34 hónapja..

...született Dorka, két hónap választ el már csak a harmadik szülinapjától. Döbbenetesen nagy lány, hihetetlen. És nagylánysága leginkább a viselkedésén és a beszédén mutatkozik meg, na meg azon, hogy múlt héten olyan ad hoc jelleggel mérlegre állítottam és ruhástól 16,2kg-ot mutatott a mérleg.

Miért is írok már megint hófordulós bejegyzést Róla? Mert egyrészt nagy változás történt a kis életében e hónapban, másrészt pedig jó azért lejegyezni dolgokat csak Róla, Vele kapcsolatban.

A változás sejthető módon a szobatisztaságban lett. Szinte már valóban azt hittem, hogy pelussal a sejhaján fogja megkapni az érettségijét is, ám úgy tűnik, nem így lesz. A mérföldkő (mint utóbb kiderült) Andreas szülinapjához, illetve ausztriai kintlétünkhöz köthető. Történt ugyanis, hogy az immáron ötéves nagyfiú Dorkának ajándékozta az általa már nem használt lépcsős wc-szűkítőt, amit magunkkal is hoztunk. Már azon a vasárnapon is nagyon résen volt Dorka, ha az unokatesója elment pisilni, akkor ment Ő is és belepisilt az ottani wc-be, de nem gondoltuk, hogy ez most mégis más lesz, mint korábban. És igen, hiába volt már itthon cuki vizilovas bili, Minnie-s bili, csajos-nagylányos rózsaszín wc szűkítő... Nem. Az az érdekes és inspiráló, amit az Andreas használt, meg hogy erre fel lehet mászni és az se baj, ha se Minnie-s, se csajos. Kék és zöld, az egyik fogódzkodónál kicsit el is van repedve, de persze ez a használatot nem befolyásolja. Szóval két hete hétfőn a kislányunk azt mondta itthon, hogy szeretné használni ezt a készséget, rakjuk oda a wc-hez és majd Ő így fog ezentúl pisilni. Meg hogy pelust se kér. Jó - gondoltam -, nyilván nem szegem kedvét, de volt már ilyen fellángolás és általában két-három nap után kérdés nélkül került már vissza a pelenka, miután csak délelőtt minimum háromszor pisilt tele mindent a lakás különböző pontjain, különös előszeretettel a szőnyegre és a kanapéra. De ilyenkor nem kicsit, hanem fullra, fél méteres tócsákat hagyva úgy is, hogy ruha is volt rajta. Így hát kellően szkeptikus voltam, tán érthető. Ehhez képest megtörtént az, amikor azt mondják, hogy a gyerek egyik napról a másikra szobatiszta lesz (nyilván nem teljesen és kapásból): Ettől a naptól fogva, azaz két hete egyetlen balesetet leszámítva Dorka csak alváshoz használ pelenkát. De nem ám akárhogy, hanem olyan szinten, hogy már második naptól fogva semmilyen segítséget nem igényel. Nem szól, hogy mennie kell, csak megy. Bemegy a fürdőbe, letolja a nadrágját-bugyiját, felmászik a wc-re a fent említett eszköz segítségével, pisil, majd lejön, megtörli magát szépen, lehúzza a wc-t és kijön. Ha sikerül, fel is öltözik. Ilyen gyerek ez. És a legnagyobb szerencsére ugyanígy tesz a kakiláskor is. Olyankor mondjuk onnan tudom, hogy miért ment a wc-be, mert kikiabál, hogy "Anya, pottyant!!", akkor be kell mennem és meg kell néznem, hogy tényleg. Aztán leszáll, ilyenkor a törlést én végzem, majd lehúzza a wc-t és lesikálja a klozet belsejét ügyesen. Olyan büszke magára.. pár napja pl. azt mondta egy ilyen mustra után: "Ugye mondtam, hogy pottyant! Látod Anya, ugye milyen szép?" Az. És ügyes. Az esetek többségében már a nappali alvás után is száraz pelussal ébred és megy egyedül a wc-re, de mivel még nem résmentes a dolog, olyankor még fent van a pelenka, de ha így folytatja, már nem sokáig. Nagyondenagyon büszkék vagyunk Rá, nagyon ügyes és pláne, hogy ilyen önállóan elintézni, nagyon szuper. Igazából nem is kellene már kérdezgetni, mert ha kell, úgyis elmegy magától is, de még kicsit benne van az emberben, hogy hátha csak belefeledkezik a játékba és elfelejt elmenni... Szóval haladunk ezzel szépen már, tán valóban mehet majd szeptemberben oviba...
Mindig elfelejtem, de most pótoltam végre: mostanra már két nagyőrlője is kint van, a harmadiknak is mind a négy csúcsa és elég sok belőle, de még szerintem pár nap kell, hogy teljesen kint legyen az egész fog, úgyhogy már csak a jobb alsó hiányzik és teljes lesz a Kisasszony fogsora:

