent először Borival kell tudatni, Borinak kell megmutatni, olyan boldog vagyok, hogy ennyire szereti a kishúgát.. (kis kitértő, csak most jutott eszembe: a múltkor még olyat is mondott, hogy "Anya, ugye nincs mindenkinek kistestvére?" - "Bizony, nincs Kicsim" - "De nekem van, a KisBori! Úgy örülök, hogy nekem van, köszönöm Anya, hogy nekem van a KisBori!" , meg egy másik: Sétából hazaérve bejövünk a lépcsőházba, az addig alvó Bori éppen kinyitja a szemét. Lehúzom a babakocsi kupoláját, Dorka máris ott terem, pipiskedve odahajol a húgához és azt mondja: "Sziiiiiaaaaa kicsi Gyöngyvirááááágom, hát felébredtéééél?" ♥♥♥ ) 
A vacsoránk is biztosítva volt, alábbiak miatt: Amikor hazaértünk a délelőtti sétából, mondtam Dorkának, hogy ebédelünk. Erre Ő: "Anya, hívd fel gyorsan a pizzásbácsit, hozzon nekünk pizzát, hogy ünnepelhessünk!!" :) Mondtam, hogy na jó, de akkor megvárjuk Apát és akkor vacsorára hívjuk a pizzásbácsit, hogy Apa is választhasson magának egy pizzát. Kedves volt, beleegyezett. Itt jegyzem meg, hogy istenbizony marharitkán rendelünk, emiatt is társíthatta tán az ünnepléshez, mint kivételes alkalomhoz a pizzarendelést...:)

Másnap délelőtt pedig elmentünk megnézni a Vaskakas Bábszínház egyik előadását. Nagyon tetszett Dorkának, sokat vigyorgott, néha még kicsit sikogatott is, nagyon élvezte, az előtte és utána való játékot pedig még jobban. Örülök, hogy elmentünk, biztosan hamarosan újra megnézünk egy darabot, nagyon jó, hogy ennyire a gyerekekre van szabva minden, remek mulatság ez. Örülök, hogy már ebbe a korba ért, hogy vihető ilyen helyre és szerencsére vevő is rá nagyon. 

Még egyszer boldog Névnapot KisDorkánk!! :)

Amik vannak..

Gyermekek és Anya gyógyulva, legalábbis a korábban írt kórságból mindenképpen.

Borcsikám az, aki most kicsit problémás, bár erősen javuló tendenciát mutat. Egyrészt piros foltok kezdtek megjelenni a bal arcocskáján, aztán lett a jobbon is és majd az állán is. Reggelre mindig halványultak, de újra és újra előjöttek, a tetejük szárazkás, recés lett, nem szép és nem jó. Tudom, van akinek sokkal csúnyább a bőre, de akkor se normális ez. Amikor nálunk volt a doktornő a betegség kapcsán, megkértem, vessen erre is egy pillantást, akkor azt mondta, hümm, szóval nem tudta, meg tippek voltak leginkább, aztán három nap múlva újra megnézte (mikor visszamentünk hozzá kontrollra) és azt mondta, semmi extra, biztos a hidegtől vagy valami ruhadarab, télen ilyenkor simán sapka, sál, overál, írt vizes testápolót, hogy kenegessem. Meg a lábacskáit is. Merthogy azon is jelentkeztek valamik, más foltok, szintén száraz tetejűek. Arra is azt mondta, ez igazából semmi. Mivel a lábacskás dolog nemhogy javult volna, de egyre több kis foltocska lett, ráadásul a törzsén is megjelent már kettő belőle, felhívtam a bőrgyógyászatot, hogy mikor vihetném a gyermeket megnézésre. Hölgy mondta: augusztus. Ámde ha szerda vagy péntek reggel odamegy valaki a családból reggel hatkor és sorbaáll sorszámért (amit reggel 7-től osztanak), TALÁN mehet aznap, valamikor. Nem igazán értem, hova is osztanak sorszámot, ha előjegyzés van, meg hát mondtam is, hogy pl. augusztusig kettőször annyi idős lesz a gyermek, mint most, úgyhogy kihagyom újra az állami megoldást. Sajnálatos azért... Több dokit is hívtam, a magánosokat, mindenki, aki szóba jött volna, szabira ment, így lett, hogy szerda 11-re lett időpontunk a Kardirexbe. Ott a doktornő azt állapította meg, hogy a lábacska-törzs táján levő foltok szerinte vírusfertőzés eredményei (ejnye, de remek is volt ez a bölcsiből hozott kórság), kapott rá Borcsika nyugtató kencét, fürdés után kenem, most már az egész testét, jó tömény, zsíros, alig bírom elkenni szegénykémen. Nem vakarózik, tényleg csak abban bízom, hogy nem viszket neki. Doki szerint hat hét és elmúlik. Az arcán levő piros izéket ő is a ruházatra és a télre fogta (pedig komolyan mondom, nincs is olyan ruhája, amit a nyakáig, pláne nem az álláig felhúznék, sapit meg épp most váltottunk, nem hiszem igazán, hogy ez lenne) és kapott szteroidos kenőcsöt, amitől nagyon-nagyon irtózom. Mivel aztán tényleg nagyon piros szegénykémnek, így már kettő napja kenem neki napi kétszer és láthatóan sokkal, de sokkal szebb. Nagyon remélem, hogy a másik foltok is rendeződnek hamar.

A másik gond a székletével volt. Napokig bogyókat préselt ki magából szegénykém, mint egy kis én nyuszi és sajnos volt, hogy tette ezt sírva és nem egyszer volt olyan, hogy én segítettem neki, mert egyedül nem ment... Tegnapelőtt aztán kapott kamillateát (nulla eredmény), majd a védőnővel egyeztettem az új, hashajtós étrendet, azóta csak barack, körte, paradicsomos krumpli főzelék és szilva volt kis tejpéppel. Az eredmény tegnap este már meg is érkezett szerencsére, sok és normál, puha széklet, nagyon-nagyon örültünk neki. Továbbra is maradunk ezen az étrenden, beleveszem még a brokkolit, a karfiolt és a zöldbabot, úgy tűnik, székrekedésre hajlamos Borcsi, sokkal jobban kell figyelnem majd arra, hogy mit eszik mivel és extra figyelni kell a folyadékmennyiségre is. Amúgy az evéssel alapjában nincs baj, nagyon szépen eszik és amit eddig kapott, szívesen is ette. Az alvása nem túl jó, sokszor ébred, olyankor nyöszörög, néha még sírdogál is, amint felébred már nyomja is ki magát hason fekve, ringatózik jobbra balra, aztán négykézlábra nyomja magát és rugózik, és kínlódik közben. Szabályosan látszik, hogy szenved a mozgásfejlődéstől, annyira benne van, hogy garantálom, hogy ettől nem tud rendesen aludni és persze én sem, de ez sose számít annyira.

Dorkánál nagy fejlemények vannak szobatisztulás ügyben. Hétvégén Ausztriában voltunk, Andreast köszöntöttük meg az ötödik szülinapja alkalmából. A gyerekek szokás szerint remekül érezték magukat :) Mikor hazaindultunk, megkaptuk a Nagyfiú által már nem használt lépcsős wc szűkítőt. Igy már négyre nőtt a lakásban található gyerekeknek szánt ürítést segítő eszközök száma: a két bili és a rózsaszín szűkítő mellé lett egy ilyenünk is. És bár ez se nem Minnie-s, se nem csajos, mégis eredményt hozott. Hétfőn már kipróbáltuk, kedden reggel aztán Dorka maga úgy nyitott, hogy bugyit szeretne felvenni és pelust sose nem többet. Mondtam oké, nem szegem kedvét, majd max mosok és kérdezek sokat. Erre az lett, hogy jött mindig pisilni, ha kértem, sőt már szólt is. Tegnapra ott tartottunk, hogy már a köv. képpen zajlott a dolog:Dorka közölte, hogy "Anya, megyek pisilni", bement a wc-re, magára húzta az ajtót, egyedül letolta a nadrágját és a bugyiját, felmászott a wc-re, pisilt, majd letépett két kocka wc papírt, megtörölte magát szakszerűen, aztán lemászott és kijött. Annyi még a kis hiányosság, hogy a bugyiját és a nadrágját nem tudja mindig rendesen felhúzni, mert a Jennifer Lopez-es kis fenekébe általában beleakad a ruha és összepöndörödik és nem tudja onnantól felvenni. Tízszer volt kb. délelőtt wc-n, tény, hogy egy baleset is volt délelőtt, alvásig, de ez szuper már így is. Délután aztán az Apával való nagy játék hevében kétszer is besikerült a kisdolog a nadrágjába, mondjuk Apa sem figyel tán annyira, én meg nem voltam itthon, de nagyon büszkék vagyunk így is Rá. Kaki már volt a bilibe a hét elején, azóta valahogy mindig úgy jön ki, hogy a pelusba sikerül, abba a kis időben, de sebaj, most elsődleges feladatomként erre gyúrok, hogy kivárom a kakis időt is :) Most már látok esélyt arra, hogy egyszer majd Dorka is szobatiszta lesz, tán nagyon hamarosan, mert őszintén szólva eddig kicsit kételkedtem...

Amúgy még múlt héten (vagy mikor) foglaltam szállást a roppant bababarát Oxigén Hotelbe roppant apaésanyapénztárcabarát áron, legalábbis a bababarát szállodák árához képest, júniusban megyünk, négy éjszakára, már úgy várom, mint a Messiást. Dorkának már most mesélek arról, mik várnak ránk ott és már most szeretne biciklizni meg biciklis utánfutóban ülni Borival :) Holnap meg bábszínházba megyünk, most ketten, remélem így tényleg tetszeni fog Neki és jól érzi majd magát. Amúgy meg olyan okos, hogy nem bírunk betelni Vele, csak el kell vonatkoztatni a sok irgalmatlan hisztitől és akkor egy igazi Csodanő. Ma a piacon pl. az árus néninek segített, akinél vásároltunk, a néni pakolta fel a vásárlók cuccát a mérlegére, Dorkának pedig mondta a termék kilós árát számjegyekre tagolva (pl. ötös-kilences-nulla), Dorka ütötte be a mérlegbe, a mérleg meg ugye kidobta, hogy akkor az hány deka és mennyi így a fizetnivaló. Dorottya nyilván baromira élvezte, a néni később megkérdezte, mennyi idős és mikor mondtam neki, hogy áprilisban lesz három, akkor megkérdezte, hogy zseni-e a gyerek, mondom nemtudom, de okos. Meg a betűk közül is sokat felismer, rendszámokat rendre olvassa le, meg telefonszámokat, plakátokat imádja elemezgetni, értelmes na. 

Jól összecsapongtam magam, csak hűde fáradt vagyok. Nem bírom magam  utolérni alvásban, kész vagyok eléggé, dokumentálni meg kell. Nem olyan "have to", hanem az a belső kényszer, mert elmarad, lemaradok és elvész a feledés homályában... Pedig megint voltak olyan beszólások, hogy ajjaj, de megint nem írtam le és úgy sajnálom... A Dorka névnapról meg majd nemsokára, legközelebb..