Szövege továbbra is bődületes, minap pl. boltba sétáltunk és szokás szerint énekeltünk valamit, majd Dorka előadta az apukájának a saját maga által átköltött dalt is, mely az "A bundának nincs gallérja" című dal átirata, imígyen: "A gombának nincs gallérja, mégis gomba a gomba" és így tovább... A végére még nem sikerült érni, mert jött valaki szembe, húzódott mindenki mindenfelé a járdán, az ének abbamaradt, majd mikor rendeztük sorainkat, Dorka megszólal: "Szóval, hol is hagytam abba? Ja igen...Ihajj gomba..." Napi szinten tudnék besírni a dumáján, olyan választékosan beszél és olyan szókincse van, hogy tényleg kész vagyunk mi magunk is, pedig nyilván valahol tőlünk (is) ilyen a gyerek. Elszámol harmincig, és nem csak elszámol, de hibátlanul meg is számolja a dolgokat, felismeri a számokat 0 és 9 között, a kétszámjegyűeknél még segítséget igényel sokszor, hogy pl. melyik a 25 vagy a 15. Az utcán járva folyton leolvassa a rendszámok számait, mondjuk még mindig jobbról balra, plakátokon a telefonszámokat meg mindent, amiben szám van. Sok betűt is felismer már, azokat az általunk jelölt szóval összefüggésben olvassa le, kapásból elsőként mindig: "ott egy B, mint Bori", de van D,mint Dorka és A, mint Apa is, meg pl. F, mint fésű. Okosgyerek. Szája, mint a bécsikapu, minden lében kanál, erős feltűnési viszketegségben is szenved már és igen sokszor produkálja magát, pl: Bori védőnő-látogatásakor: "Nézd, Védőnéni, nekem már nincs pelusom, Minnie-s bugyim van, látod?" és letolja a nadrágját... vagy: tesómék nálunk voltak, pizzát rendeltünk, srác megérkezik a kajával: "Nézd Pizzásbácsi (szegény ember, biztos élete hivatása ez és hogy várta, hogy valaki így szólítsa), milyen ügyesen tudok focizni a HelloKittys labdámmal!! Katáéktól kaptam!" És igen, a jóember addig nem mehetett el, amíg meg nem nézte, hogy a jány belebikáz egyet a labdába és az nekicsattan az ajtónak... 

Elkezdtünk továbbá tornára járni a feszültségeket és fölös energiákat levezetendő. Zsuzska blogjában olvastam róla és kaptam is az alkalmon, akkor sajnos már szerda volt, de a következő kedden már tudtunk menni. Heti egy alkalom Szabadhegyen, direkt 2-4 éves gyerekeknek, remek. Amolyan tornaóra jelleg, sok ügyességi feladattal, rohangálással, bukfenccel, szökdeléssel, a végén kis ritmusos tapsikálással, igazi Dorkának való mulatság 45 percben. Imádja, már kétszer voltunk és megyünk is mindig, ha tehetjük. 

Borit továbbra is imádja, Ő az egyetlen, akivel mindig normálisan viselkedik és kedves. Cuki dolgokat mond neki mindig, pl ébredéskor: "Te Boricsek (ilyen humort?!?), hát miért nem alszol, hmmm?? Te kis csalafinta huncut csibésznő!!" Mondja, hogy megy játszani Borival, folyton bíztatja, van, hogy ha Borcsi a szőnyegen négykézláb van és rugózik, akkor odamegy mellé és Ő is csinálja Vele. Odaadja a távol levő vagy leesett játékokat, vígasztalja, szeretgeti, puszilgatja, nagyon édes Vele, nagyon szeretem nézni Őket...

Néha tehetetlennek érzem magam, mert annyira vissza tud beszélni és sokszor nem tudom, mi lenne a helyesebb, jól képentörölni/leordítani vagy ráhagyni, aztán próbálom higgadtan kezelni. Vannak csörtéink, de sokat változott, legtöbbször cuki, jól meg lehet beszélni Vele a dolgokat és nagyon ragaszkodó is. Imádom, hogy olyan ügyesen megköszön mindent, hogy udvarias, kedves, hangosan köszön, ha bemegyünk valahová, legtöbbször kérés nélkül is, az egy másik kérdés, hogy szinte mindenkit letegez, ilyenkor azért javítom, hogy inkább most köszönjön csókolomot, akkor korrigál és megteszi hangosan, kifelé menet ugyanez. Mostanában megint sokkal többször vagyok Rá büszke, mint nem és ez már szerintem szuper dolog egy igencsak dackorszakos gyereknél...